Martell Károly, a nagy hatalmú frank udvarnagy (majordomus; magyar megfelelője a nádor) halála előtt felosztotta a birodalmat két fia között. Karlmann lett Austrasia ( a birodalom keleti része, nagyjából a mai Németország), Pipin pedig Neustrasia (a birodalom nyugati fele, hozzávetőlegesen a mai Franciaország) ura, majordomusa. Sokat küzdöttek a hatalomért, amibe a mélyen vallásos Karlmann belefáradt és kolostorba vonult, átengedve az uralkodás gondjait rátermettebb fivérének. Pipin megfosztotta névleges hatalmától az utolsó Meroving királyt, egy érdekes szertartás segítségével: a frankoknál a királyi felség jelképe a hosszú haj volt, ezért III. Childerich fejét kopaszra nyírták, majd kolostorba zárták. Kis Pipint tízévi tényleges uralkodás után 751-ben szentelték királlyá; először Zakariás pápa megbízásából Szent Bonifác mainzi érsek, majd 754-ben II. István pápa, aki egészen Párizsig utazott, hogy személyesen kenhesse fel a szent olajjal a kor legnagyobb tekintélyével bíró uralkodóját. A gesztus persze nem volt önzetlen, a pápa segítségre szorult a longobárdok ellen, amit meg is kapott. Pipin legyőzte a longobárdokat, s ezzel lehetővé tette a Pápai Állam megalakulását.
Halála előtt ő is felosztotta országát két fia, Karlmann és Károly között, kik közül az utóbbit már kortársai is "Nagy" jelzővel illettek, mert ő lett a korszak legnagyobb hatalmú európai uralkodója, birodalma az óceántól a Dunáig terjedt.
Márk Éva
|
|
