Topor István: I. Démétriosz Poliorkétész

Topor István: I. Démétriosz Poliorkétész

Nagy Sándor dicsőséges hadvezérének Antigonosz Monophthalmosznak kalandos életű fia. Haditettei miatt már kortársai ráragasztották a Poliorkétész, vagyis Városostromló nevet. Démétriosz abban az évben látta meg a napvilágot, amikor példaképe, Alexandrosz elfoglalta Makedónia trónját. A királyként nevelt fiú idejét vitézi játékok, vadászatok töltötték ki. Apa és fia között – a kor viszonyaival ellentétben – bensőséges és szeretetteljes kapcsolat alakult ki, amit a következő történet is jól példáz: Antogonosz éppen követeket fogadott udvarában, amikor Démétriosz éppen vadászatról érkezet haza. Az éppen felserdült ifjú, mitsem törődve az idegenekkel, odarohant apjához, megcsókolta, és vadászgerelyével a kezében mellé ült. Az, hogy fegyverrel a kezében apja közelébe kerülhetett nagy bizalomról árulkodott. Hiszen – mint Plutharkosztól tudjuk – „…csaknem valamennyi más uralkodóházban sokan gyermekeiket, mások anyjukat vagy feleségüket tették el láb alól. Ami pedig a fivérek megöletését illeti, ez a mód ugyanolyan elismert követelmény volt a királyok uralmának biztosítására, mint ahogyan a földmérők meghatározzák kiindulópontjukat.” Antigonosz bizalma nem volt véletlen fia iránt. Nagyravágyó tervében, hogy Alexandrosz egykori birodalmát saját uralma alatt egyesíti számított Démétriosz támogatására. Ennek a bizalomnak első megnyilvánulásaként 312-ben fiát bízta meg a Ptolemaiosz által birtokolt Szíria megszerzésével. Az apjától kapott hadseregét Gaza alá vezette. Itt zajlott le a később kiváló hadvezérré érő ifjú első önálló csatája. Igaz ebből az ütközetből még vesztesen került ki. 307-ben Antigonosz és Démétriosz elhatározták, hogy Görögországra terjesztik ki befolyásukat. Ezért Antigonosz erős flottával szerelte fel Démétrioszt, és azt a parancsot adta, hogy Athént foglalja el. A 250 gályából álló flotta szinte akadály nélkül foglalta el Athén kikötőjét. Az athéni türannosz, Phaléroni Démétriosz hamarosan megadta magát. Ezt követően Démétriosz biztosította az athéniaikat, hogy vissza fogja adni a város demokratikus alkotmányát, ami persze a kor gyakorlatának megfelelően azt jelentette, hogy ezután a polgárok az ő parancsainak engedelmeskednek. A győzelmes hadjáratot követően mégsem ült sokáig babérjain. Nem olyan ember volt, aki sokáig élvezte elért sikereit. A nyughatatlan természettel megáldott fiatalember újabb haditettekre vágyott. Ezért boldogan teljesítette apja újabb parancsát, és 306-ban hajóhadával Ciprus elfoglalására indult. E stratégiailag fontos terület ura ekkor Ptolemaiosz volt, akinek hatalmát a szigeten fivére, Menelaosz biztosította. Démétriosz hajóhada először Menelaosz flottájával ütközött meg. A tengeri ütközet Démétriosz győzelmével zárult. Menelaosz megmaradt hatvan hajójával a legnagyobb ciprusi város Szalamisz (nem tévesztendő össze az Attika közelében fekvő szigettel!) nevű kikötőjébe menekült. A várost Démétriosz zár alá vette, és hajítógépeivel ostromolni kezdte. Miközben zajlott a város ostroma fivére megsegítésére megérkezett Ptolemaiosz flottája. Démétriosz, hogy Menelaosz ne támadhassa hátba, tíz hajóval lezárta a kikötőt, majd 180 Hadihajóval Ptolemaiosz flottája ellen fordult és szétverte azt. Ezután Menelaosz is megadta magát, így a sziget Démétriosz kezére került. Antigonoszt kikiáltották Ciprus királyának, aki fiának is odaajándékozta ezt a címet. Így lett Démétriosz Ciprus elfoglalását követően király. 305-ben Démétriosz újabb nagyszabású vállalkozásba kezdett. Megtámadta Rhodosz szigetét, hogy Ciprus után birtokba vegye a földközi- és égei-tengeri kereskedelem másik legfontosabb központját. A sziget és azonos nevű városának ostroma szárazon és vízen mintegy másfél évig tartott. A hősiesen védekező rhodosziakat Ptolemaiosz segítette, sőt később a thrák király, Lüszimakhosz és Kasszandrosz is támogatta. Mindhármuknak érdeke volt Démétriosz sikerének megakadályozása. A nehéz helyzetben végül erélyes lépésre szánta magát Démétriosz. Egy olyan hadigépezet építését határozta el, amely a szárazföld felől minden ellenállást letörve bejuthat a városba. A hatalmas mozgatható ostromtorony a helepolisz (városszerző) nevet kapta. A kilencemeletes torony 44,40 méter magas volt, alapterülete elérte a 493 m²-t. A favázas építményt
három oldalról vaslemezek védték, míg a homlokzati részen bőrlepellel fedett ablaknyílások voltak, amelyekben nyíl- és kőhajítógépeket helyeztek el. A szerkezet mozgatását nyolc darab embernagyságú küllőkkel megerősített kerék és 430 ember biztosította. Az egyes emeletek közötti összeköttetést egy kettős létrarendszer adta. Az egyiken csak lefelé, a másikon csak felfelé lehetett közlekedni. Nem véletlen, hogy a félelmetes torony felépítését követően Démétrioszt Poliorkétésznek (Városostromlónak) nevezték el. A városfalak felé haladó félelmetes építmény rémülettel töltötte el a rhodosziakat, akik nem tudták, hogy védekezzenek ellene. A szorult helyzetből a kiutat Diognétosz, a város hadmérnöke találta meg. Utasítására az éjszaka leple alatt lebontották a városfalnak azt a szakaszát, amelyik közel feküdt a toronyhoz, és egy fapalánkkal elzárt medencét ástak ott. Ebbe a medencébe aztán összehordták a városban lévő összes latrina, csatorna, eliszaposodott kút és szemétgödör tartalmát. Amikor napfelkeltét követően az ostromtorony megindult a városfal felé, a védők kiverték az éjszaka ásott medencét elzáró deszkapalánkot, mire a palánk mögül szennyes áradat zúdult a toronyra. Az egyre síkosabbá váló talajon a monstrum mozgathatatlanná vált. Előbb a mozgatást végző katonák, majd a lövegek kezelői is futásnak eredtek. A csodafegyvernek tartott ostromgép végérvényesen használhatatlanná vált. Az elkeseredett Démétriosz nemsokára felhagyott az ostrom folytatásával. S hogy mi lett a félelmetes hadigép sorsa? A rhodosziak lemosták a rátapadt bűzös szennytől, és az alkatrészek eladásából összegyűlt pénzből elkészítették szigetük védőistenének, Héliosz napistennek 37 méter magas álló szobrát. Ezt a hatalmas szobrot, amely fáklyát tartott kezében, és így világítótoronyként is szolgált Kolosszosz névvel illették szerte a Földközi-tenger vidékén, és az ókori világ hét csodája között tartották számon. A szobor akkor semmisült meg, amikor Kr.e. 225-ben földrengés rázta meg a szigetet. Mindenesetre a Démetriosz ostromtornyának eladásából felállított rhodoszi Kolosszosz még közel egy évszázadig hirdette a hellenisztikus király, a Városostromló Démétriosz egykor volt hatalmát.

 

Források:

Castiglione Lászó: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971, 216-217.

Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem a kezdetektől Kr.e. 30-ig. Osiris Kiadó, Budapest, 1995. 313-324.

Kertész István: Ókori hősök, ókori csaták. Tankönyvkiadó, é.n. 97-115. 

Plutharkhosz: Párhuzamos életrajzok. http://vmek.oszk.hu/03800/03892/doc/03892-2.doc

 

Írta: Topor István