1141. február 16-án koronázták királlyá II. Gézát, apja II. (Vak) Béla halála után három nappal.
Még csak 12 éves volt, ezért édesanyja fivére, Belus bán lett a gyámja. Belus II. Uros szerb fejedelem másodszülött fia volt, Ilona királyné hívására érkezett Magyarországra. Kristó Gyula írja, hogy jól végezte a rábízottakat, nem élt vissza lehetőségeivel, mindvégig a király és az ország érdekeit szolgálta. "... jó tanácsokat választa magának és a püspekeknek, és az egyéb uraknak hire nélkül semmit sem cselekszik vala..." írta Heltai Gáspár. Akkoriban senki nem találta furcsának, hogy egy szerb asszony és a fivére irányítják a politikát, hisz befogadták őket az országba, s attól fogva magyarnak tekintették őket. II. Géza 16 évesen vette feleségül az ugyanannyi idős Eufrozina orosz hercegnőt, aki hamarosan olyan népszerű lett, hogy a magyarok csak Fruzsinának nevezték. Első fiúk István akkor született, amikor VII. Lajos seregével átvonult Magyarországon a Szentföld felé, ő lett a kis királyfi keresztapja. Második fiúk Béla lett, e néven harmadikként az Árpád-ház egyik legtehetségesebb uralkodója. Több gyermekük is született, hat, esetleg nyolc, a többi fiúról alig maradt fenn adat, talán fiatalon meghaltak, viszont a négy leány férjeinek a nevét ismerjük. II. Géza megállta a helyét serege élén és a diplomáciában is. Az ő idejében Magyarország Mánuel és Barbarossa birodalmi törekvései közé szorult, ezt Géza úgy védte ki, hogy Bizánc és a német-római birodalom minden ellenfelével összefogott, sikerrel, és mindig igyekezett egyik birodalommal jóban lenni. 1150 táján egy arab utazó így írt: "Birodalma sokszorosan hatalmasabb, mint Bizánc uralkodójáé és hadai megszámlálhatatlanok". A leírás persze túlzó, de tény, hogy komoly eredményeket ért el hadjárataiban, többek közt trónra segítette sógorát, Fruzsina bátyját Kijevben. István nevű öccse nagyratörő álmai rontottak a belső helyzeten, mert a fiatalember trónigénnyel lépett föl, ő akart örökös lenni a király fia helyett. Mikor terve kitudódott István Bizáncba menekült.
Géza mélyen vallásos ember volt, Jeruzsálemben pl. magyar rendházat építtetett, itthon is prépostságokat, kolostorokat alapított, templomokat építtetett, és ő telepítette le nálunk a ciszterci rendet. Egy orosz évkönyvben feljegyezték róla, hogy sosem vállalt csatát vasárnap, az Úrnak rendelt napon a seregnek meg kellett állnia. Mint annyian Árpád utódai közül, fiatalon halt meg, még 32 éves sem volt.
1865. február 16-án született Bánlaky József honvédtiszt, hadtörténész. Főleg magyar hadtörténelemmel foglalkozott, megírta az 1848/49-es szabadságharc katonai történetét, ez volt az első mű, melyet nem a szabadságharc kortársa írt. Eredeti neve Breit József volt, 1916-ban Ferenc Józseftől nemesi címet és a doberdói előnév viselésének jogát kapta, mellyel a császár-király a tábornok Doberdónál való helytállását jutalmazta.
Márk Éva
|
|
