Július 28-a SZABOLCS napja. A név magyar eredetű, Árpád fejedelem unokaöccsének és egyben utódjának, a második magyar nagyfejedelemnek a neve volt. Jelentése ismeretlen.
1588. július 28-án az Angliát meghódítani akaró 130 hajóból álló "győzhetetlen Armada" vereséget szenvedett az angoloktól a La Manche-csatornán. A lord Charles Howard of Effingham és a három tengeri hős, Sir Francis Drake, Sir Walter Raleigh és Sir Walter Frobisher vezette angol flotta megvárta, míg a spanyol Armada befutott a La Manche-csatornába, majd hátba támadta. A spanyol hajózás ezt a katasztrófát nem tudta kiheverni többé.
1794. július 28-án végezték ki a francia jakobinusok fő vezetőit, köztük Robespierre-t és Saint-Just-öt. Az előzmények: július 27-én a puccsal megbuktatott jakobinus vezetőket a párizsi börtönbe vitték, de Coffinhal tábornok még aznap délután kiszabadította őket. Robespierre-ék a városházára menekültek, ám a Konvent ekkor már döntött sorsukról: törvényen kívül helyezte őket, és elrendelte elfogatásukat. Az összeesküvők pártján álló katonaság ostromgyűrűje miatt estére a jakobinusok reménytelen helyzetbe kerültek, ezért sokan kétségbeesett tettekre szánták el magukat. A "Megvesztegethetetlen" öccse, Augustin és a jakobinus puccsban egykor kulcsszerepet játszó Hanriot az ablakon át próbáltak távozni, de lábukat törték; Le Bas öngyilkos lett, és
feltételezhetően hasonló tettre szánta el magát Robespierre is, akinek egy golyó szétroncsolta az állkapcsát (az is lehetséges, hogy egy kósza lövedék találta el). Többen próbáltak elrejtőzni a városházán, de az éjjel kettő óra
után rohamozó katonaság mindenkit kézre kerített. A Konvent ítélete nyomán Robespierre-t és húsz társát július 28-án délután lefejezték a Place de la Révolution-on - a Forradalom terén -, a következő napokban pedig még körülbelül 80 ember jutott hasonló sorsra. Időközben a thermidori puccsot szervezők vezetésével új Konvent
alakult, mely véget vetett a terrornak, leromboltatta a guillotine-okat, és egy, a nagypolgárság számára kedvező rendszert épített ki.
1876. július 28-án I. Ferenc József szentesítette az 1867. évi XII. törvénycikket, a kiegyezés 69 §-ból álló
törvényét. A törvény kimondta, hogy a "magyar korona országai" valamint "Ő felsége többi országai és tartományai" között fennálló jogi kapcsolat a Pragmatics Sanctión alapszik. Kimondta Magyarország közjogi és belkormányzati önállóságát. Továbbá megállapította, hogy az uralkodó többi országaiban is alkotmányos kormányzást vezet be. Közös ügynek nyilvánította a kül- és hadügyet, valamint az ezek anyagi fedezetéről gondoskodó pénzügyet. A közös miniszterek a közös ügyek tárgyalására az osztrák és magyar parlament által
felállított választott delegációk hivatottak dönteni. A közös költségekből való részesedés arányát a két országgyűlésből delegált quóta-bizottságok javaslata alapján a két országgyűlés állapítja meg. Magyarország "méltányosság alapján, politikai tekintetből" részt vállal a Monarchia államadósságaiból, hasonlóképpen
nem a Pragmatica Sanctióból következően, hanem praktikussági okokból vám- és kereskedelmi szövetséget köt Ausztriával, továbbá elismeri a pénzrendszer és a pénzláb közösségét. A törvény értelmében az ún. gazdasági kiegyezés tízévenként megújítandó, illetve felmondható.
1914. július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának, miután az ultimátumára július 25-én adott szerb válasz nem találták kielégítőnek. Ezzel megkezdődött a hadüzenetek küldözgetésének időszaka, és megindultak a hadigépezetek. A központi hatalmak, mely kezdetben a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia volt, bár rövidesen csatlakozott Törökország, új frontokat nyitva, terve az volt, hogy a Monarchia feltartóztatja az orosz erőket, míg a németek csapást mérnek a franciákra. Mindenáron el akarták kerülni a kétfrontos háborút. Azonban, az orosz mozgósítás a vártnál gyorsabban zajlott le, így azelőtt tudták megkezdeni hadműveleteiket, mielőtt az Osztrák-Magyar Monarchia hadsereg végezhetett volna
Szerbiával. E meglepetés komoly veszteségeket okozott. Ugyanakkor nyugaton sem jött be a németek számítása, a jelentős előrenyomulás ellenére a brit-francia erők megállították őket. A történések, mint arról már volt szó, igazából mindenkit megleptek. Egyszer az Osztrák-Magyar Monarchiáról mondta vagy írta valaki, hogy mindig az előző háborúra készült fel. Az első világháború esetében elmondható, hogy mindenki egy másik háborúra készült.
|
|
