A kokárda nemzetközi szó, amely hasonló hangzással több nép nyelvében is megtalálható. Ez honosodott meg és terjedt el nálunk is, pedig van a tárgyra egy nagyon szép és találó magyar kifejezés is: szalagrózsa. Költői! És mennyivel szebben hangzik, mint a kemény mássalhangzókból álló kokárda. A kokárda eredetét tekintve francia, a coq szóból származik, amely kakast jelent, ebből született meg a cocarde, amelynek pontos jelentése: kakastaréj. Átvitt értelemben korlátolt gondolkozású, gőgös, rátarti emberre használták a kifejezést. 1789. július 14-én Párizs népe fellázadt a gyűlölt uralkodó XVI. Lajos ellen, és megostromolta, majd elfoglalta a zsarnokság szimbólumának tartott börtönt és fegyverraktárat, a Bastille-t. A győztesek és a szabadság hívei ekkor tűztek először a sapkájukra egy kör alakú, három színből álló szövetdarabkát, annak jeléül, hogy az új eszméket támogatják. Ezt a jelvényt kokárdának nevezték el, és az összetartozást jelentette. A kék, fehér és piros színek már korábban jelképek voltak. A fehér Navarrai Henrik óta a királyságot szimbolizálta, míg a kék és a vörös Párizs színei voltak. A forradalom győzelmét követően a színekhez új tartalmak kapcsolódtak. A kék jelentette az igazságosságot, a piros a bátorságot, a fehér pedig a tisztaságot. És még egy érdekesség: 1789. július 17-én az uralkodó, XVI. Lajos is feltűzte kalapjára a kokárdát.
Topor István
|
|
