Topor István: Ma 100 éve üzent hadat Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiának

Topor István: Ma 100 éve üzent hadat Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiának

1915. május 23-án Olaszország - szembefordulva korábbi szövetségesével - hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. Az antant a szövetség felrúgásáért cserébe győzelem esetén az olaszoknak ígérte Dél-Tirolt, Albánia egy részét, az Isztriát és a Kvarner szigeteit, Triesztet és környékét, valamint Észak-Dalmáciát Spalatóig.

A bécsi olasz nagykövet délután fél 4 órakor jelent meg a Monarchia  közös külügyminiszternél, és átnyújtotta Olaszország hadüzenetét. Ennek szövege a következő volt:

Bécs, 1915. május 23.

Fennkölt uralkodója, a király Ő felsége parancsának megfelelően alulírott olasz királyi nagykövetnek van
szerencséje az osztrák és magyar külügyminiszter úr Ő Exczellencziájának a következő közlést átadni:

E hónap 4-én tudtul adattak a cs. és kir. kormánynak azok a súlyos okok, a melyek Olaszország igaz jogában
bizakodva, semmisnek és e naptól fogva hatálytalannak jelentette ki Ausztria és Magyarországgal való szövetségi szerződését, a melyet a cs. és kir. kormány megsértett és e tekintetben újból visszanyerte teljes cselekvési szabadságát. A királyi kormány, szilárdan eltökélve arra, hogy minden rendelkezésre álló
eszközzel gondoskodik az olasz jogok és érdekek védelméről, nem vonhatja ki magát ama kötelezettsége alól, hogy nemzeti aspirációi teljesítése céljából minden jelenlegi és jövőbeli fenyegetéssel szemben megtegye azokat az intézkedéseket, a melyeknek megtételére az események késztetik.

Ő felsége kijelenti, hogy holnaptól kezdve Ausztria és Magyarországgal szemben hadiállapotban lévőnek
tekinti magát.

Alulírottnak van szerencséje egyidejűleg közölni a külügyminiszter úr Ő Excellenciájával, hogy a római cs.
és kir. nagykövetnek még ma rendelkezésre bocsátják az útleveleit és hálás volna Ő Excellenciájának, ha az ő részére is kiadatnának az útlevelek.

Aláírás: Avarna"

Válaszul a hadüzenetre még aznap napvilágot látott az uralkodó Népeimhez című kiáltványa.

Népeimhez!

Olaszország királya háborút izent.

Az olasz királyság olyan hitszegést követett el a két szövetségesével szemben, aminőre nincs példa a
történelemben.

Több mint 30 évig tartó szövetséges viszony után, amelyben növelhette területét és nem sejtett virágzásra emelkedhetett, cserbenhagyott Olaszország a veszedelem percében s kibontott lobogóval ment át az ellenség táborába.

Mi nem fenyegettük Olaszországot, nem ejtettünk csorbát tekintélyén, nem érintettük becsületét és érdekeit; híven teljesítettük mindig szerződési kötelezettségeinket és védelmünkben részesítettük, amidőn hadrakelt.

Még többet tettünk: amidőn Olaszország sóvár pillantásait a mi határaink felé vetette, a szerződéses
viszony és a béke fönntartásának céljából nagy és fájdalmas áldozatokra határoztuk el magunkat, olyan áldozatokra, a melyek mélyen érintették atyai szívünket.

Olaszország azt hitte, hogy kizsákmányolhatja a pillanatot; kapzsisága nem volt kielégíthető.

Be kell tehát a végzetnek teljesednie.

Tíz hónapi óriás küzdelemben és fennkölt szövetségesem hadaival való hűséges fegyverbarátságban győzelmesen állották meg seregeim helyüket az északi hatalmas ellenséggel szemben.

 A délről alattomban támadó új ellenség nem új ellenfelünk.

Novara, Mortana, Kustozza és Lissa nagy emlékezte - ifjúkoromban megannyi büszkesége - valamint Radetzkynek, Albrecht királyi hercegnek és Tegethoffnak szárazföldi és tengeri haderőmben élő
szelleme arról biztosít, hogy a monarchia határait délfelé is sikerrel fogjuk megvédeni.

Üdvözlöm harcban kipróbált, diadaltól övezett csapataimat, bízom bennük és vezéreikben és bízom népemben, a kik példátlan áldozatkészségükért fogadják atyai köszönetemet.

A Mindenható áldja meg zászlóinkat és vegye oltalmába igazságos ügyünket.

Kelt Bécsben, 1915. május
hónap 23-án.

Ferencz József s. k.
Gróf Tisza István s. k.

"Isten,büntesd meg a hűtlen Olaszországot!"  Német, bosnyák, osztrák és magyar bakák egy 1915-ös képeslapon.


Az olaszok mintegy tizenkétmilliós hadserege ezzel bekapcsolódott a nagy háború eseményeibe.  A Monarchia számár kedvezőtlenül alakult a helyzet, hiszen ezzel három frontos háborúra kényszerült. Fennállt annak a lehetősége is, hogy a többszörös túlerőben lévő olasz csapatok a hátországba is betörhetnek.

Ennek ellenére a hadvezetés nem tétlenkedett. A Monarchia flottája még aznap kifutott az Adriai-tengeri kikötőkből és megkezdte hadműveleteit az olasz kikötővárosok ellen. Bombázásaikkal kikötőket, vasúti csomópontokat, raktárakat semmisítettek meg. A szárazföldi haderőt pedig a stratégiailag fontos, jól védhető Isonzó folyóhoz és Júliai-Alpohoz vezényelte, hogy itt állítsák meg az olasz támadást.  Abban bíztak, hogy ezen a frontszakaszon egy hosszan elhúzódó háborúra késztethetik korábbi szövetségesük haderejét. A nehezen kibontakozó olasz támadás időt hagyott a legfelsőbb hadvezetésnek.  A bosnyák származású Borojevic Szvetozár vezérezredes által irányított 5. hadsereg és két másik hadtest kiépíthették állásaikat és az erősítés felvonultatására is maradt idejük. Az olaszok csak június 8-tól kezdeményeztek támadásokat. Ám ekkorra már a korábban olaszoknak kedvező erőviszonyokat sikerült ellensúlyozni. Az Isonzó-arcvonalat támadó ellenséggel szemben ekkor 100 ezer katonát tudtunk felsorakoztatni.

Forrás: http://postcards.hungaricana.hu/hu/173304/


A tizenkét isonzói csatából az első tizenegyben az osztrák-magyar csapatok döntően védekeztek. Ennek eredményeként az olaszok alig háromszáz négyzetkilométeres területet tudtak csak elfoglalni, azt is hatalmas véráldozatok árán.

A tizenkettedik csata caporettói áttörés néven vonult be a történelembe. 1917. október 24-én az osztrák-magyar csapatokhoz csatlakozó németekkel alakulatok Caporettónál áttörték a frontvonalat és megindultak Olaszország belseje felé.

Forrás: Méliusz Juhász Péter Könyvtár Helyismereti Gyűjteménye. A 39. gyalogezred háborús képei.

Az angol és francia csapatokkal megerősített olaszoknak csak a Piave folyónál tudták feltartóztatni az előrenyomulást. A Monarchia csapatai november közepén védelmi vonalat építettek ki a folyónál.

Az Osztrák-Magyar Monarchia és Olaszország között tartó hároméves háború 1918-ban ért véget. Mindkét fél óriási veszteségeket szenvedett. Az olaszok csaknem 500 ezer katonát, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig 200-300 ezer embert vesztett ezen a fronton.

Felhasznált irodalom:

http://www.honvedelem.hu/nyomtat/51120

http://nagyhaboru.blog.hu/2015/05/22/olaszorszag_ellenunk_az_olasz_haduzenet_szovege#more7481444

http://mandiner.blog.hu/2014/02/26/elso_vilaghaborus_mikrotortenelem_a_neten_europeana_1914

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, Osiris Kiadó 2005. 104-107.

Ungváry Krisztián: Isonzó, Doberdó, Caporetto. Magyarok az első világháborúban. Rubicon, 2014/9. 5-21.