Szakképzés, felsőoktatás, tudományos élet
A szakképzés helyzete a korszak folyamán:
1924. júliusában a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium kiadta az iparos-tanonc iskolák új szervezeti és tantervi utasítását. A rendelet az elcsatolt területek lakosságát is ide szerette volna hozni. Az 1922/12 tc. (iparnovella) foglalkozott a tanonciskolákkal. Előírta, hogy minden község, ahol legalább 40 tanonc van, tanonciskolákat kell létrehozni. Ha egy adott szakmában elérné a 40-et, akkor külön szakirányú oktatást kell biztosítani. Megtiltotta a beíratási díjak szedését. A tanoncok tanszeréről a munkaadó volt köteles gondoskodni. A tanév 10 hónapig tartott. Ahol leánytanoncokból összegyűlt 15, ott egy összevont leányosztályt kellett felállítani. A Nőipariskolák 1924-ben nyíltak meg. Gyakran az iparos-és kereskedőtanonc-iskolákkal közös igazgatóság alatt álltak. A 30-as évek közepén a nemzeti gondolat erősítésére is törekedtek a szakiskolák. Figyelemmel kellett lenniük a magyaros öltözetre. Tekintettel kellett lenniük az ipari élet körülményeire is.
Az 1936/7. tc. nagy lépést tett előre a szakképzésben. Kimondta, hogy csak az lehet tanonc, aki az elemi iskola VI. osztályát elvégezte. . A Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium 4504/1936. számú rendelete az ipariskola három fajtáját határozta meg:
- · Általános tanonciskolák – tanítástervük általános irányú a tanulók csekély létszáma vagy az erősen szerteágazó ipari foglalkozások miatt
- · Általános tanonciskolák szakoktatással – ha a II-IV. osztályokba tartozó rokon ipari tanoncok száma lehetővé tette külön rajzszakosztály létesítését
- · Szakirányú tanonciskola – a tanoncok legalább a II. osztálytól kezdve rokon ipari szakcsoportok szerint vannak beosztva.
Ha a tanoncok száma elérte a negyvenet, akkor a fenntartó köteles volt gondoskodni a szakirányú oktatásról. Az előképzettség terén az 1922/12. tc. kimondta, hogy csak az lehet tanonc, aki az írás, olvasás és számolás elemeit elsajátította. A tanonciskolák felszereltsége általában nem volt kielégítő. A legtöbb tanonciskola más iskolákkal közös tantermekben oktatott. A tanárok száma is igen kevés volt. Túlnyomó többségük különböző képzettségű óraadó volt. Többségük tanítói oklevéllel, kisebb részük középiskolai tanári vagy mérnöki diplomával rendelkezett. Önálló iparostanonc-iskolai tanítóképzés nem volt. Az iskolatípus speciális igényeit továbbképző tanfolyamokon és a Magyar Iparosnevelés című folyóirattal igyekeztek tudatosítani. A tanoncok élete a gazdasági válságok miatt nehezebb volt a világháború előttinél. A nagy gazdasági világválság hatására a tanoncok száma a felére zuhant. Emellett csökkent a középiskolai tanulók száma is. A kereskedőtanoncok helyzete is hasonlóképpen alakult. A szakosodás haladt némileg előre. Néhány nagyvállalat önálló képzést szervezett tanoncai számára, színvonalas elméleti és gyakorlati oktatással. A jobbaknak kirakatrendezést is tanítottak. Ahol kevés kereskedőtanonc tanult, ott összevonták őket az iparostanoncokkal.
A szakmai középiskolák fejlődése is lassú volt, pedig az ország nagyipara fejlődött. Új iparágak alakultak ki, pl. a finommechanika és a vegyipar területén, de megnőtt a textil-és a konzervipar termelése is. A felső-ipariskolák száma azonban csak lassan emelkedett. 1926-ban Budapesten felső mezőgazdasági gyakorlóiskola alakult, ugyanebben az évben megalakult az Újpesti fém-és faipari felső-ipariskola, amely 1941-ben a Markó utcába költözött. A felső-ipariskolák befogadóképessége továbbra is korlátozott volt, sőt csökkent. Ezekbe az iskolákba rendezett anyagi viszonyok között élő családok gyermekei jártak. Ennek ellenére a gimnázium továbbra is nagyobb rangú volt. Az itt kapott bizonyítvánnyal továbbra sem lehetett egyetemen továbbtanulni. Az 1938/12. tc. által létrehozott és 1941-ben megszervezett ipari szakközépiskola sem képesített továbbtanulásra. Az ipari szakközépiskola 4 évfolyamos volt, 4. évfolyamon a tanulók ipari érettségi vizsgát tettek. A tanulmányok sikeres befejezése a szakba vágó iparágban munkakönyv kiváltásának lehetőségét és gyakorlat után az iparengedély megszerzését tette lehetővé. A kereskedelmi középiskolákban megkezdődött az áruüzleti, irodai és gyárlátogatási gyakorlatok beiktatása a tananyagba.
A világháborúban a szakoktatási intézmények munkája egyre zaklatottabbá vált. A tanárok nagy része bevonult katonának, így gyakorlatlan tanárjelöltek vagy nyugdíjasok oktattak. A zsidótörvények ide is lesújtottak, különösen a kereskedelmi oktatásra. Az órákat sokszor a bombázások miatt nem tudták megtartani.
Klebelsberg Kunó felsőoktatási politikája:
Ebben az írásban nem érintjük a Numerus Clausus problematikáját, arról bővebben lehet olvasni A trianoni Magyarország első évei című írásban (https://korok.webnode.hu/products/sasdi-tamas-a-trianoni-magyarorszag-elso-evei/).
A világháború után a trianoni változások következtében lényegesen módosult a magyar felsőoktatás intézményhálózata. Az országnak továbbra is 4 tudományegyeteme volt: az 1921-től Pázmány Péter nevét viselő budapesti tudományegyetem, a 1921-ben Tisza Istvánról elnevezett debreceni tudományegyetem, az eredetileg kolozsvári székhelyű szegedi Ferenc József Tudományegyetem, és a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem, mely Pécsett lelt menedéket. Ezeken kívül még 33 régi és új felsőoktatási intézmény működött: a József Műegyetem, az Állatorvosi Főiskola, a Selmecbányáról Sopronba átköltöztetett Bányászati és Erdészeti Főiskola, három gazdasági akadémia, a Képzőművészeti Főiskola, egy férfi és egy női polgári iskolai tanárképző főiskola, 6 felekezeti jogakadémia, valamint 18 hittudományi főiskola. 1920-ban egy új felsőoktatási intézmény is létesült: a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi kar, 4 szakosztállyal, e karhoz tartozott a felső kereskedelmi iskolai tanárképző intézet is.
Kulturális decentralizáció, a vidéki egyetemek jelentősége:
Klebelsberg felsőoktatási politikájának egyik legfontosabb célkitűzése a kulturális decentralizáció megvalósítása érdekében a vidéki egyetemek fenntartása és kiépítése volt. Miniszterségének első éveiben a vidéki egyetemek szerepével kapcsolatban ugyancsak a kulturális decentralizáció, a budapesti tudományegyetemen kialakult állapotok helyett a normális egyetemi élet megteremtésének követelményét hangsúlyozta.
A debreceni és a szegedi egyetem kiépítése:
A vidéki egyetemek kiépítése terén az első feladat a debreceni egyetem nagyerdei klinikai telepe 1917-ben abbamaradt építkezésének folytatása volt. Az egyetem hittudományi, jogi és bölcsészeti karai 1914-ben kezdték meg működésüket, ideiglenesen a Református Kollégiumban nyerve elhelyezést. Az orvostudományi karon csak 1921-ben indult meg az oktatás a városi közkórházban, az Auguszta szanatóriumban és más épületekben.
Klebelsberg 1922-ben kétszer látogatott Debrecenbe Másodszor megígérte, hogy meggyorsítják az építkezést. A következő években sorra elkészültek az épületek.
Az egyetem 1914. évi szervezeti szabályzata szerint 5 karral rendelkezett volna, az ötödik, a matematikai és természettudományi kar azonban nem jött létre. Helyette 1929-ben a bölcsészkaron matematikai, állattani, növénytani, ásvány-és földtani tanszéket szerveztek. Az orvoskaron működött a fizika és a kémia tanszék.
A Szegedre helyezett Ferenc József Tudományegyetem ugyancsak ideiglenesen átvett épületekben kezdte meg működését: a királyi tábla épületében a jogi és bölcsészettudományi karok, valamint az elméleti jellegű természettudományi tanszékek, az állami főgimnáziumban a laboros természettudományi intézetek, az orvostudományi kar pedig főleg a város egyes kórházaiban. Klebelsberg 1922 novemberében kétnapos látogatást tett Szegeden, az egyetem elhelyezésére szolgáló valamennyi épületet megtekintette. A látogatás során feltehetőleg felmerült új építkezések szükségessége, erre azonban akkor nem volt reális lehetőség. 1925 őszén azután döntés született a szegedi egyetemi építkezések megkezdéséhez szükséges összegeknek az 1926/27-es költségvetési évre való biztosításáról.
1926 tavaszán előtérbe került a fizikai, kémiai és az orvoskari elméleti intézetek épületeinek felépítése is. Klebelsberg elképzelése az volt, hogy ezeket az intézeteket a Templom téren építsék fel. Pénzügyi okokból az építési tervet csökkentve 4 helyett csak 3 objektumot építettek fel, amelyekben így a tervezettnél eggyel több intézet kapott otthont. Klebelsberg kezdeményezésére létrejött a Magyar Pantheon is: a Dóm tér árkádjai alatt a magyar tudomány legkiválóbb képviselőinek szobrait helyezték el.
A szegedi egyetem olyan értelemben teljes volt, hogy valamennyi, Kolozsvárott is működő kara Szegeden is működött. A tanszékek száma azonban lényegesen kevesebb volt, mint a budapesti tudományegyetemé, számos fontos szakterület tanszéki képviselete hiányzott.
A pécsi egyetem:
Az Erzsébet Tudományegyetem Pécsett történő elhelyezését csak nagyobb nehézségek árán, 1923-ban sikerült megvalósítani. Eredetileg a hadapródiskolát szándékoztak az egyetem számára megszerezni, ez azonban meghiúsult. Ezért Klebelsberg 1922 júliusi látogatása során az egyetem elhelyezésére vonatkozólag új terv kidolgozásáról intézkedett. Ennek értelmében 9 épületet vettek igénybe az egyetem céljaira, ezek átépítése az 1924/25-ös tanévben fejeződött be. Az orvostudományi kar elhelyezése a körülményekhez képest viszonylag megfelelő volt, a jogi és a bölcsészeti kar azonban nagyon súlyos helyiséghiánnyal küszködött.
Az egyetem 1924 tavaszától ismételten kérte e két kar helységproblémáinak megoldását. A központi épület kibővítése mellett egyébként 1927-ben már felmerült külön egyetemi telep létesítésének terve is. Az egyetem ez irányú fejlesztéseire azonban a VKM sorra nemleges választ adott.
A pécsi egyetemre is jellemző volt a tanszékek viszonylag alacsony száma, több fontos tudományszak hiánya. Új fakultással bővült viszont az egyetem 1923-ban: az evangélikus hittudományi karral.
A budapesti egyetemek helyzete, a magyar Dahlem terve:
Meglehetősen elterjedt az a vélemény, hogy a vidéki egyetemek kiépítésének az ára a budapesti egyetemek fejlesztésének az elmaradása volt. Kétségtelen tény, hogy Klebelsberg minisztersége idején a fővárosban egyetemi beruházások nem történtek, ami ezeknek az egyetemeknek a stagnálását jelentette.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen a legsúlyosabb gondok az orvostudományi karon jelentkeztek. Ezek már a századfordulón megvoltak, de a kar épületproblémái a 20-as években újra felmerültek. Ami a többi kart illeti: mindinkább tapasztalható volt, hogy a bölcsészkari természettudományi intézetek elhelyezése nem felel meg a korszerű követelményeknek, s kisebb nagyobb helységproblémákkal küszködött a jogi és a hittudományi fakultás is. További nehézségeket okozott számos épület elhanyagolt állapota, elavult fűtési berendezése.
A műegyetem új budai telepének felépítése a század első évtizedében a teljes beruházási keretet felemésztette, és az egyetem gépekkel, műszerekkel való felszerelésére nem maradt anyagi eszköz. Az egyetem másik gondja az volt, hogy 1907 óta 11 tanszék jött létre. Így az eredetileg két tanszék számára készült kémiai épületben 5, a három tanszékre készült fizikai épületben 7 tanszék működött.
Az 1920-ban létrehozott közgazdaságtudományi kar elhelyezése mindvégig ideiglenes jellegű volt, szakosztályainak többsége a Szerb utca régi zálogházi épületében működött.
A budapesti egyetemek épület-és felszerelésbeli problémáinak megoldatlansága, beruházások elmaradása azonban nem jelenti azt, hogy Klebelsberg nem is törekedett ezek fejlesztésére. Ezt bizonyítja a magyar Dahlem létesítésére irányuló terve.
A természet-, orvos-, műszaki- és mezőgazdaságtudományi országos kongresszuson 1926. január 3-án tartott elnöki megnyitó beszédében az egyetemi természettudományi intézetek és a létrehozandó kutatóintézetek elhelyezésére a berlin-dahlemihez hasonló természettudományi telep kialakítását javasolta.
A kongresszus után Klebelsberg rövidesen hozzákezdett a magyar Dahlem megvalósításához. A számításba jövő területek közül a választás Lágymányosra esett. A megvalósítást azonban akadályozta a bölcsészkar tiltakozása, amely az egyetem egysége mellett foglalt állást, amihez a többi kar is csatlakozott.
Klebelsberg minisztersége idején két kisebb felsőoktatási intézmény létesült a fővárosban: a Testnevelési Főiskola és a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola.
Klebelsberg törekvése az intézményhálózat racionalizálására:
Klebelsberg nagy erőfeszítéseket tett a vidéki egyetemek elleni támadások elhárítására, a 4 tudományegyetem fenntartása érdekében, a felsőoktatás más területein azonban racionális változtatásokra törekedett.
Klebelsberg az intézményhálózat szétaprózottsága csökkentését, ésszerű átalakítását célzó törekvései először a jogakadémiák megszüntetésére irányultak. Ezt már elődje, Vass József is tervbe vette, Klebelsberg már minisztersége kezdetétől fogva ezek megszüntetésére törekedett, de kudarcba fulladt.
Azonban 1928-ban sikerült megvalósítania a polgári iskolai tanárképzés átszervezését. Egyesítve két tanárképzőt, Szegedre helyezte ki. Itt az egyetemmel való kapcsolat az egyik szaktárgyból meghatározott óraszámban egyetemi előadások hallgatására korlátozódott. Az átszervezés hozzájárult a polgári iskolai tanárképzés színvonalának emeléséhez.
Tudományos és kulturális intézményrendszer:
Klebelsberg munkássága kiterjedt a tudományos intézményrendszer megszervezésére is. 1922 nyarán terjesztette tudománypolitikai javaslatát a nemzetgyűlés elé. Ebből született meg az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet felállító 1922/19. tc. Ez az új intézmény egyesítette magában az Országos Levéltárat, az Egyetemi Könyvtárat és a nagyobb budapesti múzeumokat. Ezen a néven egészen 1934-ig működött, ekkor Magyar Nemzeti Múzeum lett a neve.
Klebelsberg oktatás-és tudománypolitikája egyik fő célkitűzése megvalósításának, az európai látókörű értelmiségi elit, ezen belül a tudományos succrescentia képzésének, valamint a nemzetközi tudományos kapcsolatok fejlesztésének különösen fontos eszköze volt a külföld magyar intézetek, Collegicum Hungaricumok létrehozása, kül-és belföldi tudományos ösztöndíjak rendszerének kialakítása. Minisztersége előtt már működtek magyar intézetek Rómában (Fraknói Magyar Történeti Intézet), Isztambulban (Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet), Berlinben (Collgegicum Hungaricum) és Bécsben (Bécsi Magyar Történeti Intézet).
A bécsi Magyar Történeti Intézet 1924-ben a Gyűjteményegyetem szervezeti keretei közé került, ami összhangban volt Klebelsbergnek a tudományos intézmények koncentrálására irányuló koncepciójával és egyúttal biztosította az Intézet működésének pénzügyi feltételeit. 1924 őszén létrehozta a bécsi Collegicum Hungaricumot is. 1924 elején megkezdte működését a Római Magyar Intézet is, majd 1928-ban létrejött a római Collegicum Hungaricum is. Klebelsberg tervbe vette Zürichben és Párizsban is Collegicum Hungaricumok létrehozását. A zürichire nem került sor, feltehetőleg pénzügyi okokból. A párizsi Collegicum Hungaricum helyett pedig Magyar-Francia Tájékoztató Irodát létesítettek.
Történelemtudomány:
A háborús veszteség, a forradalmak okozta káosz és a trianoni trauma hatással volt a történetírásra is. Az ország történetében bekövetkezett változások váltásra kényszerítette a történetírókat, hiszen az 1918 előtti magyar nemzeti állameszme összeomlott. Nagy bajban volt a kutatás: a mai országterületen két egyetem maradt meg, a Magyar Történelmi Társulat a csőd szélére jutott, a Magyar Tudományos Akadémia sem állt anyagilag a helyzet magaslatán. Ennek köszönhetően nehezen indult meg a Századok kiadása, kezdetben összevont évfolyamokban, az 1920-as évek végére már a régi módon látott napvilágot.
A válságba jutott történetírást a Klebelsberg irányította kultúrpolitika mentette meg. Az ország akkori anyagi helyzetéhez képest meglehetősen nagy támogatásban részesítette a történetírást. Biztosította a Századok megjelenését, majd támogatást kapott az Akadémia Történeti Bizottsága is a régebbi sorozatok folytatására. Az 1920-as években egy új forráskiadvány-sorozatot is tudtak indítani, Magyarország újabbkori történetének forrásai (Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris) címen. A későbbiekben csak Fontes-nak nevezett sorozat első kötete 1921-ben jelent meg, innentől kezdve szinte folyamatosan jelentek meg elsősorban a 19. század történetének alapvető forrásait. Az első kötet Széchenyi Döblingben lefoglalt iratait tartalmazta, de itt jelent meg a későbbiekben például a Hitel is.
A történetírás ideológiailag és politikailag fontos területe volt a területileg megcsonkított országnak, ezt mutatta, hogy a korszak két kultuszminisztere, Klebelsberg a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt, Hóman Bálintot pedig a korszak egyik legnagyobb történészeként tartja számon a historiográfia. Hóman az előző korszak meghatározó történészeinek kezei közül került ki, többek között Marczali Henrik tanítványa volt. Első jelentős publikációja az 1916-ban megjelent Magyar pénztörténet 1000-1325 volt. Igazgatója volt az Egyetemi Könyvtárnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 1925-ben a budapesti egyetem középkori magyar történeti tanszékének professzorává nevezték ki. A magyar középkor számos kérdése foglalkoztatta: az eredet, a magyar-hun monda, az ősgesta problémája, az Árpád-kor gazdaság-és társadalomtörténete.
A korszak másik meghatározó történésze Szekfű Gyula volt, aki szintén Marczali kezei közül került ki. Dolgozott a Magyar Országos Levéltárban, a bécsi Állami Levéltárban és a budapesti egyetemen is. A Horthy-korszak egyik meghatározó történész-ideológusává vált, főszerkesztője volt a Magyar Szemle című folyóiratnak is. Egyik legjelentősebb munkája a Három nemzedék, amely először 1920-ban jelent meg és a korszak folyamán hat kiadást élt meg. Ebben a művében a történelmi Magyarország felbomlásának és a trianoni békeszerződésnek az okait kereste.
E két nagy történész alkotta meg a korszak szintézisét, a Magyar történet című monumentális alkotást. Az öt kötetes mű első darabja 1928-ban jelent meg, céljuk az volt, hogy könyvükben a múltat széles spektrumban ábrázolják, vagyis ne csak a politikatörténetet mutassák be. Hóman Mátyás királlyá koronázásig jegyezte a könyv részeit, onnan Szekfű mutatta be az eseményeket.
Rajtuk kívül kiemelkedik az új módszereket és eredményeket hozó társadalomtörténész Hajnal István, a gazdaság-és jogtörténész Eckhardt Ferenc, a művelődéstörténeti orientációjú Domanovszky Sándor, a parasztság társadalomtörténetét kutató Szabó István, a településtörténeti kutatásukat szorgalmazó, sokoldalú Mályusz Elemér és a történeti segédtudományok mestere, Szentpétery Imre. A korszak végén bontogatta szárnyait a Szekfű-tanítvány Kosáry Domokos, akinek első jelentős munkája a Görgei-kérdés tanulmányozása volt.
Humán tudományok:
Az irodalomtörténet-írásban a korszak legkiemelkedőbb munkája Szerb Antal nevéhez fűződik. A Világirodalom története című munkája egy monumentális alkotás, amely mintegy ezer oldalban mutatja be az európai irodalom történetét az ismert korszakokra bontva, némi humorral fűszerezve. Szerb Antal a világirodalmat egy folyamatnak tekintette, amelyben különböző írók és műveik nemzetek felett és évszázadokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. A Magyar irodalomtörténet című műve szintén kiemelkedő alkotás, már a kortársak is elismerően nyilatkoztak a kötetről. A kötetben a magyar irodalom nagyjait veszi számba a kezdetektől saját koráig. A magyar polgári irodalomtörténet egyik legkiválóbb művelője volt Horváth János. A magyar irodalom minden korszakával foglalkozott, de leginkább irodalmunk kialakulása érdekelte. Feldolgozta a magyar irodalmi műveltség kezdeteinek történetét, tisztázta a magyar népiség fogalmát, fontos stilisztikai és verstani munkássága. Ő honosította meg a szellemtörténet-írást a magyar irodalomtudományban. Benedek Marcell fő szakterülete a francia irodalom volt, de mellette foglalkozott a magyar irodalommal is. Egyik legismertebb munkája a Délsziget, amelyben regényes formában tekinti át a magyar irodalom történetét.
A korszak folyamán jelentős volt a magyarországi pszichológia képviselőinek tevékenysége. Nagy László a magyarországi gyermektanulmány-gyermeklélektan nemzetközi hírű képviselője volt. A gyermeki sajátosságokra alapozva dolgozta ki nevelési-oktatási koncepcióját. Jelentős művei voltak A gyermek érdeklődésének lélektana és a Didaktika gyermek-fejlődéstani alapon. A magyar pszichoanalitikai iskola megteremtője volt Ferenczi Sándor. Freud barátjaként lényeges szerepet játszott a nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom megszervezésében.
A neveléstudomány jelentős képviselői Fináczy Ernő, Imre Sándor és Karácsony Sándor voltak. Fináczy a budapesti egyetemen a pedagógia tanszék professzoraként főleg neveléstörténettel foglalkozott, de oktatáselmélettel kapcsolatban is jelent meg kötete. Imre Sándor 1919-ben a Friedrich-kormányban kultuszminiszter is volt, majd államtitkár lett, azután következett a szegedi egyetem, végül a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen volt a pedagógiai intézet vezetője. Neve szervesen összefonódott a nemzetnevelés elméletével, de felfogása mentes maradt az elvakult nacionalizmus mellékzöngéitől. Karácsony Sándor Debrecenben volt professzor. Pedagógiáját áthatották a reformpedagógia, az új lélektani koncepciók és a protestantizmus újjászületésének vágya. Egyik legismertebb műve A magyar észjárás és közoktatásunk reformja, amelyben bírálta kora közoktatását, de új utakat is keresett.
A filozófusok közül kiemelkedik a történetfilozófiával, művelődéstörténettel és gyakorlati művelődéspolitikával foglalkozó Korniss Gyula. A marxista filozófia egyik legnagyobb képviselője Lukács György volt.
Természettudományok:
A természettudományok képviselőinek többsége a korszakban külföldön alkotott maradandót, de azért itthon is voltak eredményes képviselők. A matematikában először Fejér Lipót nevét kell megemlíteni. Iskolateremtő egyéniség volt, a trinogometrikus sorok, a függvényelmélet és az interpolációelmélet kutatója volt. Számos amerikai egyetemen tartott előadást, ennek ellenére itthon érezte legjobban magát, holott a második világháború alatt majdnem a nyilas uralom áldozata lett. A szegedi egyetemen volt iskolateremtő egyéniség Riesz Frigyes, aki a valós függvénytan és az absztrakt terek, valamint a funkcionál-analízis világhírű kutatója volt. Külföldön lett híres Neumann János. Ő volt a játékelmélet megalapozója, de foglalkozott a kvantummechanika matematikai alapjaival is, később az elektronikus számítógépek elveit is ő dolgozta ki. Meg kell említeni még Kerékjártó Bélát (geometria), Kőnig Dénest (gráfelmélet), Rados Gusztávot (mátrixelmélet) és Kürschák Józsefet (analitikus geometria).
A fizikusok többsége külföldre menekült. Az itthon maradottak közül Ortvay Rudolf volt a modern fizika oktatásának megteremtője. Jó érzéke volt a tehetségek felismeréséhez, Neumann Jánosnak ő ajánlotta a későbbi kutatási területét. A Műegyetem első atomfizika-professzora volt Bay Zoltán. Az általa vezetett tanszéket az Egyesült Izzó finanszírozta. Elektronsokszorozót és lokátorokat fejlesztett, majd 1946-ban sikeres holdradar kísérletet végzett el. A fordulat évében hagyta el csak Magyarországot és külföldön folytatta munkásságát. Az Egyesült Izzóban számos tehetséges fizikus dolgozott. Kiemelkedik közülük Bródy Imre, a kriptontöltésű izzólámpa megalkotója. Találmányára 1930-ban szerzett gyári szabadalmat, hat évvel később mutatták be a budapesti ipari vásáron és egyből exporttermék lett belőle. Az Egyesült Izzót számos más találmányával segítette a későbbiekben, sajnos 1944-ben a holokauszt áldozata lett. A külföldre távozó fizikusok közül kiemelkedik a rakétákkal és hidrodinamikával foglalkozó Kármán Tódor, Gábor Dénes, a holográfia feltalálója, Szilárd Leó Einstein tanítványa volt és elsőként jött rá, hogy a nukleáris láncreakció és az atombomba létrehozható, míg Teller Edét napjainkban is a hidrogénbomba atyjaként emlegetik.
Az ország első szerves kémiai tanszékét Zemplén Géza hozta létre még 1913-ban és mintegy 40 éven keresztül vezette. Az egyetemen igazi tudományos iskolát hozott létre, többek között tanítványa volt a későbbi Nobel-díjas Oláh György is. Jó kapcsolatot tartott fenn a vegyipar nagyvállalataival, többek között a Chinoin gyárral. A szerves kémia egyik legnagyobb korszakbeli felfedezése a tűzoltótiszt Szilvay Kornél nevéhez fűződik. Nevéhez fűződik a szárazoltó berendezésének szabadalmaztatása. Szilvay rájött, hogy ha egy közömbös gáz felhasználásával oltóport fújnak a tűzre, akkor az oltási folyamat sikeres lesz. Az ország első gyógyszergyárát Richter Gedeon építette fel még 1901-ben, a korszakban hozta létre az ország első ipari biológiai laboratóriumát. Első sikeres termékük a napjainkban is használatos Kalmopyrin volt, amelyet számos másik követett. Richter vállalata az Egyesült Izzó után Magyarország második legtöbbet exportáló intézménye volt. Az állam ezt a zsidótörvényekkel hálálta meg: először megfosztották Richtert az igazgatóságától, majd a gyárból is kitiltották, végül a holokauszt áldozata lett. Külföldön alkotott Hevesy György, aki a radioaktív indikáció kutatásában elért eredményeiért kapta meg az 1943-as év megosztott kémiai Nobel-díját.
A biológia legkiemelkedőbb egyénisége Szent-Györgyi Albert volt. A Chinoin segítette kutatásait, amelyet 1937-ben Nobel-díjjal jutalmaztak a biológiai égésfolyamatok terén végzett kutatásaiért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav-katalízisre. Ő volt az első magyar, aki magyar állampolgárként nyerte el ezt a neves kitüntetést.
Egészségügy, Orvostudomány:
A rendszer ügyelt arra, hogy az egészségügyi ellátás színvonala emelkedjen az országban. Előtérbe került az egészségmegőrzés, a betegségek megelőzése. A trianoni országterületen régebben is jobb volt az ellátás, mint a később elcsatolt területeken. Az egyetemi képzés fejlesztésével jobb lett az orvos ellátottság. 1927-ben amerikai segítséggel létrehozták az Országos Közegészségügyi Intézetet, amelynek nagy szerepe volt a fertőző betegségek, járványok megelőzésében. A következő évben hozták létre az Országos Társadalombiztosítási Intézetet, amely állami pénzen rendelőket, kórházakat, szanatóriumokat tartott fenn és térítésmentesen kezelte a betegeket.
Természetesen innen sem hiányoznak a korszak kiemelkedő képviselői. A TBC elleni küzdelem vezéralakja volt Korányi Sándor, de foglalkozott a hastífusz gyógyításával és a vesepatológia nemzetközi hírű szakértőjeként tartották számon. A kardiológiában Haynal Imre emelkedett ki, akin a szív és a vérerek betegségeinek elismert tudósa volt. Az urológia és az urológiai sebészet úttörő alakja volt Illyés Géza. Vele indult az urológia története Magyarországon, nevéhez fűződik az első urológiai klinika alapítása és ő volt az urológia első egyetemi tanára. A gyermekgyógyászatban ifj. Bókay János elsőként mutatta ki a bárányhimlő és az övsömör vírusának azonosságát, emellett a gyermekgyógyászat egyetemi tankönyvének egyik szerzője is volt. Szintén gyermekgyógyász volt Heim Pál, akinek kiemelkedő jelentőségűek a csecsemők táplálkozásával, a vitaminok szerepével és a veleszületett rendellenességekkel kapcsolatos tanulmányai. A korszak folyamán kezdte pályafutását Sántha Kálmán, aki a 20. századi magyar orvostudomány egyik legnagyobb tudású elme-és ideggyógyásza és kitűnő idegsebész volt.
Felhasznált irodalom:
Gazda István: A tudományos és a műszaki elit a két világháború közötti Magyarországon. In: Rubicon 2007/4-5.
Gazda István: Magyar tudománytörténet. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba, 2000.
Gradvohl Edina – Jászberényi József: Európai művelődéstörténet. L’Harmattan Kiadó – Zsigmond Király Főiskola, Bp., 2007.
Gunst Péter: A magyar történetírás története. Történelmi Kézikönyvtár-sorozat (sorozatszerk.: Simándi Irén és ifj. Barta János). Csokonai Kiadó, Debrecen, 2007.
Dr. Győriványi Sándor: A szakképzés története Magyarországon. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2000.
Ladányi Andor: Klebelsberg felsőoktatási politikája. Argumentum, Bp., 2000.
Mészáros István – Németh András – Pukánszky Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris Kiadó, 2005.
Magyar művelődéstörténet (szerk.: Kósa László). Osiris Kiadó, Bp., 2006.
Névpont.hu cikke Horváth János irodalomtörténészről: https://www.nevpont.hu/view/6581 (2016-08-01)
Nyáry Krisztián: Merész magyarok. 30 emberi történet. Corvina Kiadó, 2015.
Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20. században – nemzetközi kitekintéssel. Osiris Kiadó, Bp., 2011.
Wikipédia cikkek:
- Illyés Géza: https://hu.wikipedia.org/wiki/Illy%C3%A9s_G%C3%A9za_(orvos) (2016-08-01)
- Szerb Antal: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerb_Antal (2016-08-01)