1945. január 27. az auschwitzi haláltábor felszabadításának napja.
Az ENSZ közgyűlése 2005-ben egyhangú határozattal január 27-ét namzetközi holokauszt-emléknappá nyilvánította, a nácik által elpusztított hatmillió - főleg zsidó - áldozat emlékére.
1945. január 27-én verték agyon zsidó eredete miatt a katolikus SZERB ANTALT. "A zsidóság nagy tragédiája az, hogy nem dicsekedhet a legnagyobbal amit adott, Jézussal és a kereszténységgel" - írta naplójában Prohászka Ottokár keresztfia, a kiváló író, irodalomtörténész, a Magyar- és a Világirodalom történetének szerzője. Az előzőt az akkori belügyi államtitkár Baky László elégetésre javasolta a parlamentben, igen erőteljesen követeléssel. Többször behívták munkaszolgálatra és ő ment, mert nem akarta elhinni, hogy emberek ennyi aljasságra képesek. "A náci bábok által dirigált ország nem védte tovább zsidó polgárait. (Schmidt M.) "Ugyanúgy vállalta azt a tényt, hogy elődei zsidók voltak, mint a vallási költészet egyik fő alakja SÁRKÖZI GYÖRGY, vagy HALÁSZ GÁBOR a kitűnő esszéíró, aki nem is volt zsidó... Hárman együtt indultak a végső útra. És a balfi alvilág nyilas sátánjai, alighanem mindenkinél jobban gyűlölték azt, aki a legműveltebb, legokosabb, a legbölcsebb az áldozatok között. Sárközi éhenhalt vagy végelgyengülés vitte el, Halász Gábor az állandó ütlegelés áldozata lett, Szerb Antalt puskatussal verték agyon. Így halt meg a század egyik legműveltebb, legszellemesebb, kételyei közt is hívő keresztény magyar írója." (HEGEDŰS GÉZA)
1163. január 27-től uralkodott IV. ISTVÁN ellenkirály. II. (Vak) Béla fiai még gyermekek voltak apjuk halálakor. A trónt a 11 éves II. GÉZA örökölte, aki szintén fiatalon halt meg. Fiát, III. Istvánt gyermekként megkoronáztatta, a trónra 1162-ben került., de nagybátyjai - apja öccsei - mindent elkövettek, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Először II. LÁSZLÓ néven a középső fiú lett ellenkirály (Lukács esztergomi érsek ki is közösítette), ám fél év múltán - talán mérgezés következtében - meghalt. Ekkor lépett elő Vak Béla harmadik fia ISTVÁN, akinek élete állandó küzdelem volt az uralomért, mert féktelen hatalomvágy fűtötte. Hűbérül ajánlotta az országot Bizáncnak a támogatásért cserébe, és László halálakor meg is koronáztatta magát. Nagyon népszerűtlen volt, de amikor a törvényes király öthavi országlás után legyőzte, nagylelkűen szabadon engedte. Mohó hatalomvágya nem csitult, próbálkozásai azonban sikertelenek maradtak. Megmaradt hívei - életüket mentendő - 1165. április 11-én megmérgezték őt.
Márk Éva
|
|
