Topor István: Szilveszteri és újévi szokások, hiedelmek

Topor István: Szilveszteri és újévi szokások, hiedelmek

Az olvasó talán már meg sem lepődik, ha azt írom, hogy ennek a két ünnepnek a gyökere is az ókori római
pogány hagyományokban gyökerezik.

A rómaiak ősi istenük, Janus (Ianus) előtt tisztelegtek ezen a napon. Ő volt az az isten, aki minden kezdetnek és belépésnek az istene volt. Fő ünnepét  Calendae Ianuariae-nek, azaz az új év köszöntésének nevezték. Kezdetben a rómaiak hite szerint az új év sikerét jelentős mértékben meghatározta, hogy milyenre sikerült az év első napja. Ezért a szorgalmas, tevékeny munkában vélték megtalálni a megoldást. Nem is nyilvánították igazából ünnepnek, hanem hétköznapnak tartották. Valójában azonban mégis csak szimbolikus munkanap volt. Ezen a napon kapták meg megbízásukat az új konzulok. Miután a Szent úton (Sacra Via) a Capitoliumra
vonultak, ott állatáldozatot mutattak be. Fehér tulkot áldozzanak Iuppiternek az állam jólétéért". Ezt követően harsány jókívánságok közepette a templom előtt felállított elefántcsont veretű székeikre ültek, és jelképesen megkezdték hivataluk gyakorlását; utána a senatus ünnepi ülésén vettek részt. Az újévi szokásokhoz tartozott a magánéletben a kölcsönös megajándékozás. Minden lakásban ivással és szibarita lakomákkal egybekötött ünnepségeket tartanak. Az emberek mulatnak, jó hangulatban vannak." ünnepi eledelül édes ételek és magvas
gyümölcsök szolgáltak (méz, dió, füge, datolya), hogy az évet "megédesítsék", és bőséget, gazdagságot hozzanak. "Perpetuam felicitatem!" - és más jókívánságokkal köszöntötték egymást a barátok".
Rómában is megvolt az az elképzelés, hogy minden kezdet előjel a folytatásra nézve; Ovidius szerint az újév azért is maradt munkanap, hogy dolgos és szorgalmas munkában teljék az egész év.

Az egyszerű római kellemes szórakozással töltötte ezt a napot. Egy 4. századi szónok, Libéaniosz a nép vigadozásáról így írt: "Már az ünnep előtti éjszakában népesek az utcák.  A császárkorban vált szokássá, hogy az uralkodók ez alkalommal pénzt szórtak a nép közé. E hagyomány a késő századokig tovább élt, és más országokban is meghonosodott.

A római újév a Caesar-féle naptárreformnak köszönhetően került január 1-jére.

A katolikus egyház a pogány ünnep ellensúlyozására, erre a napra rendelte el Krisztus körülmetélésének ünnepét, a circumcisio-t.

Magyarországon a középkorban az esztendő kezdőnapja december 25-e volt. Csak miután 1582-ben
XIII. Gergely pápa naptárreformot hajtott végre, került az évkezdés napja január 1-re. Az itáliai eredetű január elsejei jókívánságokról és ajándékozási szokásokról már 13. századi okleveleink is említést tesznek. Galleotto Marzio, a Mátyás udvarában is szívesen tartózkodó reneszánsz tudós így számolt be az eseményről: "Januárius elsején, Krisztus körülmetélésének napján, szokás a magyaroknál strenát, azaz ajándékot adni a beállott év jókívánságaiért. A királytól úgy kérik ezt, hogy ki-ki mestersége szerszámait nyújtja felé...".

Az év utolsó napja december 31., azaz szilveszter napja. Régebben ezt Bővedestének is nevezték. Legelterjedtebb szokásai közül a legelterjedtebb a téltemetés, télkiverés szokása volt. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt, amikor a rongyból vagy szalmából készült bábut, amely a telet, a fagyot, a hideget
személyesítette meg, kivitték a faluból és vagy folyóba vetették, vagy meggyújtották.

A másik szokás a pártában maradt lányok kigúnyolásához kapcsolódott. A falusi közösségekben az egyetlen helyeselhető életforma a házassági kötelék volt. Ezért a házasságra érett, de házságban még nem élő lányokat és férfiakat a közösség kigúnyolta. A férjhez nem ment lányokat a falu legényei gúnyolódó szertartás keretében állították pellengérre. Ennek hagyományos ideje ugyan farsanghoz kötődött, de gyakorta előfordult szilveszterkor is. A legények tuskót húztak a férjhez nem ment leányok udvarára, miközben az kiáltozták: "Itt
a törzsök, húzzad!". A tuskóhúzásnak nevezett eseményre Csokonai híres komikus eposzában, a Dorottyában is említést tesz: "Szokásban vagyon sok helyeken, hogy mikor a fársáng elmúlik, a meg nem házasodott ifjakkal és férjhez nem ment leányokkal valamelly darab fát vagy tőkét nevetségnek okáért megemeltetnek, vagy egy helyről más helyre vitetnek..." 

A Kárpát-medence északkeleti részén szűzgulyahajtásnak, szűzgulyfordításnak nevezett esemény hasonlóképpen ment végbe. Itt a legények a következőt kiabálták: "Kinek van eladó lánya, hajtsa ki a szűzgulyára: A lányoknak ki kellett jönniük a házból, a legények pedig ostorpattogtatás kíséretében végig
hajtották őket a falun.

Nagy hagyománya volt a szilveszter éjjeli zajkeltésnek. A gonoszűzésre és termékenységvarázslás céljából végrehajtott ostorpattogtatás, kürtölés, tülkölés, kolompolás az állatokat felriasztotta éjjeli fekhelyeikről, majd a
másik oldalukra helyezkedve telepedtek vissza, ezzel biztosították a következő év termékenységét.

Szerelmi jóslásra is alkalmas volt szilveszter. Különösen az ólomöntés volt közkedvelt. Ennek lényege: a kihűlő ólom alakjából megjósolni a leendő férj foglalkozását. Erre ad szép irodalmi példát Mikszáth Az a fekete folt című novellájában. Anika, Olej Tamás lánya és a bojtárja, Matyi Szent András napjának éjszakáján ólmot
öntöttek, hogy kitudakolják Anika leendőbelijének foglalkozását. Elterjedt forma volt a gombóc vagy derelye főzés is. A lányok 13 gombócot vagy derelyét készítettek. 12 papírszeletkére férfineveket írtak fel, majd ezeket egy-egy gombócba beledolgozták. Éjfélkor a forró vízből kikapták azt a gombócot, amelyik először jött fel. Amilyen nevet rejtett a gombóc, olyan nevűnek hitték a leendőbeli férjet.

Az erdélyi Désfalván élő kántortanító, Molnár Miklós faluja szokásait összegyűjtve így ír a régi szilveszter éjjeli hagyományokról:

"Régi szokás a szilveszter estéjén készített hagymanaptár (hagymakalendárium) is, amelyből a gazda azt akarta megtudni, hogy milyen lesz az idő az elkövetkező év egyes hónapjaiban. Ez úgy készült, hogy a
hagymafejet szétszedték rétegeire, 12 felé, majd megsózták, és sorba rakták, ahogy következtek. A meglágyult réteg esős hónapot, a szárazon maradt padig száraz hónapot jelentett.

Ugyancsak szilveszter éjjelén volt szokás az is, hogy ellopták a gazda kapuját és elvitték valahova, hogy az újév bosszúsággal kezdődjön.

Szilveszter estéjén a gyermekek az utcákon csattogattak és csengettek. A gyermekek a házakhoz is beköszöntöttek az alábbi köszöntővel: 

"Ebben az újévben minden jót kívánok,

Ahová csak lépnek, nyíljanak virágok!

Még a hó felett is virág nyiladozzon,

Dalos madár zengjen minden rózsabokron.

Minden jó, minden szép legyen mindig bőven,

Szálljon rátok áldás az újesztendőben!"

Erdélyben a szolgáló béresek ostort pattogtatva, kolompot rázva csaptak lármát. A lármát mindaddig nem hagyták abba, amíg pénzt nem kaptak a gazdától. Az ország más részein ugyanezért tojást, kolbászt vagy italt adtak a zajt keltőknek.

Az újévi ebéd ételeihez is gyakran kapcsolódtak bőségvarázsló hiedelmek. Az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására. Hazánkban az egyik fő fogás a malacpecsenye. Ez azzal a hiedelemmel társul, hogy a malac előre túrja a szerencsét. Különösen szerencsésnek tartják azt, akinek sikerül megkaparintania a malac farkát. Kiskarácsonykor, ahogy a magyarok valaha az újév napját nevezték, Újévkor nem árt lencsét főzni és enni, mert ez jólétet ígér. Süteményként a csörögefánkot szokás készíteni. Másnaposság ellen kiváló "orvosság" a savanyú káposztás korhelyleves használ. Régen az ünnepi asztalra a
karácsonykor elültetett, kizöldellt búzát, egy imakönyvet és egy pénzzel telt erszényt is tettek, hogy az újévet megáldja az Isten.

Több szerelmi jósló és időjósló eljárás is szokás volt ezen a napon. A népi időjósok szerint az északi szél hideg, a déli enyhe telet hoz. Ha szilveszter éjszakáján esik az eső, reggel pedig fénylik a nap, akkor nem lesz jó termés, de ha egyforma éjszaka és reggel az időjárás, akkor bő termés várható.

Bizonyos dolgok tilalom alá estek ezen a napon. Így például tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven
át minden kifelé megy majd onnan.
Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Ezért csakúgy, mint karácsonykor, első látogatóként főként fiúgyermeket vártak.

Az újévi szerencsekívánás szokása lassan kihalófélben van. A Kárpát-medence eldugottabb falvaiban azonban a gyerekek őrzik még ezt a hagyományt. A Somogy megyei Kapolyon a gyerekek újév reggelén az alábbi köszöntővel léptek be a házba:

"Adjon Isten három bé-t, három ef-et, három pé-t. Bort, búzát, békességet. Faint főző feleséget. Pipát, puskát, patronázst, meg egy butykos pálinkát".

Ezt követően pedig az alábbi dalt énekelték:

"Újesztendő, vígságszerző most kezd újulni.

Újuláskor víg örömmel akkor hirdeti.

Hirdeti már a Messiás, eljöttünk lenni.

Legyetek hát az Istennek igaz hívei.

Alsó kéki, fölső szépi dicsérd uradat.

Uram áldja menny, föld, tenger te megtartódat.

Megtartódnak teljes szívből mondj hozsannákat.

Hozsanna néked Úristen, adj jó napokat."

E régi köszöntőt dolgozta fel a Ghymes együttes Tűzugrás című 1996-os albumán, amellyel minden kedves olvasónknak békés, boldog újesztendőt kívánok.

www.youtube.com/watch?v=n98AeR0dNRs

Felhasznált irodalom:

A magyar folklór. Szerkesztette: Voigt Vilmos. Budapest, Osiris Kiadó, 1998.416 - 419.

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya...http://mek.oszk.hu/00600/00635/00635.htm

Druzsin Ferenc: Hiedelmek költészete. Korona Kiadó, 1998. 119 - 144.

Magyar néprajzi lexikon 3. kötet. Főszerkesztő: Ortutay Gyula. Budapest, Akadémiai Kiadó, 49., 406

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt. http://mek.oszk.hu/00800/00897/html/02.htm

http://www.romaikor.hu/romai_kultura/a_romai_idoszamitas/romai_unnepek/cikk/az_unnepek_jellege

http://www.desfalva.ro/lapok/ujev.htm

http://kerekito.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=398%3Aszilveszteri-es-ujevi-nepszokasok&catid=37%3Aolvasnivalok&Itemid=1