Sásdi Tamás: 80 éve halt meg Teleki Pál

Sásdi Tamás: 80 éve halt meg Teleki Pál

80 éve ezen a napon lett öngyilkos Teleki Pál, ebben az írásban felidézzük életét és néhány régebbi cikkünk segítségével a politikai tevékenységét.

 

Fiatalkora, pályája az első miniszterelnökségig:

A nagy történelmi múlttal rendelkező Teleki család katolikus ágából származott, ő maga előszeretettel hivatkozott arra, hogy szegről-végről rokona Hunyadi Mátyásnak. Pál volt az első gyermek a családban, aki élve született 1879. november 1-én. A középiskoláit a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, majd szintén a Budapestre járt a családi akaratnak megfelelően jogra, 1903-ban doktorált, de érdeklődése fokozatosan a földrajztudomány felé fordult, felfedezéstörténettel és kartográfiatörténettel foglalkozott.

A politikába jobban a háborús összeomlás után kapcsolódott be. 1918 novemberében ő is elkapta a spanyolnáthát és a gyengélkedés alatt született meg a későbbi Vörös Térkép gondolata. Felgyógyulása után megkezdődött a munka, melyben részt vett hatvan rajzoló és számos kartográfus az Iparművészeti Főiskola, a Magyar Földrajzi Társaság, a Statisztikai Hivatal és a Kereskedelmi Minisztérium által. Teleki hamarosan bekapcsolódott a leendő békeküldöttség szervező munkájába, majd a Tanácsköztársaság alatt a szegedi ellenkormányban lett külügyminiszter. Itt barátkozott össze egy belgrádi úton Horthy Miklóssal, ahol közösen aludtak egy pancsovai fogadó biliárdasztalán, mivel máshol már nem akadt ott alkalmas fekvőhely.

A Tanácsköztársaság után folytatódott a Békeelőkészítő Bizottság munkája a Külügyminisztérium épületében, ahol csatlakozott hozzá Bethlen István és Apponyi Albert is. Tagja volt a Párizsba kiutazó békeküldöttségnek, a szakirodalomban sokféleképpen leírt Chateau de Madridban egy általuk kivitt kézinyomdán víg kedéllyel dolgozott. Az általa megrajzolt Vörös térkép se segített sokat a szigorú békefeltételek enyhítésén. Áprilisban külügyminiszterként tagja lett a Simonyi-Semadan-kormánynak és az ő neve is előkerült a trianoni békeszerződés lehetséges aláírói között, de mivel Apponyi egy beszédében kijelentette, hogy az nem írhatja alá a békét, aki elcsatolandó területről származik, így az ő neve gyorsan ki is esett a listából. A békeszerződés aláírása után a Simonyi-Semadam-kormánynak távoznia kellett, az időközben kormányzóvá választott Horthy őt kérte fel leendő miniszterelnöknek.

 

Első miniszterelnöksége:

Az első Teleki-kormány 1920. július 19-én alakult meg. Egyik első intézkedése volt a Numerus Clausus törvény, amelyet Haller István vallás-és közoktatásügyi miniszter terjesztett be júliusban. Az év közepére hatalmas méreteket öltött az antiszemitizmus Magyarországon. Elterjedt az a nézet, hogy az őszirózsás forradalom és az azt követő vörös éra a zsidók bűne volt. A közéletből elsősorban szellemi szinten kívánták a zsidókat visszaszorítani. A zsidók visszaszorításának igényével párhuzamosan az elcsatolt országrészekről számos menekült érkezett, akik többsége állami alkalmazott és értelmiségi volt, akik nem találtak munkát. A törvény az egyetemi és főiskolai hallgatók létszámát kívánta korlátozni, elsősorban népfaj és nemzetiség szerint. A törvényt szeptemberben fogadták el és nagy port kavart nemzetközi szinten is, 8 évvel később módosították, a népfaj és nemzetiségi korlátozást foglalkozási csoportok korlátozása vette át. Az évtized végére a zsidó vallásúak aránya a korábbi 30-40%-ról 8-11%-ra csökkent.

A Teleki-kormány megpróbálkozott a földkérdés megoldásával is. A Nagyatádi István földművelésügyi miniszterről elnevezett földreform 1 millió kat. holdnyi földet osztott szét 400 ezer család között, főleg 1-3 holdas parcellákban. Sok mindent nem oldott meg, de egy időre lecsendesítette a földre vágyó parasztokat.

Fokozatosan visszaszorította a szélsőséges katonai különítmények működését, majd 1921 márciusában a nemzetgyűlés törvényt alkotott az állami és társadalmi rend hatékonyabb védelméről. Az 1921/3. tc. elsősorban a demokratikus és szocialista mozgalmakat igyekezett visszaszorítani, és tiltotta a kommunista szervezkedést. A szervezkedést alapból 5 év börtönbüntetéssel jutalmazták, de ha a mozgalom tagjai fegyvert is kívántak használni, a vezetők 10-15 év fegyházat is kaphattak. A törvény egyaránt fenyegette a jobb-és baloldaliakat és féken tartotta a hadseregbe besorozott különítményeseket is.

A nagy törvényalkotó munkát megzavarta IV. Károly első visszatérési kísérlete. Mivel a kisgazdákkal való közös kormányzás eléggé nehezen ment, az éppen húsvétkor beállító király erre rátett egy lapáttal és teljes válságba sodorta a kormányt, amelynek következtében Teleki beadta a lemondását.

 

Két miniszterelnökség között:

A napi politikától háttérbe vonult, de befolyása nem szűnt meg. Egyetemi állása mellett nagyon egyesületet, szervezetet vezetett és a kormányzat kikérte véleményét nemzetiségpolitikai kérdésekben. Nagy része volt a hazai közgazdasági képzés elindításában. Itt gazdasági és közlekedési földrajzot adott elő és 1922-ben a kar dékánjává választották, még háromszor volt dékán, miután a közgazdasági kar betagolódott a Műegyetemmel, az állatorvosi főiskolával és a soproni bányászati főiskolával együtt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe. Egyetemi tanári karrierjét vesebetegség szakította félbe, el kellett távolítani az egyik veséjét és innentől kezdve élete végéig naponta háromszor kellett katétereznie magát, akárhol is volt. Ettől a betegségtől alakulhatott ki a későbbi depressziója is.

Az egyetem mellett szerepet vállalt a magyarországi cserkészmozgalomban, amelyet fontosnak tartott a nemzetnevelés szempontjából. A cserkészet vallásosságával, új nevelési módszereivel elitszervezetként működött. Maga Teleki volt sokáig az első számú főcserkész, 1933-ban ő szervezte meg a gödöllői világtalálkozót.

1925 decemberében kirobbant a frankhamisítási botrány, amelynek szálai a Térképészeti Intézetbe vezettek és gyanúba került maga Teleki is, szerepe vitatott az ügyben. Egyes szakirodalmi források szerint ő bocsátotta a hamisítók rendelkezésére a Térképészeti Intézet helyiségét, de vannak olyan vad történelmi pletykák is, hogy még ő is nyomogatta a hamis bankjegyeket készítő nyomdagépet működés közben. Amikor rá terelődött a gyanú, önként jelentkezett a rendőrségen, a kihallgatáson azt vallotta, hogy tudott az ügyről és próbálta lebeszélni a szervezőket. Sajnos a teljes igazság a történelem homályába vész.

A politikai életben az Imrédy-kormány vallás-és közoktatásügyi minisztereként tért vissza. Fontosnak tartotta az iskolán kívüli népművelés előmozdítását, a néprajzi műemlékek törzskönyvezését és a néprajzi ismeretek tanárképzésbe való beemelését. Javasolta egy skandináv mintájú skanzen felállítását, amely mintegy három évtizeddel később valósult meg Szentendrén. A közoktatásban egyik legjelentősebb újítása volt az osztályfőnöki óra bevezetése.

Imrédy Béla kompromittálódása után Horthy újból Telekit kérte fel kormányfőnek.

 

Második miniszterelnöksége:

1939. február 16-i kinevezése után Horthy és a közvélemény nagy része azt várta tőle, hogy elhárítja a rendszert fenyegető veszélyeket, féken tartja a nyilasokat és külpolitikájában távol tartja az országot egy esetleges háborútól úgy, hogy mellette folytatódhat a békés revízió. A kormány egyik első intézkedésében betiltotta a Magyar Nemzetiszocialista Pártot és internáltatott 30 nyilas vezetőt.

Második miniszterelnöksége idején számos szociális intézkedést hoztak, bevezették a mezőgazdasági munkások feleségeinek özvegyi nyugdíját és létrehozták az Országos Nép-és Családvédelmi Alapot.

Teleki második miniszterelnökségére jutott egy zsidóellenes törvény, alatta fogadták el a második zsidótörvényt. Az 1939 májusában kihirdetett törvény már faji alapon zsidónak minősített mindenkit, akinek szülője vagy két nagyszülője zsidó vallású volt. Így 481.000 ember minősült zsidónak, közülük 401.000 volt izraelita vallású. A törvény a zsidók arányát értelmiségi pályákon 6%-ra csökkentette, mintegy 60.000 embert tett munkanélkülivé. Horthy kívánságára mentesültek a törvény alól azok, akik hozzájárultak az ország felvirágoztatásához, továbbá az első világháború hadifoglyai, a háborúban éremmel és vaskoronarenddel kitüntetettek, a háborúban hősi halált haltak özvegyei és gyermekei, az egyetemi tanárok, a keresztény hitfelekezetek lelkipásztorai és az olimpiai bajnokok. A törvényt a baloldali ellenzék mellett a katolikus egyház is bírálta, mert számos keresztényt minősített zsidónak.

Az Imrédy által széthullott kormánypártot sikeresen újjászervezte és létrejött a Magyar Élet Pártja. Az új nevet viselő kormánypárt az 1939 májusában rendezett választásokon 181 mandátumot szerzett, a nyilasok 50 és a szociáldemokraták és kisgazdák 19-19 mandátumaival szemben.

Csehszlovákia megszűnése után márciusban visszatért Kárpátalja, ahol a 600 ezer lakosból 40 ezer volt magyar.

A világháború kitörése után Teleki külpolitikáját három motívum vezérelte: a látszólagos tengelybarát politika, a semlegesség fenntartása és a békés területi revízió kiharcolása. Legfőbb célja az volt, hogy Magyarországot távol tartsa a háborútól és haderejét megőrizze a későbbi területi rendezések idejére. Lengyelország lerohanásakor Hitler csak az észak-magyarországi vasútvonal használatát kérte, amiért felajánlotta az országnak Szlovákia területét, de a kecsegtető ajánlatra nemet mondott a magyar kormány. Teleki igyekezett jó viszonyt ápolni Nagy-Britanniával, Barcza György londoni követen keresztül tudatta Londonnal, hogy az ország geopolitikai helyzete miatt ugyan muszáj a jó viszony fenntartása a németekkel, ennek ellenére nem adja fel országa becsületét és függetlenségét és nem fog ellenségeskedni Angliával szemben.

1940 nyarán a Szovjetunió afférba keveredett Romániával, amely alapján a magyar diplomácia felbátorodott Erdély kérdésében és a németek segítségével a 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntés visszajuttatott Magyarországnak 43 ezer km2-t és 2,5 millió lakost. Ennek a belpolitikában is ára volt: A Volksbundot kierőszakolták a magyarországi németség egyetlen pártjának és olyan jogokat kapott, amellyel rajta kívül senki sem rendelkezett Magyarországon. Szabadon kellett engedni a nyilasok vezérét, Szálasi Ferencet a szegedi Csillagbörtönből, ezután találkozott Telekivel, de itt térképek nézegetésén kívül semmi se történt. Megkezdték a harmadik zsidótörvény előkészítését és növelték a Németországba irányuló élelmiszer-és takarmány exportot. A hab a tortán a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás volt november 20-án, amelyet a három alapítón kívül Magyarország írt alá elsőként.

Ezután Jugoszlávia maradt az egyetlen remény, amely kiutat mutathatott a német szorításból. December 12-én megkötötték a két ország örökbarátsági szerződését. Jugoszlávia nem akart csatlakozni a háromhatalmi egyezményhez. Német nyomásra 1941. március 25-én csatlakozott, két nap múlva németellenes katonai puccsal megdöntötték a kormányt. Hitler gyors beavatkozás mellett döntött, átvonulási engedélyt kért Horthytól, ugyanakkor további területek fejében a magyar csapatok részvételét kérte. Horthy biztosította erről. Teleki magánkívül volt. Angliához fordult, hogy elfogadhatónak tekinti-e a részvételt. A válasz lesújtó volt: ha részt vesz Magyarország, akkor Anglia megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat. Ezzel összeomlott Teleki semlegességi koncepciója. Összeroppant és 1941.április 3-ra virradóra vélhetően öngyilkos lett. Ezzel figyelmeztetni akart. Horthyhoz írt búcsúlevelében bűnösnek érezte magát a „szószegésért”, a nemzet becsületének megsértéséért, a „hullarablásért”.

 

Teleki utóélete a történetírásban:

Halála után elkezdődött munkásságának értékelése. Az első életrajz a Matolay Géza és Mudrinszky Rózsa által szerkesztett, Telekiről szóló kötet volt, (Gróf Teleki Pál élete és munkássága a magyar revízió szolgálatában), amely mint a magyar revízió és a keresztény nemzeti gondolat harcosát mutatta be az olvasóknak. Halálának évfordulóin olyan lapok emlékeztek meg róla, amelyek szemben álltak politikájával (Esti Kurír, Magyar Nemzet). 1944-ben egy közeli munkatársa, Papp Antal sajtó alá rendezte Teleki parlamenti beszédeit, amely két vaskos kötetben jelent meg.

A második világháború lezárása után Andics Erzsébet egy időre lerendezte a Horthy-korszak képviselőinek, köztük Telekinek a megítélését kijelentésével, mely szerint 25 éven keresztül fasiszta rendszer volt Magyarországon. Ez érződött még Kis Aladár 1963-ban megjelent munkájában is (Magyarország külpolitikája a második világháború előestéjén), amely nagyrészt Teleki tevékenységét tárgyalta és eszerint ő a magyar uralkodó osztályok hatalmát kívánta állandósítani, nem tudta megállítani az ország fasizálását és Nagy-Magyarországot kívánta helyreállítani. Egy évvel később Juhász Gyula már konkrétan a Teleki-kormány külpolitikájával foglalkozott, amelyben maga Teleki árnyaltan jelent meg és kevés szó esett 1939 előtti életéről. Az első Teleki személyének szentelt munkát Tilkovszky Lóránt írta, először az öngyilkosságára fókuszáló kötet (Teleki Pál. Legenda és valóság), majd ugyanez szinte újra megjelent a Helikon Kiadó történeti rejtélyekre fókuszáló sorozatában (Teleki Pál titokzatos halála). A nyolcvanas években kaptak teret olyan elméletek, mely szerint Teleki gyilkosság áldozata lett. Ezt először Zakar András írta le, aki a hetvenes években még élő szemtanúk vallomásait válogatta össze önkényesen és így vont le következtetéseket.

A rendszerváltás után 1991-ben Teleki emlékévet rendeztek a tisztelői, amelynek Göncz Árpád köztársasági elnök, Szabad György, az Országgyűlés elnöke és Varga Béla, az 1945-1947-es nemzetgyűlés elnöke lettek a védnökei, az emlékévbizottság elnöke pedig Antall József lett. 1997-ben Czettler Antal Teleki külpolitikájáról írt, míg az ezredforduló után Ablonczy Balázs írt egy életrajzot és összeválogatta Teleki politikai írásait és beszédeit az Osiris Kiadó Millenniumi Magyar Történet sorozatába. Fél évszázadot várt a megjelenése Teleki egykori kollegájának, Fodor Ferencnek a Telekiről írt életrajza, amely Teleki életét, munkásságát és eszmevilágát ismerteti. Teleki földrajzi munkásságával egy Jeney László által szerkesztett kötet foglalkozik, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem és a Teleki Pál Egyesület adott ki közösen. Újabban Kovács M. Mária foglalkozott a Numerus Clausus témájával a Törvénytől sújtva című könyvében, míg Nyári Gábor Teleki második miniszterelnökségével és halálával foglalkozott első könyvében (A Sándor-palotától a ravatalig). A legutóbbi életrajz ismét Ablonczy Balázs keze nyomát dicséri, amely 2018-ban jelent meg a Jaffa Kiadó Modern Magyar Történelem című sorozatában.

 

Sásdi Tamás

 

Felhasznált irodalom:

20. századi magyar történelem 1900-1994. (szerk.: Gergely Jenő – Izsák Lajos – Pölöskei Ferenc). Korona Kiadó, Bp., 1997.

Ablonczy Balázs: A miniszterelnök élete és halála. Teleki Pál (1879-1941): Jaffa Kiadó, Bp., 2018.

Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában 1914-1945. Történelmi Kézikönyvtár-sorozat (sorozatszerk.: Simándi Irén és ifj. Barta János). Csokonai Kiadó, Debrecen, 1998

Püski Levente: A Horthy-korszak 1920-1941. Magyarország története 18. kötet (főszerk.: Romsics Ignác, Kossuth Kiadó, Bp., 2010.

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Bp., 2005.

Salamon Konrád: Magyar történelem 1914-1990. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998