Maga a szerző teszi fel könyve elején azt az ominózus kérdést, amely már régóta foglalkoztatja nemcsak a történészeket, hanem magukat az egyszerű embereket is: “Vajon csupán egy horda fejbólintójánosról van szó, vagy inkább félrevezetett fiatal férfiak voltak ők, akiket rossz célokra használtakfel?” Guido Knopp könyvének legfontosabb célja nem a frontokon zajló történések felvázolása és azok módszeres előadása, hanem egy számvetés készítése a német hadsereg második világháborús tevékenységéről. Ezen számvetés elkészítésében nagy szerepre tesznek szert a tábornokok nyilatkozatai, de ugyanilyen mértékben hangsúlyosak az egyszerű bakák megnyilvánulásai is. A könyv oldalainak állandó szereplői ezek a nyilatkozatok, amelyek hihetetlenül autentikussá és élvezhetővé teszik a könyvet, amely élményt a számtalan kép csak még hangulatosabbá tesz.
A könyv 5 nagy fejezetre bomlik, amelyek mindegyike egymáshoz viszonyítva arányos nagyságot képvisel. Az első fejezet Európa németek általi lerohanásával foglalkozik. Mélyrehatóan foglalkozik a német vezérkar Hitler karmaiba való kerüléséről, hogy hogyan vált a világ egyik legképzettebb és a legtöbb hagyományt maga mögött tudó tábornoki kara Hitler kezesbárányává. Említésre kerülnek mindeközben azok a tisztek is, akik előre látták, hogy Hitler tervei romba fogják dönteni hazájukat, ezért már a háború kitörését megelőzően is merényleteket kezdtek el kovácsolni. A lengyelországi hadjáratot követően rátér a nyugati hadjáratra. A következő fejezet, az oroszországi hadjárattal foglalkozik, a fejezet címével is jelezve (Fordulat a háborúban), hogy egy teljesen új szakasza kezdődött meg a háborúnak. Sikerrel próbál betekintést nyújtani, hogy hogyan érezték magukat az egyszerű katonák és tábornokok a háború kirobbanásakor és annak eszkalálódását követően. A keleti hadjárat kapcsán külön kitér a háború eldurvulásának okaira, hogy azt a katonák hogyan élték meg, mik motiválták őket.
A harmadik fejezetben a német hadsereg második világháborúban elkövetett háborús bűntettei kerülnek górcső alá. Részletesen elemzi, hogy miként és milyen indíttatásoktól vezérelve vett részt a Wehrmacht a holokausztban vagy a polgári lakosság ellen elkövetett bűntettekben. Például elemzi egyes tábornokok viszonyulását az Einsatzgruppék működéséhez. Megpróbálja felvázolni, hogy milyen mértékben, és mely Wehrmacht katonák vettek részt a bűntettekben, hogy mindezekről milyen véleménnyel voltak maguk a frontkatonák, vagy hogy egyáltalán tudtak-e róluk.
A következő fejezet a német hadsereg berkeiben működő ellenállókról szól. Az esemény súlyából adódóan természetesen nagy hangsúly kap a Valkűr-hadművelet, amelynek során Stauffenberg és összeesküvő társai sikertelen merényletet követtek el Hitler ellen. Emellett azonban említésre kerülnek a láthatatlan hősök is, azok a kiskatonák, akik elítélték és szégyenérzetet éreztek a hadsereg rémtettei miatt, és akiket végül a lelkiismeretük rávett az ellenállásra. Olvashatunk itt olyan német katonákról, akik semmibe vették a „Komisszárparancsot”, akik átálltak a francia ellenálláshoz, vagy például olyanokról, akik életüket kockáztatva nem hajtották végre az olyan esztelen parancsokat, amelyek olykor egy teljes falu eltüntetéséről szóltak.
Az ötödik és egyben utolsó fejezetben a háború végnapjainak tolmácsolása kerül a terítékre. A szerző hosszasan elemzi, hogy mi motiválta a Wehrmacht katonát abban, hogy az a végsőkig kitartson egy olyan háborúban, amelyről tudvalevő volt már akkoriban is, hogy rég elveszett.
Végső ítélethozatalra a Wehrmacht bűnösségéről és annak második világháborús szerepléséről azonban maga a szerző sem vállalkozik. Továbbra is mindenki magánvéleményén áll vagy bukik, hogy milyen képet alakít ki magában a hitleri Németország hadseregéről, a Wehrmachtról. A könyv ennek a döntésnek a meghozatalában nyújt segítséget.
M-érték Kiadó
Tóth Tibor
|
|
