1674. áprilisában a pozsonyi rendkívüli bíróság a korábban beidézett mintegy hétszáz magyarországi protestáns papot és tanítót (közülük 300 meg is jelent), felségsértés és hazaárulás vádjával fej- és jószágvesztésre ítélt. A szolgálatukról lemondók, áttérők vagy a kivándorlást vállalók feltételes szabadulást nyertek. Hatvanhét prédikátor azonban nem írta alá a feltételeket, őket különböző börtönökbe hurcolták. Az aláírást kínzások után is megtagadó 42 prédikátort kivégzés helyett Nápolyba és Buccariba hajtották és gályarabnak eladták. A nápolyi rabokat két évvel később a németalföldi tanács utasítására deRuyter tengernagy kiszabadította, a Buccariban eladottakat néhány hónappal később II. János György szász választófejedelem váltotta ki.
Márk Éva
|
|
