Topor István: Hatvan évvel ezelőtt vette kezdetét a szovjetek agressziója a magyar szabadság vérbefojtására

Topor István: Hatvan évvel ezelőtt vette kezdetét a szovjetek agressziója a magyar szabadság vérbefojtására

1956. november 4-én hajnali negyed ötkor megindul a "Forgószél" hadművelet, a szovjet csapatok általános
támadása a magyar forradalom letörésére. . A mintegy 60 ezer fős szovjet haderő a "Mennydörgés-444" ("Grom-444") jelszóra kezdte meg hadműveleteit. A Különleges Hadtest, és a 8. gépesített hadsereg, valamint a 38. összfegyvernemi hadsereg, indult támadásba. Budapestet Grebennyik gárdavezérőrnagy öt hadosztállyal támadta. Nagy Imre nem adott parancsot az ellenállásra. Ugyanakkor bejelentésével ("csapataink harcban állnak") erősítette ezt a hitet, van értelme az ellenállásnak. Ennek ellentmond azonban, hogy a Tökölön foglyul ejtett Kovács István vezérőrnagy írásbeli utasítására a HM tábornokai nem szállhattak szembe a szovjetekkel.

5.20-kor hangzott el először Nagy Imre rövid, segélykérő rádióbeszéde, melyet többször megismételtek angolul,
franciául, németül, oroszul, csehül és lengyelül is.

6 és 8 óra között a Nagy Imre-kormány tagjai a jugoszláv nagykövetségre menekültek. Mindszenty József az
amerikai követségen kapott menedékjogot. Bibó István volt a magyar kormány egyetlen, az országgyűlés épületében tartózkodó képviselője. A szovjetek elfoglalták a HM és a BM épületét, majd körülzárták a Parlamentet.

7-8 óra között a Juta-domb környékén a nemzetőr-alakulatok visszafordulásra kényszerítették a foglyul
ejtett magyar tárgyalóküldöttséget szállító szovjet menetoszlopot, ezért később Maléter Pált és társait helikopterrel szállították Tökölről Mátyásföldre.

7.57-kor hangzott el a rádióban az Írószövetség segélykérő felhívása magyarul, angolul, németül és oroszul.

A Széna téren, a Royal Szállónál, a Blaha Lujza téren, a Garai utcában, a Thököly úton, a Budaörsi úton,
Kispesten, Pestlőrincen, Soroksáron, Pesterzsébeten, a Tűzoltó utcában, Nagyvárad térnél, Déli pályaudvarnál és Csepelen a nemzetőrség szembeszállt a támadással. A Corvin köziek súlyos harcokat vívtak az Üllői út, Práter utca, Kisfaludy utca környékén. Mind a szovjetek, mind a nemzetőrök komoly veszteségeket szenvedtek. Mintegy ezer ember embert ejtettek foglyul, és internáltak kárpátaljai börtönökbe. Közöttük a forradalmi tanácsok vezetőit és fegyvereseket, köztük gyerekeket, kilenc kislányt is.

A szovjetek váltakozó erősségű ellenállás után, elfoglalták Kecskemétet, Szombathelyet, Pécset,
Székesfehérvárt, Békéscsabát, Miskolcot, Szolnokot, Debrecent és Győrt. Körbevették Tatabányát, Oroszlányt, Esztergomot, Dorogot.

Kádár János és Münnich Ferenc Moszkvából katonai repülőgéppel Szolnokra érkezett.

New Yorkban a szovjet intervenció hírére összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését.

A világ felzúdult a szovjet orvtámadás hírére. Európa nagyvárosaiban, de a tengeren túl is egymást érték a tiltakozó, több esetben erőszakos tüntetések a magyar szabadság mellett. Párizsban például napokon át tartó tömegtüntetés kezdődött.
Albert Camus francia író A magyarok vére című esszéjében így írt forradalmunkról: "A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz
évben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia, s ez a vérfolyam most alvad az emlékezetben".

November 5-6-ra az ellenállás összeomlott, de a szervezett fegyveres ellenállást november 8-ra számolták fel szovjet csapatok. Csepel 11-éig tartotta magát.

A harcoknak az 1957-es összegzések szerint Budapesten 2045, vidéken pedig 607 áldozata volt.

A szovjet agresszió 60. évfordulóján emlékezzünk a harcokban elesett illetve ártatlanul meggyilkolt áldozatokra.


Forrás: Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. Kossuth Kiadó. 2010.