1345. augusztus 12-én Velence szárazföldi sereggel, valamint a tenger felől öt gályából álló hajóhaddal ostrom alá vette a magyarok fennhatósága alatt álló Zára városát, ahonnan Nagy Lajos magyar király csak nemrég távozott. A város I. Lajostól kért segítséget, amit az meg is ígért, kitartásra buzdítva a záraiakat. A király felmentő seregével a következő év júniusában ért a városhoz, de a velenceiek által valószínüleg megvesztegetett magyar vezérek megfutamodtak, súlyos veszteséget okozva I. Lajosnak. A béketárgyalások nem vezettek eredményre, így a magyar támogatás nélkül maradt, legyengült Zára megadta magát a velenceieknek.
1687. augusztus 12-én zajlott a "második mohácsinak" nevezett nagyharsányi csata, melyben a Lotaringiai Károly, II. Miksa bajor választófejedelem, Savoyai Jenő és Lajos Vilmos bádeni őrgróf vezette sereg - a Szent Liga csapatai - döntő győzelmet arattak Szári Szulejmán nagyvezír serege fölött. A liga seregei kb. 600 katonát veszítettek, a törökök - az 1526 óta a "szerencse mezejének" nevezett síkon - a Karasica mocsaraiban és a Drávában tízezres veszteséget szenvedtek.
11925. augusztus 12-én született Farkas Vladimir az ÁVH egyik vezetője Kassán. Elkötelezett kommunista volt miként apja, Farkas Mihály (eredeti nevén Lőwy Hermann) és anyja, Lőwy Regina. Szülei a börtön és a nyomor elől külföldre szöktek, őt a nagyanyja nevelte mélynyomorban, lakás híján egy fáspincében. Apjának sikerült kivitetnie a Szovjetunióba, ahol a háború idején önkéntesnek jelentkezett és rádiósként szolgált. Hazatérve - apja befolyása miatt, túlértékelve rádiós múltját - egyre magasabb beosztásba került. Szerepe volt a koncepciós vádlottak kihallgatásában és néhányuk agyonverésében, de felelősségét nem ismerte el. 1956-ban Rajk újratemetése előtt letartóztatták, évekig ült börtönben apjával együtt, négy évvel később amnesztiával szabadult. Szabadulása után családja és a rendszer is elhagyta. Kistisztviselőként dolgozott nyugdíjazásáig, s kezdett szembenézni múltjával, nyíltan vállalva bűneit. 1990-ben "Nincs mentség" címmel adta ki önéletrajzát. 2002-ben halt meg.
Márk Éva
|
|
