Ami minden szerzőnél egységes, az a születési éve: 1604. Halálának dátuma: 1644. (Papp Klára), 1647. (Nagy László), 1649. (Szabó Péter). Ez az egyén számára oly fontos különbség témánkat alig érinti, ugyanis egyik időpontban sem volt már Erdély fejedelemasszonya, de még fejedelmi özvegy sem új házassága okán. Katalin a brandenburgi választófejedelem és Anna porosz hercegnő leányaként született Königsbergben. Bethlen protestáns szövetségeseket keresett, s talált, amikor feleségül kapta a szép fiatal nőt, akinek nővére az „észak oroszlánja”- ként tisztelt Gusztáv Adolf svéd király felesége volt. Ez a házasság a Wittelsbachok révén – ők uralkodtak Brandenburgban is – szövetséget teremtett az európai protestáns hatalmakkal. Katalin rokonsága szintén nyert a házasságon, mert ezzel bevonták Erdélyt a Habsburg-ellenes szövetségbe. A jelképes esküvőt Rákóczi György kötötte a fejedelem nevében, majd a szertartás részeként több tanú jelenlétében egymás mellé ültek egy ágyra. Itthon már csak megerősítették a berlini esküt. A házasság tényleges megkötésére 1626. március 1-jén került sor a felvidéki Kassán fejedelmi pompa közepette. Egy hétig ünnepeltek, majd a pár elindult Erdélybe. Két hónappal később Bethlen a gyulafehérvári országgyűléssel utódjául választatta Katalint, de aligha azért, mert nagyon szerette az életvidám fiatalasszonyt – bár megeshet, hogy az öregedő férfi megperzselődött a híresen szép ifjú feleség közelében – Bethlen ugyanis józan reálpolitikus volt. Még csak azért se, mert első házasságából, Károlyi Zsuzsannától született gyermekei korán meghaltak, hanem mert a házassági szerződés szerint
Katalin követi férjét a fejedelmi székben. A fejedelem minden pompával elhalmozta feleségét: ötven felé közeledve, betegségektől, harctereken szerzett sérülésektől elgyötörten aligha lehetett férfiereje teljében; talán kárpótlásul biztosította a számos szórakozási lehetőséget, melyek némelyikén maga is megjelent, de meglehetősen sok elfoglaltságot talált inkább házon kívül. Katalin imádott mulatni, vadászni, nem sok fontosabb tevékenységet ismert. Erdélyben szokatlan, szabadosnak tűnő életmódja miatt több férfivel is hírbe hozták, Kemény János még az állítólagos szeretők nevét is fölsorolja. Hogy ezeket vagy valamelyiküket ténylegesen túl közel engedte-e magához a fejedelemasszony, azt utólag nehéz eldönteni. Az biztos, hogy a felsorolt férfiak beszéltek németül, tehát az asszony szót tudott velük váltani (a férjével pl. nem!), lehetséges, hogy csak ezért tartózkodtak a szokásosnál gyakrabban Katalin környezetében. Az is köztudott volt, hogy Kemény nem kedvelte a könnyelmű Katalin imádott mulatni, vadászni, nem sok fontosabb tevékenységet ismert. Erdélyben szokatlan, szabadosnak tűnő életmódja miatt több férfivel is hírbe hozták, Kemény János még az állítólagos szeretők nevét is fölsorolja. Hogy ezeket vagy valamelyiküket ténylegesen túl közel engedte-e magához a fejedelemasszony, azt utólag nehéz eldönteni. Az biztos, hogy a felsorolt férfiak beszéltek németül, tehát az asszony szót tudott velük váltani (a férjével pl. nem!), lehetséges, hogy csak ezért tartózkodtak a szokásosnál nőt, tehát negatívan elfogult lehetett vele. A fejedelem halála után azt írta, hogy Katalin boncolást rendelt el, ő maga is végignézte, „ nemcsak nem irtózá nézni, sőt egyiránt fogdosni, tapogatni az felmetélt testnek szívét, felhasított hasát, egyéb tagjait… semmi szomorúságot nem tettete, sőt egy csepp könyvet [könnyet] nem ejte az istentelen, gonosz szívű, elvetemedett asszonyi állat.” Acsády Ignác sem fogalmaz túl hízelgően:”… megváltoztatta az udvari életet, mintha nem is a jámbor Berlinből, hanem a zajos Versaillesból származott volna.” „Hiányzott belőle minden erkölcsi tartalom… hamarosan lelkiismeretlen kegyencek befolyása alá került… Ingadozó elméjű, a világi gyönyörűségekre is hajlandó, s a kelleténél is nagyobb költségű volt, a fejedelem utolsó éveit sok keserűséggel töltötte el.” – írja Szalárdi János. Valójában az elkényeztetett fiatal nő (25 évesen maradt özvegy egy idegen világban) képtelen volt felnőni a feladathoz, mégis úgy gondolta „ha kormányozni nem is tudtam, jó volt a szándékom”. A „nagy fejedelem” 1629-ben halt meg. Végakaratában úgy rendelkezett, hogy a politikában járatlan, s azt megtanulni nem is szándékozó Katalin egy 12 tagú tanácsra és Bethlen Istvánra támaszkodva uralkodhat csak. Óvatossága ellenére Erdélyben politikai válság lépett föl. Az országgyűlés korlátozta a fejedelemasszony hatalmát, mire ő felajánlotta fejedelemségét Ferdinándnak. 1630. szeptember 28-án, miután tudatlanságát kihasználva egyre több jogot vontak meg tőle, pazarló életmódjára és felelőtlen költekezésére hivatkozva lemondatták. A török két athnámét is küldött a két utódjelölt nevével. Katalin a gyűlölt Bethlen-sógor helyett Rákóczi György nevét hirdette ki, s bár alighanem bosszúból tette, ez lett uralkodása egyetlen jó döntése. További sorsa nem alakult túl rózsásan sem anyagilag, sem társadalmilag. Itt érdemes visszatérni életmódjára: ha nem is voltak nagyobb számban szeretői, egy biztosan volt, a „szép” Csáky István, aki teljesen magához láncolta Katalint; kapcsolatuk még Bethlen idejében kezdődhetett. „ A nő igénye az örömet, kielégülést nyújtó nemi életre nem volt idegen e század asszonyaitól” –
írja Nagy László, feltételezve, hogy Csáky lehetett az első férfi Katalin életében aki szexuálisan kielégítette. Rákóczi egyik elsőintézkedésével kiutasította Csákyt Erdélyből, mire az asszony utána ment. 1631-ben hagyta el Erdélyt. Munkácson, amit jegyajándékul kapott akart élni szerelmével, de a várnagy – bizonyára a fejedelem utasítására – csak az özvegyet engedte volna be, a férfit nem. Tovább mentek tehát, hisz Katalinnak Munkácson kívül is jelentős vagyona volt, aminek nem kis részéből a „szép” Csáky aztán ügyesen kiforgatta. Elmúlt a szerelem, jöttek a perek, melyek végén Esterházy Miklós nádor kötelezte Csáky Istvánt a javak visszaadására, amit az meg is ígért. Katalin 1639-ben ment feleségül egy szász herceghez, akinek utódai még 1672-ben is pereskedtek az elúszott vagyon miatt.
Felhasznált irodalom:
- Kovács Gergely István: Bethlen Gábor
- Nagy László: Kard és szerelem
- Papp Klára: Erdélyi fejedelmek
- Péter Katalin: Két sógor: Gusztáv Adolf és Bethlen Gábor
- Szabó Péter: Az erdélyi fejedelemség
- Tarján Tamás: Brandenburgi Katalin születés
Írta: Márk Éva