1571. március 18-án a johannita rend birtokba vette új máltai központját La Valettát. A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 1530-ban kapta meg Málta szigeteit. Miután 1565-ben a török megtámadta a Nagy Kikötő erődjeit, és bebizonyosodott, hogy az eddigi erődrendszer nem teljesen alkalmas a feladat ellátására. Ezért a nagy ostrom befejeztével Jean Parisot de La Valetta nagymester 1566 márciusában megalapította a saját magáról elnevezett új várost La Valettát. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, de La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette
a lovagrend főhadiszállását az új városba.
1785. március 18-án II. József elrendelte Magyarország kerületekre osztását. Tíz kerületet hoztak létre Nyitra,
Besztercebánya, Kassa, Munkács, Nagyvárad, Temesvár, Pest, Győr, Pécs és Zágráb székhellyel, élükön királyi biztosokkal. Megszüntette a főispáni tisztséget, a kerületek élére királyi biztosokat nevezett ki. A megyei alispánokat, ettől fogva nem választották, hanem kinevezték. A meghatalmazott helytartók a közigazgatást, a kamarai igazgatást és az igazságszolgáltatást is felölelő, széles hatáskörrel rendelkeztek. Egyik legfontosabb feladatuk volt, hogy kerületüket rendszeresen beutazva, a helyi állapotokról részletes és pontos információkat küldjenek a központi birodalmi kormányzat számára, Bécsbe.
1866. március 18-án választották meg a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé báró Eötvös Józsefet, amelyet egészen haláláig, 1871-ig viselt. Báró Eötvös József író, publicista és nagytekintélyű politikus a reformmozgalom egyik irányítója és élharcosa volt.
Az 1848-ban megalakult felelős magyar kormányban a vallás- és közoktatásügyi tárcát kapta. Eötvös, mint a
reformok embere, a szabadságharc kitörése után megretten az erőszakos cselekményektől, családjával külföldre menekül. Önkéntes száműzetését Bécsben és Münchenben töltötte, és csak 1853-ban tért vissza hazájába. Hazatérve a nemzet és az uralkodó megbékélésén fáradozik, mely tevékenysége kezdetben nem
szerez számára osztatlan elismerést. Az 1867-ben megalakult magyar kormányban megint Eötvös kapja a vallás- és közoktatásügyi tárcát. Nevéhez fűződik a kötelező és általános népoktatás bevezetése.
Írói pályáját érzelmes versekkel és színművekkel (Éljen az egyenlőség, 1841) kezdte. Első jelentősebb műve A
karthausi című regény (1841 ). Feudalizmusellenes, a vármegye korruptságát leleplező regénye A falu jegyzője (1845) a magyar kritikai realizmus első kiemelkedő alkotása. A jobbágykérdés aktualitása jelenik meg a Dózsa-felkelésről szóló történelmi regényében a Magyarország 1514-ben. Jelentősek politikai tanulmányai és röpiratai is. Eötvös Józsefet, irodalmi tevékenységének elismeréseként, 1835-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1839-ben tiszteleti taggá, majd 1866-ban az Akadémia elnökévé választották.
Topor István
|
|
