Topor István: Szerzetespápák Szent Péter örökében (I. Nagy Szent Gergelytől Ferenc pápáig)

Topor István: Szerzetespápák Szent Péter örökében (I. Nagy Szent Gergelytől Ferenc pápáig)

 

A katolikus egyház története során számos egyházvezető került szerzetesrendből a pápai trónra. A jelenlegi Ferenc pápa előtt a legutóbbi szerzetes pápa XVI. Gergely (1831-1846) volt, aki a szigorított bencések rendjébe tartozó kamalduliak közösségéhez tartozott.

Ferenc megválasztása azért is jelentős, mert az első jezsuita szerzetes, aki Szent Péter örökébe lépett. Noha arról is szólnunk kell, hogy jezsuita nevelésű, később pápává választott vezetője volt már az egyháznak. XV. Gergely (1621 – 1623) volt az első jezsuiták által nevelt pápa, aztán a trónon őt követő VIII. Orbán (1623 – 1644) végül az 1691-ben megválasztott Antonio Pignatelli, aki XII. Ince néven vonult be az egyháztörténelembe, de a jezsuitáknál tanult a későbbi XIII. Kelemen (1758 – 1769) pápa is.

 

Az alábbi tanulmány azokról a pápákról vagy ellenpápákról ad rövid portrét, akik valamelyik szerzetesi közösségből emelkedve illeszthették fejükre a pápai tiarát.

 

Jezsuita

Ferenc pápa (2013. március 13.) az első jezsuita pápa Argentínába kivándorolt olasz szülők gyermekeként született Jorge Mario Bergoglio néven. Ő az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta.

Bencések

Közülük az első I. Nagy Szent Gergely (590 – 604) volt, aki 30-as éveiben járva mondott le a világról és lépett be a rendbe. Ő teremtette meg a szerzetespápa típusát. A lateráni palotában is egyszerű szerzetesként élt. Asztalánál mindennap tizenkét szegényt szolgált ki saját kezűleg, miután lábukat megmosta.  

IV. Bonifác (608 – 615) Szent Gergely kolostorából került a pápai trónra. Miután Phokasz bizánci császár neki ajándékozta a pogány Róma utolsó emlékét a Pantheont, Bonifác a katakombákban eltemetett keresztények maradványait az új keresztény templomba vitette. Így lett a Pantheon a Mindenszentek temploma.

II. Adeodatus (672 – 676) a Szent Erazmusról elnevezett bencés kolostorból került a pápai székbe.

II. Benedek (684 – 685) római születésű, Monte Cassinóban nevelkedett szerzetesként került a pápai székbe. Szelíd, szegényeket segítő egyházfőként maradt meg emlékezete.

III. Szent Gergely (731 – 741) Szíriából származó bencés szerzetes volt. Közfelkiáltással választották Szent Péter örökébe. Pápasága alatt hihetetlen mértékben szépült meg Róma. Ő alakított ki a Szent Péter Bazilikában új oratóriumot is. Támogatta Szent Bonifác germániai térítő tevékenységét. Ennek köszönhetően Bonifác püspökséget alapított Hessen és ugyanennyit Thüringia földjén.

Zakariás (741 – 752) Calabriában született görög származású bencés szerzetest Gergely halála után öt nappal választották meg a pápai székbe. Egyben ő volt az egyháztörténet utolsó görög eredetű egyházvezetője. Nevéhez fűződik az egyházi törvénygyűjtemény összerendezése. Elődjéhez hasonlóan támogatta Bonifác térítő tevékenységét. Szövetségre lépett Kis Pipin frank majorudvarnaggyal, hogy az addig uralkodó Meroving-dinasztia helyére Pipin kerülhessen. Ez a szövetség új keretet adott a pápai politikának.

 

IV. Leó (847 – 855) bencés szerzetest már elődjének II. Szergiusz halálának napján megválasztották. Legfontosabb feladatának Róma szaracénoktól való megvédését tartotta. Császári segítséggel új falakat építtetett, így került a Szent Péter bazilika is a védelmi rendszeren belülre. Sikeres intézkedéseivel visszaállította a pápai tekintélyt.

IX. János (898 – 900) Tivoliban született bencés szerzetesként került a lateráni palotába. Az ő nevéhez fűződik a Szent Benedek alapította Monte Cassino-i kolostor kiváltságainak megerősítése.

VII. Leó (936 – 939) a reformmozgalom híveként Rómába hívta Cluny apátját, Szent Odót. Feladatául a pápa a reform Rómában való elindítását tűzte ki célul. Ő biztosított kiváltságokat a másik reform mozgalom úttörőjének a lotharingiai Gorznak. IX. Istvánt (939-942) II. Alberich választatta ki a pápaságra. Miután azonban Alberich ellen fordult, az olyan kegyetlenül megkínozta, hogy a pápa belehalt sérüléseibe. II. Szilveszter (999–1003) az első francia pápaként került trónra. Szegény sorból küzdötte fel magát kora legnagyobb tudósává. Kitűnt a matematikában és a csillagászatban, a római klasszikusok kéziratainak megszállott gyűjtője volt, de úttörő szerepet játszott a számoló tábla, az abakusz és az orgona használatának. Neki köszönhetjük az esztergomi érsekség elismerve ezzel az önálló magyar egyházat. Ő küldött királyi koronát Szent Istvánnak, ezzel hazánk a keresztény európai országok sorába került.

VII. Szent Gergely (1073–85) származását homály fedi. Annyit tudunk róla, hogy Hildebrandt néven látta meg a napvilágot. A következő évben megtartott zsinaton eltiltotta simóniás és nős papokat a szolgálattól. 1075-ben pedig kimondta, hogy a világi kézből elfogadott egyházi tisztség kiközösítést von maga után. Mivel IV. Henrik német-római császár mindezt semmibe vette, megkezdődött az invesztitúra harc. Henrik kénytelen volt személyesen a pápa elé vonulni (Canossa-járás), aki csak háromnapi vezeklés után oldozta fel a császárt. 1083-ban külön követeket küldött Magyarországra István király, Imre herceg és Gellért püspök szentté avatására.

III. Viktor (1086 – 1087) Desiderius néven Monte Cassino apátjaként került hatalomra.

II. Orbán (1088 – 1099) pápa Odó néven látta meg a napvilágot Franciaországban. Előbb a karthauzi rend alapítójánál, Szent Brúnónál tanult, majd a cluny kolostor szerzetese, később priorja lett. 1095-ben a clermonti zsinaton ő hirdette meg az első keresztes hadjáratot.

II. Paszkál (1099 – 1118) a szerény társadalmi helyzetből származó fiatalon állt be szerzetesnek a Cluny kolostorba. VII. Gergely pápasága idején került Rómába.   Pápaságának első évében került Jeruzsálem a keresztesek kezére.

II. Gelasius (1118 – 1119) szintén a bencések kolostorában Monte Cassinóban nevelkedett és lett szerzete. Megválasztásáig három évtizeden keresztül a pápai kúria vezető személyisége volt.

V. Celesztin fejére 1294-ben került a pápai tiara. Egy Pietro de l Morrone nevű molizei paraszt tizenegyedik gyermekeként született. Gyermekkorában került a bencésekhez. Mivel a magányos élet vonzotta, ezért remetének állt. 84 évesen választották pápává, de hamarosan lemondott tisztéről. Ő volt az első pápa, aki ezt megtette.

VI Kelemen (1342–52) a negyedik avignoni pápa volt. Ő is fiatalon került a bencésekhez. Pápasága alatt 1345. szeptember 19-én ölette meg Johanna nápolyi királynő férjét, Endrét a magyar uralkodó I. (Nagy Lajos) testvérét. Lajos azt kérte Kelementől, hogy fossza meg trónjától a férjgyilkos asszonyt, ám ő Johanna új férjének adományozta a királyi címet. 1349ben pestis járvány tört ki. A nép a zsidókat okolta a bajért, de a pápa a közhangulattal szembeszállva megvédte a zsidókat.

V. Orbán (1362–70) Franciaországban született. Eredeti neve Guillaume de Grimoard volt. Bencés egyetemeken tanított, majd apát lett. Pápasága alatt is megtartotta bencés viseletét. Fő céljaként a keleti egyházzal való egyesülést tűzte ki.

VII. Piusz (1800 – 1823) volt a legutolsó bencés pápa Szent Péter trónján. A grófi családból származó, törhetetlen jellemű bencés teológia professzor a pápai állam újjászervezéséért küzdött. A szentszövetségi Európa új hatalmi viszonyai között kellett egyházát újjászerveznie

XVI. Gergely (1831 – 1846) a szigorított bencés, a kamaldui szerzetesrend tagja volt. Felszentelése után professzor lett. Fontosnak tekintette a missziós tevékenység erősítését, ezért közel kétszáz misssziós püspököt nevezett ki.. Elítélte a rabszolgaságot és a rabszolga-kereskedelmet. Sokat köszönhetnek neki a római régészeti kutatások és múzeumok.

Ciszterciek

A Szent Benedek követőihez tartozó ciszterci rend két pápát adott a katolikus egyháznak.

III. Jenő (1145 – 1153). Még ki sem hűlt II. Luciusz teste, amikor az egyik ciszterci kolostor apátját, Bernardo Pignatellit III. Jenő néven pápává választottak.  Miután Edessza vára, a keresztesek egyikfő közel-keleti támaszpontja a muzulmánok kezére került, meghirdette a második keresztes hadjáratot. Hiába vett azonban ebben részt jelentős haderővel VII. Lajos francia király és III. Konrád német-római császár, a vállalkozás kudarcba fulladt.

XII. Benedek (1334 – 1342) egy Toulouse környéki családban született. A ciszterci rend tagjaként a párizsi egyetemen szerzett magiszteri fokozatot. A pápai székben is megmaradt szerzetesnek. Pápasága alatt tört ki a százéves háború. I. Károly magyar uralkodóval is támadt konfliktusa, miután a magyar egyházfők panaszt emeltek a király ellen, mert a főpapi tisztségek betöltésében önkényesen járt el. Ezért megintette Károlyt.
 

Ágostonosok

Az Ágoston-rend hat pápa került a katolikus egyház élére.

II. Honorius (1124 – 1130). Eredeti neve: Lambert ostiai püspök. Pápává választását a Frangipani család fegyveresei kényszerítették ki.

II. Ince (1130 – 1143) római patríciusi család tagja volt. A meglehetősen zavaros választás ellenére pápasága jelentős állomása lett az egyháznak, hiszen megerősítette azokat a reformfolyamatokat, amelyek az 1095-ös lateráni zsinat óta töretlenül haladtak előre a megújítás céljával.

II. Lucius (1144 – 1145) bolognai születésű pápa, aki barátjának mondhatta Clairvaux-i Szent Bernátot és Péter clunyi apátot. Luciusz egyedül próbált rendet tenni a kaotikus állapotok között leledző Rómában. Erőit összegyűjtve megrohamozta a Capitoliumot, ahol a szenátus ülésezett. A harc közben egy kő súlyosan megsebesítette, és sérülésébe hamarosan bele halt.

IV. Adorján (1154 – 1159) az egyháztörténet egyetlen angol pápája. Nicolas Breakspeare néven született. Erős akaratú, határozott egyházfő volt. Pápasága alatt kezdett el állandósulni a pápa primátusát hirdető Krisztus földi helytartója cím.

VIII. Gergely (1187), eredeti nevén Alberto de Morra fejére hetvenes éveinek közepén került a pápai tiara. Előtte a bolognai egyetemen szerzett hírnevet magának, mint a kánonjog és a római jog professzora. Buzgó, alázatos főpap volt, nagy pártfogója a szegényeknek és a szerzeteseknek.  A pisai dómban van eltemetve.

V. Jenő (1431 – 1447) már 24 évesen bíboros lett. Pápaságának történelmi jelentőségét az adja, hogy a zsinati irányítás kiharcolásának kísérletét végleg leküzdötte. Politikájának középpontjában a török elleni harcot állította. Hunyadi János 1443-44-es hosszú hadjáratát pénzzel támogatta, majd az újabb török elleni harcot Cesarini bíboros Magyarországra küldésével és pénzzel támogatta. Az 1444-es hadjárat azonban Várnánál kudarcba fulladt.

 

Ferencesek


A ferences rendből négy pápa került az egyház élére.

IV. Miklós (1288-1292), eredeti nevén Girolamo Masci hatvanévesen lett egyházfő. 1274 óta a ferences rend generálisa volt. Először visszautasította a megválasztást, majd mégis elfogadta. Foglalkoztatta egy újabb keresztes hadjárat eszméje, miután Akkon elesett. Az európai nagyhatalmak azonban saját hatalmi harcaikkal voltak elfoglalva, így a tervezet meghiúsult. Uralkodása alatt jutottak el az első ferences szerzetesek Kínába.

IV. Sixtus (1471 – 1484). Elszegényedett családból származott. A rend híveként egyetemeken tanított. Ötvenévesen választották meg a ferencesek generálisának. Megválasztását követően a pápai kormányzatnak teljesen világi jelleget adott. Fényes udvart tartott fent. Az ő megbízásából készítették el a sixtusi kápolnát, amelynek freskóit a kor legnagyobb festői, így Botticelli, Ghirlandaio, Pinturicchio, Perugino, Rosselli, Signorelli és Michelangelo készítették el.

V. Sixtus (1585-1590) minorita szerzetesből lett Szent Péter utóda. Pápasága alatt rendet teremtett a pápai államban, megtöltötte az üres kincstárat, közmunkákkal és építkezésekkel újjá teremtette Rómát. Így neki köszönhető a Piazza del Popolo A hármas sugárútrendszer kiépítése. Új kupolát kapott a Szent Péter székesegyház. Újjászervezte a központi egyházkormányzatot, a kúriát. Mint ferences szerzetes, nem támogatta a jezsuitákat.

XIV. Kelemen (1769-1774) ferences teológus egy falusi orvos fia volt. Eredetileg Lorenzo Ganganellinek nevezték. Megválasztásakor ugyan nem tett ígéretet a jezsuita rend feloszlatására, ám nem is zárkózott el a javaslat elől. Amikor azonban azt látta, hogy Mária Terézia sem támogatja többé a jezsuitákat, nyilvánosságra hozta bulláját (1773. augusztus 16.), amely kimondta a rend feloszlatását. Ezzel a döntésével azonban súlyos károkat okozott a katolikus oktatásügyben és a missziós munkában. 

Dominikánusok

A szintén kolduló rendhez tartozó dominikánusok (Szent Domokos követői) öt pápát adtak a katolikus egyháznak.

 

V. Ince (1276) személyében először választott pápát konklávé, mégpedig egy ötven év körüli domonkos rendi szerzetest, Pierre Tarentaise-t emelték Szent Péter trónjára. A trónon is egyszerű szerzetes maradt. Ő fedezte fel a középkor számára Arisztotelészt. A természettudományok területén is jelentős eredményeket ért el. Aquinói Szent Tamással együtt dolgozták ki a rendi képzés szabályait.

 

XI. Benedek (1303 – 1304) Ostia püspökeként hatvanhárom évesen került Szent Péter trónjára. A polgári nevén Niccolo Boccasino nem sokkal Rómába való visszatérte és megválasztása előtt tért vissza Magyarországról, ahol másfél éven át próbálta keresztülvinni I. Károly trónra jutását, ám akkor ez nem járt sikerrel. Pápaként békeszeretőnek mutatkozott.

XXII. János (1316-1334). Eredetileg Jacques Duese francia közrendi családban született. Hetvenkét évesen lett belőle pápa. Jogi és orvosi képzettséggel is rendelkezett. Ő rendelte el a Szentháromság ünnepét valamint az ő javaslatára avatták szentté Aquinói Tamást.
 

V. Piusz (1566-1572) elszegényedett családban született. Csatlakozott a dominikánusokhoz. Mielőtt pápa lett volna az inkvizíciót irányító Szent Officium vezetője volt. Pápasága alatt készült el a hitigazságokat összefoglaló római katekizmus, az új zsolozsmás könyv, valamint a római misekönyv. Ő nyilvánította egyházdoktorrá Aquinói Szent Tamást.

 

XIII. Benedek (1724-1730). Az Orsini család korábban már négy pápát adott az egyháznak. Családja hiába próbálta lebeszélni róla, belépett a domonkos rendbe. Amikor 1724-ben megválasztották Pietro Francescot így ötre emelkedett számuk. Először nem fogadta el a választást, csak rendje generálisának felszólítására volt hajlandó a döntés előtt fejet hajtani.


IV. Pál (1555-1559) pápasága előtt először belépett a domonkosok, majd a kamalduliak rendjébe. 1524-ben végül úgy döntött, hogy lemond minden egyházi méltóságáról és vagyonáról, és új rendet alapít Rómában, ez lett a teatinus rend. IV. Pál nevéhez sokkal súlyosabb események is kötődnek, amelyek egészen a 20. század véres történelméig előremutatnak. Pál 1555-ben adta ki Cum nimis absurdum kezdetű bulláját, amelyben megalapította a római gettót, sőt a világtörténelemben az egyik első gettót. A zsidókat erővel a város egyik kijelölt szegletébe költöztették, amelyet éjszakánként lezártak. A pápa megkülönböztető jelzéseket is előírt a zsidók számára, a férfiaknak sárga kalapot, míg a nőknek sárga sálat vagy kendőt kellett viselniük. A rémes rendeletek nemcsak Rómára vonatkoztak, hanem lassan elterjedtek Itália egész területén. A zsidók gettóba gyűjtése pedig Pál halála után is fennmaradt. Pál alapította meg az Index Librorum Prohibitorum intézményét is, amely a tiltott könyvek listáját jelentette. Ennek székhelyét Velencébe tette, és legfőbb feladatát a protestáns irományok és a nemzeti nyelvre fordított bibliák megsemmisítésében és kiadásának betiltásában határozta meg.

 

Felhasznált irodalom:

Gecse Gusztáv: A szerzetesség története. Seneca kiadó. 1995.

Hangay Zoltán: A pápák könyve. Trezor Kiadó. 1991.

http://bences.hu/

http://www.domonkosok.hu/

http://www.ferencesek.hu/bemutatkozas/kik-vagyunk/

http://www.jezsuita.hu/

Nemes György – Nemes Rita – Gőcze Iván: Egyháztörténelem. Szent István Társulat. 2012.