30. április 7-én vagy 33. április 3-án, a zsidó pászkaünnepet megelőző pénteken, végezték ki a Golgotán, Jeruzsálem kapujában a názáreti Jézust. Az évszám nem pontos, mert a VI. században egy római szerzetes (Dionysius Exiguus) hibásan számította Jézus születésének időpontját. A VIII. századtól ez az időszámítás terjedt el a latin egyházban, majd a XVIII. század elején a keleti kereszténység körében is. A mai kronológusok Jézus születését i.e. 6 teszik. Jézus Krisztus (görög, khrisztosz = "felkent", innen ered: khrisztianosz = keresztény), a kereszténység alapítója - az i.sz. I. század második felétől lejegyzett evangéliumok alapján - 30 évesen tűnt fel tanításaival Galilea falvaiban. Tizenkét tanítványával együtt járta az országot és prédikált. Messiást, a zsidó népnek megváltást hozót látták benne hívei. A zsidó vezető körök, a főpapok és írástudók attól féltek, hogy a nép az új tanokat fogja követni és elfordul az igaz hittől. A főpapok féltették befolyásukat, lázadónak tekintették. Nyomásukra Pontius Pilátus, a római helytartó halálra ítélte istengyalázás miatt - mivel Jézus magát Messiásnak nevezte - és keresztre feszíttette.
1848. április 7-én V. Ferdinánd kinevezte ez első független, felelős magyar kormányt. A miniszterelnöki megbízatást gr. Batthyány Lajos kapta. Az egyes miniszteri posztokat pedig a következő személyek töltötték be: a belügy Szemere Bertalan, a hadügy Mészáros Lázár, a pénzügy Kossuth Lajos, az igazságügy Deák Ferenc, a közmunka- és közlekedésügy gr. Széchenyi István, a földművelés-, ipar- és kereskedelemügy Klauzál Gábor, a vallás- és közoktatásügy br. Eötvös József, míg a király személye körüli miniszteri teendőket hg. Esterházy Pál kapta. Ugyanezen a napon az uralkodó elfogadta az úrbéri szolgáltatások eltörléséről szóló törvénycikket, de elutasította a népképviseletre tett törvényjavaslatot, azzal az indokkal, hogy annak hatálya nem terjeszthető ki a határőrvidékre. Felszólította a kormányt, hogy az államadóság kamataira és törlesztésére évi 10 millió forintot szavaztasson meg az országgyűléssel.
1820. április 7-én látta meg a napvilágot Temesvárott Klapka György, a magyar szabadságharc legendás tábornoka.
A morva származású családban ő lett az első, aki katonai pályára lépett. Előbb a karánsebesi katonai iskolában szerzett katonai ismereteket, majd 1842-től a magyar nemesi testőrség tagjaként Bécsben teljesített szolgálatot. A főhadnagyi rendfokozatig vitte. Tanárai között ott volt gr. Vécsey Károly, a későbbi aradi vértanú. 1848 márciusában Pestre utazott, ahol bekapcsolódott a forradalmat előkészítő Radical-körbe. A szabadságharc kitörésekor elsőként csatlakozott a honvéd haderőhöz. Először a Székelyföldön és a délvidéken teljesített szolgálatot. A katonai ranglétrán is emelkedett, hiszen századossá léptették elő. 1848. szeptember 26-án került a komáromi várba, és feladatainak remek teljesítése okán Kossuth ezredessé nevezte ki. A dicsőséges tavaszi hadjáratban is jeleskedett, így ott volt a tápióbicskei és isaszegi ütközetekben is. Ez utóbbinak köszönhette tábornoki kinevezését. 1949. április 26-án felszabadult a császáriak alól Komárom vára is. A komáromi események tették nevét halhatatlanná. Július 1-jétől azonban az osztrákok újfent ostromolni kezdték az erődítményt. Egészen október 2-ig tartotta a várat, csak ezt követően kapitulált. Ezt követően külföldre emigrált. Tartózkodott Angliában, Franciaországban és Svájcban is. Nevéhez fűződik az egységes Olaszország megteremtéséért folytatott küzdelmet támogató Magyar Légió megszervezése, 1866-ban pedig a porosz-osztrák háborúban ő maga is harcolt.
A kiegyezést követően hazatérhetett. Élete utolsó éveiben emlékiratain dolgozott, levelezéseit és hagyatékát rendezte. 1892 májusában Budapesten hunyt el.
Topor István
|
|
