1419. július 30-án a prágai Újvárosban Husz János reformátor hívei megrohamozták a tanácsházát. Az ott
fogva tartott huszitákat kiszabadították, és két katolikus városi tanácsnokot kidobtak az ablakon.
A prágai zavargások előzményei: Husz János az egyház megreformálását követelte, mert túlságosan világiasnak tartotta. Ezenfelül cseh nemzeti eszméket hirdetett, melyek a katolikus németség ellen irányultak. 1514-ben a konstanzi zsinaton eretnekség vádjával halálra ítélték és máglyán megégették. Ekkor kezdődött az összeütközés a Husz János követői, a husziták és cseh és morvaországi egyházhű katolikusok között. A fegyveres konfliktusok azonban csak az ominózus ablakon kidobás (defenesztráció) után kezdődtek és1436-ban fejeződtek be.
1792. július 30-án egy Párizsba vonuló marseille-i önkéntes zászlóalj katonáinak ajkán először csendült fel a "Marseillaise". A dalt az alakulat zenei tehetséggel is megáldott műszaki tisztje, Claude Joseph Rouget de Lisle szerezte még április hónapban. Eredetileg "A rajnai hadsereg harci dala" címet viselte. Hamar óriási népszerűségre tett szert. Először 1795-ben nyilvánították nemzeti himnusszá, majd 1879-től mindmáig Franciaország nemzeti éneke.
1849. július 30-án Kossuth Lajos kormányzóelnök a honvédseregek főparancsnokává a lemondott Mészáros Lázár helyett Henryk Dembiński altábornagyot nevezte ki. Az ő feladata volt a magyar főerők Tisza-Maros szögében történő összpontosítása. Lehetőség nyílt a magyar sereg előtt egy sikeres hadműveletre a Haynau vezette császári erőkkel szemben, Dembinszky azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a kormány utasítása ellenére nem Arad, hanem Temesvár felé vonult vissza. Érzékelve tehetetlenségét augusztus 9-én ismét leváltották, helyére Bemet nevezték ki.
1868. július 30-án Hanván elhunyt Tompa Mihály költő, a költői triász(Petőfi - Arany - Tompa) elfeledett tagja. 1817-ben Rimaszombaton született. Anyja korai halála után 1821-ben Igricibe került apai nagyapjához. A falusi iskolát befejező gyereket a rektor tanította latinra, és felfigyelve a diák jó eszére segített neki Sárospatakon szolgadiákként továbbtanulni. 1837-ben két évig Sárbogárdon segédtanító volt, majd visszatért Sárospatakra. Ekkor műveit már az Atheneum is közölte, Vörösmarty is bíztatja. 1844-ben Eperjesen lett nevelő, itt került kapcsolatba Petőfivel. Egy év múlva Pestre költözött, és 1846-ban kiadta a Népregék és népmondák című művét, mellyel nagy népszerűségre tett szert. Még ebben az évben Bejtén lelkészi hivatalt vállalt, itt látogatta meg 1847-ben Petőfi Sándor. A szabadságharc ideje alatt tábori lelkész volt. Szoros barátságot kötött Arany Jánossal, akivel élete végéig leveleztek. 1849-ben Keleméren kapott lelkészi állást. Itt vette feleségül Soldos Emiliát, ekkor írta legismertebb versét: A gólyához címmel. 1851-től haláláig Hanván szolgált lelkészként.
Egyre romló egészsége és felesége halála nem sok örömöt hagyott számára. Ezek közé tartozott Arany barátsága, akivel 1855-ben egy látogatás alkalmával együtt járták be a megye tájait.
Topor István
|
|
