1804. március 26-án Bécsben elhunyt Kempelen Farkas a kor kiemelkedő polihisztora.
Sokoldalúságára jellemző, hogy kancelláriai tanácsosként, tudósként és feltalálóként, építészként, művészként egyaránt jegyzik. Pozsonyban született. Nagy nyelvtehetség volt, nyolc nyelven írt, beszélt és olvasott. 22 évi munkával beszélőgépet szerkesztett, amit ma is az informatika alaptalálmányának tekintenek. A mű szerkesztésével párhuzamosan az emberi beszéd szerkezetéről írt tanulmányt, ami az újkori fonetika alapja. Ő tekinthető az első magyar logopédusnak is. A vakok neki köszönhetik az első író- és nyomtatógépüket. A pozsonyi és a budai várba vízemelő gépet tervezett, de a schönbrunni szökőkútrendszert is ő tervezte. Tökéletesítette a gőzgépet, ill. megszerkesztette a gőzturbina ősét. Utóbbi munkáival James Wattot is felülmúlta.
Legismertebbé sakkozógépe tette, holott az csak Mária Terézia kérésére készített szellemes játékszer volt. Az elmés szerkezet a mai napig is találgatásokra ad okot, mivel a gép Philadelphiában (1854) elégett.
Építészként is jelentőset alkotott. A budai Várpalota átépítésének irányítása, a pozsonyi hajóhíd, ill. a budai karmelita templom színházzá alakítása (Várszínház) fűződik a nevéhez. Sőt, rövid ideig a pest-budai német színházak főfelügyelője is volt.
Egyéb művészeti ágakban is maradandót alkotott.
Színdarabokat, zeneműveket és verseket írt, melyeket korában sikerrel adtak elő. Legismertebb színpadi alkotása Perseus és Androméda címen jelent meg.
Foglalkozott rézmetszéssel is. 1789-től a bécsi Művészeti Akadémia tagja. Pár száz rajza a kassai múzeumba került.
Mária Terézia pártfogoltjaként szolgálta a magyar ügyet a királyi Kamaránál, majd kancelláriai tanácsosként. A sóbányák igazgatójaként, Bánsági Kormányzóként (ő irányította a bánáti telepítéseket) is bizonyította rátermettségét. Az ő vezetésével költözhetett Budára Nagyszombatról az első magyar egyetem. Maradt ereje, energiája vállalkozásokra is, hogy így segítsen a szegény csallóközi magyarokon.
Felvilágosult, racionális gondolkodásával messze kortársai előtt járt. Szabadkőművesként szimpatizált a magyar jakobinus mozgalommal s ezért I. Ferenc császárnál kegyvesztetté vált.
1875. március 26-án hunyt el Kriza János néprajzkutató, költő, műfordító, unitárius püspök, az MTA tagja.
Erdővidék déli csücskében, Nagyajtán született. Mivel a szülőfalu és környéke rendkívül gazdag volt népi hagyományokban, már gyermekkorában elkezdett foglalkozni ezek gyűjtésével. 1820-tól Torockón tanult, itt kezdett népies dalok gyűjtésébe, amit Szívet gyönyörködtető világi énekek címmel foglalt össze. Tanulmányait 1825-től a székelykeresztúri unitárius kollégiumban folytatta, majd Kolozsvárott teológiát és jogot tanult. 1835-től a kolozsvári unitárius egyházközség papjelöltjeként két éven át Berlinben képezte tovább magát. 1838-tól előbb papként, majd 1861-től unitárius püspökként tevékenykedett Kolozsváron.
Költőnek indult, de figyelme hamar a népköltészet felé fordult. Legfontosabb műve a székely népköltési gyűjtemény, a Vadrózsák, mely 1863-ban jelent meg. Emellett műfordítóként is tevékenykedett: kezdetben németről orosz és kozák népdalokat, később Hugo, Lamartine, Heine, Rückert, Wordsworth, Burns, Milton műveit fordította magyarra. A kolozsvári Házsongárdi temetőbe nyugszik.
1919. március 26-án a Belügyi Népbiztosság közzétette 1. számú rendeletét a csendőrség és rendőrség megszüntetéséről valamint a helyükbe lépő Vörös Őrség felállításáról. Több különítmény is alakult. Kifejezetten politikai célokra teljesen megbízhatónak tartott különítmények alakultak. A leghírhedtebb közülük a Cserny József vezette Lenin-fiúk voltak. A kb. 200 főnyi egysége jellegzetes öltözéke a fekete bőrruha volt. A különítmény tagjai mintegy tucatnyi közönséges gyilkosságot követtek el Cserny kifejezett utasítására, vagy minden parancs nélkül. Az ellenforradalmi szervezkedések felderítése a Belügyi Népbiztosság Politikai Osztályának feladata volt. A részleg tevékenységet Korvin Ottó irányította. A vidéki fegyveres felkelések leverésére és megtorlására Szamuely Tibor népbiztos kapott teljhatalmat a Forradalmi Kormányzótanácstól. Rögtönítélő eljárással ítélkeztek az elfogottak felett. A halálos ítéleteket a helyszínen nyomban végrehajtották. A forradalmi törvényszékek, valamint a rögtönítélő bíróságok ítéletei alapján 153 személyt végeztek ki, közülük 119 vádlottat politikai, 6-ot katonai, 28-at pedig közönséges bűncselekmény miatt.
|
|
