1521. július 11-én - egyes hivatkozásokban július 12-én – kezdte mag Piri nagyvezír hada a Zimony várának ostromát. A védelmet mintegy 400 Nándorfehérvárról kiszorult naszádos élükön Skobič (Szkoblics) Markóval (Györggyel) látta el. rövid ostrom után megadták magukat Hüszrev szendrői bégnek. Miután a törökök behatoltak a várba a lakosság és a naszádosok egy része megadta magát. Skobič azonban 100 társával a végsőkig kitartott. Egy részük elesett az egyenlőtlen küzdelemben, mások fogságba estek. Skobičot haldokolva vitték a nagyvezír elé, aki a hős védőt dühében egyik harci elefántjával tiportatta el1848. július 11-én hangzott el az országgyűlésben Kossuth Lajos felajánlási beszéde, melynek hatására az országgyűlés közfelkiáltással megszavazta 200.000 (40.000 azonnal) újonc katona felszerelését, és 42 millió forint hitel honvédelmi célokra való felhasználását.
1819. július 11-én Zircen megszületett Reguly Antal nyelvtudós, etnográfus és utazó, az oroszországi finnugor népek kutatásának úttörője, akit expedíciói nyomán az „Észak Kőrösi Csomájaként” is szokás emlegetni.
1839-1847 között összesen 30 ezer km-t tett meg, hol gyalog, hol lovas kocsival, kutyaszánnal, rénszarvasszánnal azért, hogy európai emberként elsőnek kereshesse fel a finnugor népek világát és a helyszínen ismerkedhessen meg azokkal a rokonságot igazoló tényezőkkel, amelyek addig csak feltételezések voltak.
1839-ben Németországon, Svédországon át Finnországba ment és a lappok között gazdag etnográfiai anyagot gyűjtött. 1841-ben ismét visszatért Helsinkibe s az észt nyelvvel kezdett foglalkozni. Kutatóútjára Szentpéterváron készült fel, a keleti finnugor: zürjén (komi), mordvin, cseremisz (mari) és a török-csuvas nyelvet tanulmányozta. Közben a megerőltető munkától megbetegedett. Az MTA kutatóútját nagyobb összeggel segítette. 1843-ban indult el Szentpétervárról. A votjákok (udmurtok) és baskírok földjén át jutott az Uralhoz, ezen átkelve Vszevolodszkojban ért el a vogulokhoz (manysik). Közöttük szótárt írt és énekeket gyűjtött. 1844-ben Pelimből indult az északi vogulok földjére. Majd az osztják (hanti) nép és nyelv tanuhnányozásához kezdett, és 1845. márc.-ig volt közöttük. Ezután a cseremisz nyelvet tanulmányozta, és a legdélibb finnugor törzs felé vette útját. Innen a csuvasok közé ment, 1846. aug.-ban visszatért Szentpétervárra.
Reguly a nagy útról hétládányi anyagot küldött haza a Magyar Tudományos Akadémiának: néprajzi tárgyakat, gipszmintákat, amelyek emberi arcokat ábrázoltak, nagy mennyiségű feljegyzést.
Reguly Antal 1847-ben tért haza, de már nagyon beteg volt. 1853-ban Budán hunyt el.
1961. július 11-én Nursiai Benedeket a bencés rend alapítóját és regulájának kidolgozóját VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként Európa védőszentjévé nyilvánította.
Életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától származnak. Benedek Nursiában született 480 körül, majd fiatalon Rómába küldték tanulni. Benedek hamarosan elhagyta a várost és tanulmányait is abbahagyta. Rövid ideig egy aszkéta életet élő közösségbe tartozott, majd teljes magányba vonult és a tökéletes lemondást kereste. Három év múlva felhagyott a remeteélettel és azoknak a nőtlen férfiaknak lett atyja, akik közösségben kívánták keresni Istent. Monte Cassinon egy régi erődnek és egy hajdani szentélynek a romjaiból kolostort épített és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. A közösség tagjai „szent szabály” szerint éltek, pontosan meg volt határozva az imádság, az olvasás és a munka, az étkezés és az alvás ideje. 547. március 21-én ért véget Benedek földi élete. A templomba vitette magát, gyengeségében a tanítványaira támaszkodva állt, kezét az ég felé emelte, így lehelte ki lelkét – írja Nagy Szent Gergely pápa. (Forrás; Jeles napok).
A bencés rendről honlapukon itt olvashat; korok.webnode.hu/products/szerzetesek-es-szerzetesrendek-magyarorszagon-1-resz1/
1995. július 11-én kezdődött a boszniai Srebrenica környékén az a mészárlás, amelynek során szerb katonák mintegy 8700 bosnyákot – főleg férfiakat és fiúkat – végeztek ki. A tömeggyilkosság számos esetben érintett kiskorú gyermekeket, nőket és idősebb polgárokat is. A térségben állomásozó ENSZ erők, akik a várost és környékét védelmezték, „biztonságos területnek” nyilvánították Srebrenicát. A vérengzések idején négyszáz felfegyverzett holland békefenntartó tartózkodott a területen. Az Eltűnt Személyek Szövetségi Bizottsága eddig 8 373 Srebrenicában eltűnt vagy meggyilkolt személyt tudott azonosítani. Továbbra is keresnek azonban még 13.500 személyt, akiknek kivégzési helyéről és földi maradványainak hollétéről eddig semmilyen információval nem rendelkeznek.
Az Európai Parlament 2009. január 15-ei ülésén július 11-ét a Srebrenicai Mészárlás Európai Emléknapjává nyilvánította.
Topor István
|
|
