1541. december 29. A GYALUI EGYEZMÉNY megkötésének napja, melyben FRÁTER GYÖRGY Izabella királyné nevében átengedte az országot Ferdinándnak, a királynénak és fiának kárpótlást kialkudva. Feltételül szabta, hogy az osztrákok visszafoglalják Budát a töröktől. Az alku nem veszélyeztette a keleti királyságot, viszont egyértelművé tette, hogy Ferdinánd nem képes megbírkózni a törökkel, tehát az ország egyesítése sem várható tőle. Ezt felismerve és kihasználva az időközben kormányzóvá lett György barát hozzálátott a keleti királyság intézményeinek megszervezéséhez, s ezzel megalapozta az Erdélyi Fejedelemséget.
1606. december 29-én halt meg BOCSKAI ISTVÁN erdélyi fejedelem. korok.webnode.hu/products/bocskai-istvan/
1766. december 29-én rendelte el MÁRIA TERÉZIA királynő az egységes urbárium bevezetését Baranya, Somogy, Tolna, Zala, Vas és Sopron megyékben. erről és a királynő életéről itt olvashatnak: korok.webnode.hu/products/maria-terezia1
1828. december 29-én született SZENDREY JÚLIA "az erdődi George Sand" (Ady), a "feleségek felesége". Egyévi ismeretség után házasodtak össze Petőfivel, Júlia apjának akarata ellenére. "Csak mióta asszony vagyok ismerem az élet legédesebb örömeit és legkeserűbb bánatát" - írta 1925-ben előkerült naplójában. Tele volt szabadságvággyal, nehezen viselte a korlátokat: "nem vagyok képes egyébre, nem engednek a körülmények szerelmemért többet tenni, mint szépen itthon ülni, kötni és főzni, foltozni és rántásokat keverni!" - jegyzi be keserűen, amikor férje tőle távol katonáskodik Bem oldalán. Külsőségekben próbálta egyéniségét megmutatni: nafrágban járt, szivarozott és néha többet ivott a kelleténél. A Petőfiről érkező bizonytalan hírek hatására kicsi fiát Zoltánt szüleire bízta és férje keresésére indult. Helyzete lassan tarthatatlanná vált, elítélték szabados viselkedése miatt, nem látták meg benne a gyászoló, kétségbeesetten kapkodó özvegyet. A nemzet nagyasszonyából kétes hírű nő lett. Mégcsak húsz éves volt. HORVÁT ÁRPÁD egyetemi tanár a házasság menedékét ajánlotta Júliának, akinek addigra nem volt más választása, mint a "menhely vagy öngyilkosság". Zoltánkáért és a tolakodó férfiak lerázásáért elfogadta Horvát ajánlatát, s ezzel az iránta még megnyilvánuló maradék tiszteletet is elvesztette. "A honvéd özvegye" c. versében ARANY is elitélte, de legalább élhetett, nevelhette Petőfi fiát. Második házasságából négy gyermeke született: Attila, Árpád, Viola és Ilona. Verseket kezdett írni, legtöbbjéből, mint a Zoltánról szólóból is végtelen szomorúság árad:
Előszőr terólad Szerelmem virága, Kihalt boldogságom Egyetlen zöld ága. Az eltépett múltnak Élő bizonysága, A lehullott csillag Fennmaradt sugára!
Már súlyos beteg volt, amikor úgy döntött, hogy elköltözik Horváttól. 1868. szeptemberében halt meg. Apja temettette el, akihez így írt búcsúlevelében:
Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon, s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk."
|
|
