Tisza Kálmán:
1830.12.10-én született Geszten. A szabadságharc idején segédfogalmazóként dolgozott a vallás-és közoktatásügyi minisztériumban. A bukás után a család elmenekített két fiútestvérével együtt. Németországban, Belgiumban és Angliában jártak. 1859-ben lépett a politika porondjára, a protestáns pátens ellen mondott beszédével. 1861-től a Határozati Párt tagja volt, nagybátyja, Teleki László halála után a párt vezetője lett. Majd az ebből kinövő ellenzéki balközép pártot vezette Ghyczy Kálmánnal. 1861-1901 között országgyűlési képviselő volt.
Az 1875-ös fúzió után a Szabadelvű Párt első embere lett. 1875-90 között miniszterelnök volt, és párhuzamosan belügyminiszter. Amikor a fúzió miatt elvfeladással és köpönyegforgatással vádolták, a következőket mondta: "Jobban szeretem hazámat, mint elveimet".
Rendkívül jó taktikai érzékkel volt megáldva. A képviselőházban szakított a korszakban szokásos, szépen felépített, szóvirágoktól hemzsegő beszédekkel. Racionális ember volt, a beszédei is ehhez igazodtak. Ügyes és eredményes vitatkozó volt. Bár miniszterelnöksége alatt az uralkodó egyik legbizalmasabb emberévé vált, a grófi címet nem volt hajlandó elfogadni. Jószívű, családszerető és puritán ember volt. Utóbbi életvitelében, például öltözködésében is megnyilvánult. Emiatt sokszor volt gúny tárgya. Az ellenzék gyakran támadta politikáját és ekkor személyét sem kímélték.
A politikán kívül az irodalom érdekelte. Jókai regényeit és Vörösmarty költeményeit nagyon szerette. Mikszáthnak gyűjtött "jóízű kiszólásokat", és "magyar specifikumokat", amelyeket az író fel is használt.
Élete végéig megmaradt benne a politikai kettősség, hadakozott benne a kuruc és a labanc. Ahogy Mikszáth írta: "mikor a kuruc akarna belőle előjönni, a labanc rendesen visszaparancsolja". 1902.03.23-án hunyt el.
Tisza Kálmán miniszterelnöksége:
Tisza 45 évesen lett miniszterelnök. Az emberek vagy szerették, vagy gyűlölték, közönyt nem tudott kiváltani. 1875-ben nagyon nagy volt vele szemben a várakozás és tudta is, hogy mit kell tennie. A kormányt nem alakította át, mindenkit átvett Wenckheimmel együtt, aki a király személye körüli miniszter tárcáját kapta meg.
A képviselőház elnöki tisztébe régi vezértársát, Ghyczy Kálmánt helyezte. Végrehajtott jó pár főispáncserét. A minisztériumok államtitkárai a főispánokkal együtt ugyanúgy lemondtak kormányváltáskor, de nem mindegyikük lemondását fogadták el.
Az 1873 óta tartó gazdasági válságból való kilábaláshoz szükséges döntések meghozatalát nagyban elősegítette az a tény, hogy a két nagy párt egyesülése folytán olyan politikai konstelláció alakult ki a parlamentben, hogy a politikai csatározás háttérbe szorult. Az erőket a gazdaság fejlesztésére lehetett koncentrálni. Tisza úgy ítélte meg, hogy az országnak most békés építőmunkára van szüksége. Jó megítélőképességét 15 éves kormányázása bizonyította.
Tisza Kálmán kormánya nagy súlyt helyezett azokra a kereskedelmi egyezményekre, amelyet az Osztrák-Magyar Monarchia kötött valamelyik fontos európai partnerrel. Ezekben főleg a magyar gazdasági érdekek védelmét tartották szem előtt, ami persze nem volt egyszerű, mivel általában az osztrákok érdekei mások voltak a magyarokéhoz képest.
Kiemelt fontosságot tulajdonítottak az Ausztria-és Magyarország között fennálló vám-és kereskedelmi egyezménynek, a szerződés 10 évenkénti megújításának. A Tisza-kormány 1875 novemberében felmondta az Ausztriával 1867-ben a kiegyezés részeként kötött vám-és kereskedelmi szerződést, mert Magyarország számára előnyösebb feltételeket szeretett volna elérni a fogyasztási adók és a vámtarifa területén. Azt a kérdést is felvetették, hogy egyáltalán fenntartható-e a közös vámterület. Magyarország szabad kereskedelmet akart, Ausztria viszont ipari védővámokat.
A tárgyalások közepén, 1876 tavaszán előkerült az önálló jegybank ügye. A kiegyezési törvény biztosította Magyarország számára az önálló jegybank felállításának és bankjegykibocsátásának lehetőségét, amelytől azonban Magyarország a vám-és kereskedelmi szerződésben átmenetileg eltekintett, fenntartva magának a jogot, hogy szükség esetén megvalósítsa.
Magyarország több kérdésben engedni kényszerült. Elfogadta például a mérsékelt ipari védővámok bevezetését. Cserébe a gabona-, liszt-és állatvámokat Magyarországnak megfelelően állapították meg. Felemelték a Monarchia területére behozott luxuscikkek utáni pénzügyi vámokat, azonban nem sikerült elérni, hogy a fogyasztói vámokat a fogyasztó javára szedjék be.
A tárgyalások alatt a kormányból kivált a kereskedelemügyi miniszter, Simonyi Lajos báró, akit hívei követtek, kilépve a pártból. A képviselőházban 1877 elejére elmérgesedett a helyzet. A függetlenségi és a 48-as párt folyamatosan a miniszterelnökkel játszott céltáblásdit. Igen éles hangú vitákat folytattak Tiszával.
A belpolitikai válság egyre jobban nőtt, mikor Tisza 1877.02.10-én bejelentette a kormány lemondását. A lemondást azzal indokolta, hogy a tárgyalásaik a bankkérdésben nem vezettek eredményre. A képviselőház üléseit felfüggesztették. Ferenc József két héttel később újra Tiszát nevezte ki miniszterelnökké, miután hozzájárult ahhoz, hogy az osztrák bankot dualizálják. Így jött létre az osztrák-magyar banktársulat.
A kétéves tárgyalássorozat végére csak 1877 decemberében került pont. Tisza népszerűtlen lett közben a közvélemény szemében. Budapesten a tüntetők kövekkel megdobálták a miniszterelnöki palotát. Ezekből Tisza néhányat eltett, jó lesz emlékbe címmel. A kődobálás örömére Tisza kezdeményezte, hogy Budapesten tiltsanak be minden utcai tüntetést, és vidéken is 72 órával a rendezvény előtt be kellett jelenteni a tüntetést. Csak akkor lehetett engedélyezni, ha megbízható helybeli lakosok kérték a népgyűlés megtartását.
Röpiratok születtek Tisza ellen. Felrótták neki, hogy a miniszterelnöki kinevezés nem volt hatással szokásaira és modorára, "a kormánynak elnöke csak oly goromba és kíméletlen, mint az ellenzék vezére volt." Tiszát ebben a helyzetben a saját taktikai érzékén és az uralkodói bizalmán túl az tarthatta meg székében, hogy nem volt megfelelő vetélytársa.
Egyébként Tisza a Szabadelvű Pártot "kézi vezérléssel" irányította, idővel tekintélye olyan korlátlan lett, hogy párszor még magát Ferenc Józsefet is meghátrálásra késztette. A párt parlamenti helyzetét nemigen befolyásolhatta sem a 48-as, sem a 67-es ellenzék. Miután elült a vihar, az Egyesült Ellenzékbe 1878-ban távozott képviselők kezdtek visszamenni az anyapártba. A konzervatívok nem így tettek, ők 1881-ben megalakították a Mérsékelt Ellenzéket. Legismertebb személyiségei Sennyey Pál és Apponyi Albert voltak. 1884-ben jött létre a Függetlenségi és 48-as Párt, amely fenntartotta az alapvető demokratikus szabadságjogok követelését, emellett a perszonálunió híve volt. Legismertebb személyisége Mocsáry Lajos volt.
A kormányzat megpróbálta befolyásolni a választási rendszert, hogy fenntartsa uralmát. Ehhez biztos szabadelvű párti fölény kellett a megyékben Ehhez szűkíteni kellett a megyék és a városok autonómiáját. Ezt a célt a közigazgatási bizottságokat létrehozó törvény (1876) szolgálta, amely ebben a testületben koncentrálta minden igazgatási át helyi vezetőjét. Bár a választott megyei tisztviselők túlsúlyban voltak, a testület a főispán vezetése alatt állott.
A korszak egyik leghíresebb törvénye a cselédtörvénynek nevezett "gazdasági munkásokról és napszámosokról szóló törvény (1876). Ez elvileg egyenjogú felek szerződéses viszonyát rögzítette, ám sajátos keveréke lett a feudális múltnak és a polgári jelennek. Megtartotta a korábbi patriarchális viszony olyan elemeit, mint a dorgálás és a fenyítés, miközben lehetővé tette, hogy a tőkés földbirtokos minden lehetséges eszközzel a nagybirtok munkaerő-szükségletét. Ugyanígy főként rendészeti problémaként kezelte az ipartörvény (1884) és a gyári-és műhelymunkások munkakörülményeinek alakítását, szervezkedéseik részleteit, sztrájkkal kapcsolatos magatartásukat, a városban a gyáros számára biztosítva a falusi földbirtokoshoz hasonló előnyöket. Ezek a törvények tulajdonképpen komplex alkotások: egyszerre szolgálják az általános polgárosodást, és egyben a dualista rendszer élére kerülő társadalmi csoportok külön érdekeit. Így volt ez az 1878-ban életbe léptetett új büntetőtörvénykönyv, a Csemegi-kódex esetében is. Ez látszódott fontosabb gazdasági intézkedéseknél, mint például az uzsora tilalma (1876, 1883), a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének létrehozása, a földesúri regálék megváltása, az erdő-, vízjogi és halászati törvények meghozatala, vagy az ipartámogatás biztosítása.
Az 1870-es évek végén a természeti katasztrófák sem hiányoztak Magyarországon. 1879 márciusában Szegedet elöntötte a Tisza, 90%-ban víz alá került a város. A pusztulás Európa figyelmét is kiváltja, számos nagyhatalom ad segélyt. Tisza Kálmán testvérét, Lajost nevezi ki kormánybiztosnak, aki újjáépíti a várost.
A csendőrség felállítása:
Az önkényuralom idején már működött hazánkban csendőrség, amelyet a kiegyezés után feloszlattak. Így 1867 után nem létezett országos közbiztonsági szervezet, ami a bűnözés elszaporodását vonta maga után. Egy idő után egyre határozottabban vetődött fel a csendőrség visszaállításának gondolata. Erre 1881-ben került sor. Magyarország területét hat csendőrkerületre osztották. Működési területük kizárólag a vidékre korlátozódott. A századfordulóra a dualizmus rendvédelme Európa legjobbjai közé tartozott. A közrend és a közbiztonság biztosítása mellett azonban legalább olyan fontos volt a fennálló társadalmi és hatalmi rend védelme. Ezért a bűnözés elleni harc, a természeti csapások elhárítása mellett a csendőrséget bevetették az agrár-, a munkásmozgalmi valamint a nemzetiségi megmozdulások elfojtására, sőt még a parlamenti választásokon is részt vettek. 1899.01.01-től pedig az új polgári perrendtartás szerint a csendőr katonának minősült, így nem vehetett részt a nyomozásban. A tényleges közbiztonsági feladatokat ettől kezdve 1945-ig a legénységi állomány végezte.
A tiszaeszlári ügy:
1882.04.01-én egy szabolcs megyei faluból, Tiszaeszlárról nyomtalanul eltűnt egy 14 éves cselédlány, Solymosi Eszter. Egy ilyen ügyből ritkán szokott hatalmas balhé kerekedni, de mivel az ügy máig tisztázatlan, ezért kirobbant a balhé. A helyi zsidókat gyanúsították a meggyilkolásával, méghozzá rituális gyilkossággal. A vérvád az egyik zsidó kisfiú, Scharf Samu elbeszélésén alapult. Eszerint "Atyus behívta a leányt, leültette, kezét hátrakötötte, a száját ronggyal bedugta, megmosták a leányt, a metsző bácsi pedig elvágta a nyakát". A vallomást később a kisfiú visszavonta. A cselédlány holttestét nem találták meg. Találtak egy női tetemet, azonban az nem az övé volt. Bizonyíték hiányában felmentették a gyanúsítottakat.
Az ügynek a politikában is lett következménye. Megalakult az Antiszemita Párt Istóczy Győző vezetésével, amely nagy sikert ugyan nem ért el, de bejutott a képviselőházba.
A közlekedés fejlődése:
Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt a vasút fejlesztése nagy irányt vett. 1867-ben még csak 2100 km vasútvonal volt Magyarországon, 1890-re 9000 km-re bővült a hálózat. Budapest volt a vasút központja is. Itt futottak össze a vasutak is. Megnyílt a Nyugati pályaudvar, megépítették a zuglói körvasutat. Kialakították a körutakat és a mai Andrássy utat, amelyet akkor még Sugár útnak neveztek. Kiépítették a rakpartokat. Elindították az első villamosvonalat a Körúton. Felépült az Operaház és a Zeneakadémia.
A közlekedés fejlesztésének legjelesebb politikusa Baross Gábor volt Jogot végzett a pesti egyetemen, majd 1883-tól közlekedési államtitkár volt, 1886-1889 között közmunka-és közlekedésügyi miniszter, majd 1892.05.08-i haláláig kereskedelmi miniszter. Nevéhez fűződik a vasútvonalak nagy részének államosítása, a vasúti hálózat, a vagon-és mozdonypart további fejlesztése. Ő dolgoztatta ki és vezette be a vasúti zónatarifa rendszert, amellyel a nagy távolságokra leszállította a személyi viteldíjat, hogy sokan tudják használni a vasutat. A teheráru-díjszabást is átalakította, hogy a mezőgazdasági termények is versenyképesek legyenek a piacon. Alatta építették ki Fiume kikötőjét, folytatták a Vaskapu szabályozását. Gondot fordított a dunai hajózás és tengerhajózás fejlesztésére. Egyesítette a postát és a távírdást, támogatta a tanonciskolákat. A kortársak elismeréssel adóztak a tevékenységéért. A főváros még életében el akarta róla nevezni a Stáció utcát, de mivel nem egyezett bele, erre csak halála után került sor.
Tisza Kálmán bukása:
Tisza Kálmán túl sokáig volt miniszterelnök, az emberek már megunták. Ténylegesen a véderőtörvénybe bukott bele. Az 1880-as években előtérbe került a hadseregfejlesztés. Új véderőtörvényt akartak elfogadtatni, amelynek egy paragrafusa sértette a magyar nemzet érzékenységét. A magyar országgyűlés elvesztette volna tízévenkénti újoncmegajánlási jogát, és az egyéves önkéntesek a tiszti vizsgát sem tehették le magyarul. Ez végül kompromisszumos megoldást szült, de Ferenc József megsértődött, hogy Tisza nem az ő akaratát támogatta. Ez 1889 elején történt, de Tisza bukását elhúzta Rudolf trónörökös halála. Az uralkodó is, a magyar politikusok is gyászolták a trónörököst, akik szerettek, leendő királyuknak tekintettek.
Tisza tudta, hogy elvesztette az uralkodó bizalmát és 1890 márciusában megrendezte távozását. Erre a célra a honossági törvényt nézte ki magának. Még 1879-ben született törvény arról, hogy a külföldön élő magyarok elveszítik magyar állampolgárságukat, ha az elkövetkező 10 év alatt valamelyik osztrák-magyar konzulátusnál nem kérvényezik ennek meghosszabbítását. A Turinban élő Kossuthról mindenki tudta, hogy nem hajlandó kérvényezni az állampolgárságot. Tisza azt javasolta, hogy értelmezzék úgy a törvényt, hogy nem vonatkozik azokra, akik valamelyik város díszpolgárai, mivel Kossuth büszkélkedhetett ilyen címmel. Ehhez az indítványához azonban nem kapott többséget. Formailag ezért nyújtotta be lemondását. Volt stílusérzéke, jó ürügyet választott és búcsúzott.
Írta: Sásdi Tamás
Felhasznált irodalom:
- Kaiser Ferenc: A Magyar Királyi Csendőrség. Alapítástól a felbomlásig. 1881-1919. In: Rubicon 2010/1
- Kozári Mónika: A dualizmus kora 1867-1914. Magyarország története 16. kötet (Főszerk.: Romsics Ignác), Kossuth Kiadó, Bp., 2009
- Kövér György: A tiszaeszlári dráma, Osiris Kiadó, Bp., 2011
- Magyarország története a 19. században (szerk.: Gergely András), Osiris Kiadó, Bp., 2003
- Magyar történelem 1849-1918 konzultációs jegyzet 2008.04.13., Tanár neve: Dr. Pap József, helyszín: Eszterházy Károly Főiskola.