Zrínyi Péter élete bátyja haláláig
A Zrínyi-család a dalmát Brebiriektől származott. A Brebiri-család a XIII. századtól komoly politikai szerepet játszottak a térségben. A család tagjai közül többen megszerezték a horvát, szlavón és dalmát báni címet. Az Anjou korban komoly ellentéteik voltak a királyi hatalommal, de 1347-ben gróf Brebiri György hűséget esküdött Nagy Lajos királynak. Cserébe megkapta Zrin várát és innentől kezdve a család a Zrini nevet viselte. Zrínyi Pál az első, aki 1400 körül arra kényszerült, hogy fegyverrel védje meg birtokait a török betöréstől. Ettől kezdve a család sorsa összefonódott a törökellenes harccal. A Zrínyiek a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak köszönhetően lettek az ország egyik legvagyonosabb és legbefolyásosabb családja. Zrínyi Miklós fia volt Zrínyi György, Zrínyi Péter apja, kinek sorsát szintén a törökellenes harc határozta meg.[2]
Zrínyi Péter 1621. június 6-án született, nem sokkal bátyja, Miklós után, aki 1620. május 1.-én jött a világra. Anyjuk, Széchy Magdolna röviddel Péter születése után meghalt. Apjukat 1626-ban veszítették el. A két fiú így korán árvaságra jutott. Gyámjuk Pázmány Péter lett, aki Grazban, Nagyszombatban és Bécsben tanítatta őket. A kor szokásainak megfelelően meg tanultak írni-olvasni, elsajátították a kor tudományainak alapjait, a társasági élet rejtelmeit és a fegyverforgatást. Ezek mellett jól beszélték a latin, magyar, horvát és német nyelvet is. Lehetőségük nyílt Itáliába utazni, majd hazatértek családi birtokukra és Csáktornyát, a családi székhelyet kezdték erősíteni.[4] A Zrínyiek a családi névnek, rangnak és vagyonnak köszönhetően a legelőkelőbb társaságok tagjai lettek. Zrínyi Péter egyszer III. Ferdinánd királlyal vadászhatott Pozsony környékén. Itt Péter egy vadkant ölt meg talán megmentve ezzel az uralkodó életét. Bátyja hamar a katonai pályára lépett és részt vett a harmincéves háborúban, míg Péter a családi birtokokat igazgatta. Péter 1641-ben elvette feleségül Frangepán Katalint. A birtokigazgatás sem jelentett azonban békés életmódot. A Zrínyi-birtokokat szüntelenül a kanizsai basa emberei támadták. Zrínyi Péter ezen a harctéren szerzett komoly katonai tapasztalatokat. 1647-ben már együtt harcolhatott a két testvér, és ekkor már nevüket is együtt emlegette az ország. Ugyanebben az évben Miklóst kinevezték horvát bánná, míg Pétert a horvátországi szerbek kapitányává. 1649-ben megosztoztak a családi birtokokon. Miklósé lett Csáktornya és a Szávától északra fekvő birtoktestek, míg Péter a Szávától délre fekvő és a tengermelléki birtokokat kapta.[6]
Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben is megénekelte öccse törökellenes hőstetteit:
„Hiszen Zríni Péter, kit az én szemem lát,
Mely rettenti Boszniát és Hercegovinát,
Láttuk immáron is ő vitéz próbáját,
Ésszel, kézzel, szűvel, kit törökön csinált.”[8]
A vasvári béke fordulópontot jelentett, mint a Zrínyi fivérek, mint Magyarország további sorsában. A béke török kézen hagyta Váradot és Érsekújvárt. Ezzel egy újabb, vármegyényi terület került török uralom alá, valamint területszerzés a török rablóportyák hatósugarát is kiterjesztette. A békével a törökök megemelték a kettős hódoltatás területén élők állami és földesúri szolgáltatásait. Ez csapás volt mind az ott élő jobbágyokra, mind azokra a nemesekre, akiknek birtokaik voltak a kettős hódoltatás területén. A török terjeszkedéssel a kereskedelmi utak meghosszabbodtak, az áruszállítás nehézkessé vált és így általános drágulás kezdődött. A vasvári béke így valamennyi magyarországi társadalmi rétegét érintette és így szinte alig volt a korban, aki el ne ítélte volna a békekötést.[10]
Zrínyi Péter és a Wesselényi-féle rendi szervezkedés
A halálos vadászbaleset után az egyedül maradt Zrínyi testvérre hárult a feladat a megkezdett politikai mozgalom szervezése. Zrínyi Péter 1665 januárjában Bécsbe érkezett és bátyja örökébe lépett. Felkereste a francia követet Gremonville-t és január 24-én horvát bánná nevezték ki. Zrínyi Péter fő céljának tekintette I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet megnyerni ügyének. I. Rákóczi Ferenc a Habsburgok ellen harcoló I. Rákóczi György unokája volt és II. Rákóczi György fia. Apja súlyos betegsége idején 1652-ben az erdélyi országgyűlés erdélyi fejedelemnek választotta, de örökébe nem tudott lépni, mert azt a török porta megakadályozta. Ettől függetlenül mindenki fejedelemként tekintett rá. Az ő csatlakozása a Magyarországi protestáns nemesség csatlakozását hozta volna magával. Zrínyi Péter úgy tervezte, hozzáadja lányát, Ilonát a fejedelemhez majd beavatja terveibe. Gremonville is támogatta a házasság tervét, de ami lényegesebb a követen keresztül maga XIV. Lajos is bíztatta a házasságkötést. Az esküvőre 1666. március 1-én került sor. A menyegzőt jeles személyiségek egész serege tisztelte meg. Ott volt az esztergomi érsek Szelepcsényi György, képviseltette magát Spanyolország, Franciaország, Velence és Lengyelország, Erdélyből is jöttek vendégek. Zrínyi Péter az esküvő alatt is szervezkedett és tárgyalt az erdélyiekkel és a magyar főnemesekkel. Itt kísérelte meg először megnyerni újdonsült vejét a szervezkedésnek, de nagy csalódására I. Rákóczi Ferenc nem mutat érdeklődést.[12] Wesselényi márciusban Stubanyfürdőre ment, hogy gyógykezeltesse magát, mivel ekkor már súlyos beteg volt. Itt találkozott Zrínyi Péterrel, aki elsősorban francia kapcsolatai ismertetésével győzte meg a nádort, hogy csatlakozzon. 1666. április 5-én Zrínyi és Wesselényi oklevelet is aláírtak szövetségük megpecsételésére.[14]
A szövetséghez július 28-án csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró, majd 1666. december 19-én Bécsben mind a három fél, végül pedig az év végén Zrínyi Péter és Nádasdy Ferenc írt alá közös szövetséglevelet. Ezekkel a szövetségkötésekkel kezdetét vette a Wesselényi-féle rendi szervezkedés. Fontos esemény volt a Wesselényi nádor által 1666. augusztus 23-ra összehívott murányi gyűlés, mely ellentétek forrása lett a szervezkedők között. Az itt összegyűlt Habsburg-ellenes magyar főurak és vármegyei nemesség egyre kevésbé bízott a Zrínyi által szorgalmazott francia szövetségben, és a török orientáció mellett állt ki. Ellentét azonban Wesselényi tekintélye miatt még nem alakult ki. Az országbíró 1667 márciusában bekövetkezett halálával azonban megváltozott a helyzet. Az ellenzéki szervezkedés vezére Nádasdy Ferenc lett, akit az egyéni becsvágy mozgatott. Fő célja a nádori tisztség elnyerése volt.[16] Eközben Nádasdy 1668 szeptemberére felkelés kirobbantását tervezte, de a szervezési hibák és a résztvevők közti ellentétek miatt meghiúsult.[18]
Zrínyi önkéntes politikai száműzetését arra használta fel, hogy a horvátországi török portyákat megbosszulja. 1669 elején régi ellenségének, a boszniai pasának 400 fős emberveszteséget okozott. A politikai passzivitás azonban nem tartott sokáig. Áprilisban már Lipót császár hívására a felvidéki urak gyűlésére ment Eperjesre. A gyűlés azonban késve kezdődött, ezért Zrínyi meglátogatta vejét Sárospatakon. Nem tudni milyen érvekkel győzte meg Zrínyi Rákóczit, valószínűleg az is közrejátszott, hogy Rákóczi is kezdte érezni birtokai jövedelmén az állandó háborús készülődéseket és a törökök betörését, ezt nem tudni pontosan, de csatlakozott a szervezkedéshez. Zrínyi továbbra is szorgalmazta a francia szövetséget, ezért meggyőzte Rákóczit, írjon levelet XIV. Lajosnak, de a szövetség már nem kínált semmi ígéreteset.[20]
1669 nyarán Zrínyi Péter egy újabb tagot avatott be a szervezkedésbe. Üzenetet akart küldeni az újonnan megválasztott Habsburg-barát lengyel királynak, Wisniowieczki Mihálynak. Egy olasz szerzetes által akarta eltéríteni az osztrák szövetségtől, ehhez kellett egy olaszul tudó ember. Ekkor vonta be sógorát Frangepán Ferencet, Frangepán Katalin öccsét. Együtt harcoltak a török ellen 1664-ben, de kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Gyakran sértették meg egymást. A szervezkedésbe azonban beavatta, de a lengyel terv gyorsan kudarcba fulladt a lengyel király kitartó Habsburg-hűsége miatt.[22]
Zrínyi Péter fogsága és halála
A rendi szervezkedésről a bécsi kormányzat már 1668-ban tudomást szerzett Nádasdy Ferenc és Széchy Mária árulása révén, és birtokában volt minden terhelő bizonyítéknak.[24] A vád felségsértés és pártütés volt. Bűnösnek találták őket. Az ítélet vagyonelkobzás, összes tisztségeiktől megfosztották őket és meghozták, hogy emléküket a világból ki kell törölni és végül pedig jobb kar és fővesztés általi halál.[26] Zrínyi még írt horvát nyelven egy búcsúlevelet feleségének:
„Édes Szívem! Levelem olvasva ne keseregj, és ne háborogj: Isten rendelése szerint holnap 10 órakor leütik a fejem, és ugyanekkor fivéredet is kivégzik. Ma mondtunk nagy szeretettel végső búcsút egymásnak. Most hát tőled is e világon örökre szóló búcsút veszek. Egyúttal arra kérlek, hogy ha bármivel bánatot okoztam neked- tudom, hogy megesett ilyesmi-, bocsásd meg nekem. Istennek hála, magam a halállal immár megbékéltem, nem lázadom, bízom a mindenható Istenben, aki e világba helyezett egykor, tán megkönyörül rajtam. ”[28] Nádasdy Ferencet ugyanaznap Bécsben végezték ki. A rendi szervezkedéssel kapcsolatba 154 vádlott ügyét tárgyalták, ebből 13 halálos ítélet született, de közülük csak Bónis Ferencen hajtották végre az ítéletet.[30] 1670 után a bécsi udvar erőszakos abszolutista politikába kezdett. Ez két területen mutatkozott meg markánsan. Az adózás területén Magyarország lakosságára rákényszerítették, hogy többet vállaljanak az összbirodalmi terhekből és ezzel párhuzamosan a vallás területén erőszakos ellenreformációba kezdtek.[32]
Az ország azonban nem felejtette el Zrínyi Péter és társai emlékét. Halálukat röpiratokban, versekben gyászolták. A mozgalom hírét a rendi szervezkedés utáni megtorlástól menekülő bujdosók vitték Magyarország határain kívülre, főleg Erdélybe. A bujdosók, akik egyre gyakrabban kurucoknak nevezték magukat, első katonai sikerüket 1678-ban Thököly Imrével érték el. Thököly Imre 1682-ben feleségül vette I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Péter lányát, Zrínyi Ilonát. I. Rákóczi Ferenc 1678-ban halt meg mindössze 31 évesen. Zrínyi Ilonától négy lány és egy fiú született. A fiú II. Rákóczi Ferenc volt. Az általa kirobbantott szabadságharc méreteiben és sikereiben is felülmúlta az apja és nagyapja vezette rendi szervezkedést, de Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc öröksége nélkül a siker elképzelhetetlen lett volna.[1]Perjés 2002, 13-14.
[3]Barta 1986, 29-30.
[5]Barta 1986, 29-31.
[7]Barta 1986, 31.
[9]Benczédi 1980, 12-13.
[11]Barta 1986, 53-60.
[13]Barta 1986, 78-79.
[15]Magyarország története 1985, 1161-1165.
[17]Benczédi 1980, 23-24.
[19]Barta 1986, 163-165
[21]Barta 1986, 182-183.
[23]Barta 1986, 128.
[25]Wesselényi-összeesküvés 2005, 152.
[27]Wesselényi-összeesküvés 2005, 147.
[29]Benczédy 1980, 35.
[31]Benczédy 1980, 49.
[33]Barta 1986, 242-246.
Zrínyi Péter élete bátyja haláláig A Zrínyi-család a dalmát Brebiriektől származott. A Brebiri-család a XIII. századtól komoly politikai szerepet játszottak a térségben. A család tagjai közül többen megszerezték a horvát, szlavón és dalmát báni címet. Az Anjou korban komoly ellentéteik voltak a királyi hatalommal, de 1347-ben gróf Brebiri György hűséget esküdött Nagy Lajos királynak. Cserébe megkapta Zrin várát és innentől kezdve a család a Zrini nevet viselte. Zrínyi Pál az első, aki 1400 körül arra kényszerült, hogy fegyverrel védje meg birtokait a török betöréstől. Ettől kezdve a család sorsa összefonódott a törökellenes harccal. A Zrínyiek a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak köszönhetően lettek az ország egyik legvagyonosabb és legbefolyásosabb családja. Zrínyi Miklós fia volt Zrínyi György, Zrínyi Péter apja, kinek sorsát szintén a törökellenes harc határozta meg.[2]
Zrínyi Péter 1621. június 6-án született, nem sokkal bátyja, Miklós után, aki 1620. május 1.-én jött a világra. Anyjuk, Széchy Magdolna röviddel Péter születése után meghalt. Apjukat 1626-ban veszítették el. A két fiú így korán árvaságra jutott. Gyámjuk Pázmány Péter lett, aki Grazban, Nagyszombatban és Bécsben tanítatta őket. A kor szokásainak megfelelően meg tanultak írni-olvasni, elsajátították a kor tudományainak alapjait, a társasági élet rejtelmeit és a fegyverforgatást. Ezek mellett jól beszélték a latin, magyar, horvát és német nyelvet is. Lehetőségük nyílt Itáliába utazni, majd hazatértek családi birtokukra és Csáktornyát, a családi székhelyet kezdték erősíteni.[4] A Zrínyiek a családi névnek, rangnak és vagyonnak köszönhetően a legelőkelőbb társaságok tagjai lettek. Zrínyi Péter egyszer III. Ferdinánd királlyal vadászhatott Pozsony környékén. Itt Péter egy vadkant ölt meg talán megmentve ezzel az uralkodó életét. Bátyja hamar a katonai pályára lépett és részt vett a harmincéves háborúban, míg Péter a családi birtokokat igazgatta. Péter 1641-ben elvette feleségül Frangepán Katalint. A birtokigazgatás sem jelentett azonban békés életmódot. A Zrínyi-birtokokat szüntelenül a kanizsai basa emberei támadták. Zrínyi Péter ezen a harctéren szerzett komoly katonai tapasztalatokat. 1647-ben már együtt harcolhatott a két testvér, és ekkor már nevüket is együtt emlegette az ország. Ugyanebben az évben Miklóst kinevezték horvát bánná, míg Pétert a horvátországi szerbek kapitányává. 1649-ben megosztoztak a családi birtokokon. Miklósé lett Csáktornya és a Szávától északra fekvő birtoktestek, míg Péter a Szávától délre fekvő és a tengermelléki birtokokat kapta.[6]
Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben is megénekelte öccse törökellenes hőstetteit:
„Hiszen Zríni Péter, kit az én szemem lát,
Mely rettenti Boszniát és Hercegovinát,
Láttuk immáron is ő vitéz próbáját,
Ésszel, kézzel, szűvel, kit törökön csinált.”[8]
A vasvári béke fordulópontot jelentett, mint a Zrínyi fivérek, mint Magyarország további sorsában. A béke török kézen hagyta Váradot és Érsekújvárt. Ezzel egy újabb, vármegyényi terület került török uralom alá, valamint területszerzés a török rablóportyák hatósugarát is kiterjesztette. A békével a törökök megemelték a kettős hódoltatás területén élők állami és földesúri szolgáltatásait. Ez csapás volt mind az ott élő jobbágyokra, mind azokra a nemesekre, akiknek birtokaik voltak a kettős hódoltatás területén. A török terjeszkedéssel a kereskedelmi utak meghosszabbodtak, az áruszállítás nehézkessé vált és így általános drágulás kezdődött. A vasvári béke így valamennyi magyarországi társadalmi rétegét érintette és így szinte alig volt a korban, aki el ne ítélte volna a békekötést.[10]
Zrínyi Péter és a Wesselényi-féle rendi szervezkedés
A halálos vadászbaleset után az egyedül maradt Zrínyi testvérre hárult a feladat a megkezdett politikai mozgalom szervezése. Zrínyi Péter 1665 januárjában Bécsbe érkezett és bátyja örökébe lépett. Felkereste a francia követet Gremonville-t és január 24-én horvát bánná nevezték ki. Zrínyi Péter fő céljának tekintette I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet megnyerni ügyének. I. Rákóczi Ferenc a Habsburgok ellen harcoló I. Rákóczi György unokája volt és II. Rákóczi György fia. Apja súlyos betegsége idején 1652-ben az erdélyi országgyűlés erdélyi fejedelemnek választotta, de örökébe nem tudott lépni, mert azt a török porta megakadályozta. Ettől függetlenül mindenki fejedelemként tekintett rá. Az ő csatlakozása a Magyarországi protestáns nemesség csatlakozását hozta volna magával. Zrínyi Péter úgy tervezte, hozzáadja lányát, Ilonát a fejedelemhez majd beavatja terveibe. Gremonville is támogatta a házasság tervét, de ami lényegesebb a követen keresztül maga XIV. Lajos is bíztatta a házasságkötést. Az esküvőre 1666. március 1-én került sor. A menyegzőt jeles személyiségek egész serege tisztelte meg. Ott volt az esztergomi érsek Szelepcsényi György, képviseltette magát Spanyolország, Franciaország, Velence és Lengyelország, Erdélyből is jöttek vendégek. Zrínyi Péter az esküvő alatt is szervezkedett és tárgyalt az erdélyiekkel és a magyar főnemesekkel. Itt kísérelte meg először megnyerni újdonsült vejét a szervezkedésnek, de nagy csalódására I. Rákóczi Ferenc nem mutat érdeklődést.[12] Wesselényi márciusban Stubanyfürdőre ment, hogy gyógykezeltesse magát, mivel ekkor már súlyos beteg volt. Itt találkozott Zrínyi Péterrel, aki elsősorban francia kapcsolatai ismertetésével győzte meg a nádort, hogy csatlakozzon. 1666. április 5-én Zrínyi és Wesselényi oklevelet is aláírtak szövetségük megpecsételésére.[14]
A szövetséghez július 28-án csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró, majd 1666. december 19-én Bécsben mind a három fél, végül pedig az év végén Zrínyi Péter és Nádasdy Ferenc írt alá közös szövetséglevelet. Ezekkel a szövetségkötésekkel kezdetét vette a Wesselényi-féle rendi szervezkedés. Fontos esemény volt a Wesselényi nádor által 1666. augusztus 23-ra összehívott murányi gyűlés, mely ellentétek forrása lett a szervezkedők között. Az itt összegyűlt Habsburg-ellenes magyar főurak és vármegyei nemesség egyre kevésbé bízott a Zrínyi által szorgalmazott francia szövetségben, és a török orientáció mellett állt ki. Ellentét azonban Wesselényi tekintélye miatt még nem alakult ki. Az országbíró 1667 márciusában bekövetkezett halálával azonban megváltozott a helyzet. Az ellenzéki szervezkedés vezére Nádasdy Ferenc lett, akit az egyéni becsvágy mozgatott. Fő célja a nádori tisztség elnyerése volt.[16] Eközben Nádasdy 1668 szeptemberére felkelés kirobbantását tervezte, de a szervezési hibák és a résztvevők közti ellentétek miatt meghiúsult.[18]
Zrínyi önkéntes politikai száműzetését arra használta fel, hogy a horvátországi török portyákat megbosszulja. 1669 elején régi ellenségének, a boszniai pasának 400 fős emberveszteséget okozott. A politikai passzivitás azonban nem tartott sokáig. Áprilisban már Lipót császár hívására a felvidéki urak gyűlésére ment Eperjesre. A gyűlés azonban késve kezdődött, ezért Zrínyi meglátogatta vejét Sárospatakon. Nem tudni milyen érvekkel győzte meg Zrínyi Rákóczit, valószínűleg az is közrejátszott, hogy Rákóczi is kezdte érezni birtokai jövedelmén az állandó háborús készülődéseket és a törökök betörését, ezt nem tudni pontosan, de csatlakozott a szervezkedéshez. Zrínyi továbbra is szorgalmazta a francia szövetséget, ezért meggyőzte Rákóczit, írjon levelet XIV. Lajosnak, de a szövetség már nem kínált semmi ígéreteset.[20]
1669 nyarán Zrínyi Péter egy újabb tagot avatott be a szervezkedésbe. Üzenetet akart küldeni az újonnan megválasztott Habsburg-barát lengyel királynak, Wisniowieczki Mihálynak. Egy olasz szerzetes által akarta eltéríteni az osztrák szövetségtől, ehhez kellett egy olaszul tudó ember. Ekkor vonta be sógorát Frangepán Ferencet, Frangepán Katalin öccsét. Együtt harcoltak a török ellen 1664-ben, de kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Gyakran sértették meg egymást. A szervezkedésbe azonban beavatta, de a lengyel terv gyorsan kudarcba fulladt a lengyel király kitartó Habsburg-hűsége miatt.[22]
Zrínyi Péter fogsága és halála
A rendi szervezkedésről a bécsi kormányzat már 1668-ban tudomást szerzett Nádasdy Ferenc és Széchy Mária árulása révén, és birtokában volt minden terhelő bizonyítéknak.[24] A vád felségsértés és pártütés volt. Bűnösnek találták őket. Az ítélet vagyonelkobzás, összes tisztségeiktől megfosztották őket és meghozták, hogy emléküket a világból ki kell törölni és végül pedig jobb kar és fővesztés általi halál.[26] Zrínyi még írt horvát nyelven egy búcsúlevelet feleségének:
„Édes Szívem! Levelem olvasva ne keseregj, és ne háborogj: Isten rendelése szerint holnap 10 órakor leütik a fejem, és ugyanekkor fivéredet is kivégzik. Ma mondtunk nagy szeretettel végső búcsút egymásnak. Most hát tőled is e világon örökre szóló búcsút veszek. Egyúttal arra kérlek, hogy ha bármivel bánatot okoztam neked- tudom, hogy megesett ilyesmi-, bocsásd meg nekem. Istennek hála, magam a halállal immár megbékéltem, nem lázadom, bízom a mindenható Istenben, aki e világba helyezett egykor, tán megkönyörül rajtam. ”[28] Nádasdy Ferencet ugyanaznap Bécsben végezték ki. A rendi szervezkedéssel kapcsolatba 154 vádlott ügyét tárgyalták, ebből 13 halálos ítélet született, de közülük csak Bónis Ferencen hajtották végre az ítéletet.[30] 1670 után a bécsi udvar erőszakos abszolutista politikába kezdett. Ez két területen mutatkozott meg markánsan. Az adózás területén Magyarország lakosságára rákényszerítették, hogy többet vállaljanak az összbirodalmi terhekből és ezzel párhuzamosan a vallás területén erőszakos ellenreformációba kezdtek.[32]
Az ország azonban nem felejtette el Zrínyi Péter és társai emlékét. Halálukat röpiratokban, versekben gyászolták. A mozgalom hírét a rendi szervezkedés utáni megtorlástól menekülő bujdosók vitték Magyarország határain kívülre, főleg Erdélybe. A bujdosók, akik egyre gyakrabban kurucoknak nevezték magukat, első katonai sikerüket 1678-ban Thököly Imrével érték el. Thököly Imre 1682-ben feleségül vette I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Péter lányát, Zrínyi Ilonát. I. Rákóczi Ferenc 1678-ban halt meg mindössze 31 évesen. Zrínyi Ilonától négy lány és egy fiú született. A fiú II. Rákóczi Ferenc volt. Az általa kirobbantott szabadságharc méreteiben és sikereiben is felülmúlta az apja és nagyapja vezette rendi szervezkedést, de Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc öröksége nélkül a siker elképzelhetetlen lett volna.[1]Perjés 2002, 13-14.
[3]Barta 1986, 29-30.
[5]Barta 1986, 29-31.
[7]Barta 1986, 31.
[9]Benczédi 1980, 12-13.
[11]Barta 1986, 53-60.
[13]Barta 1986, 78-79.
[15]Magyarország története 1985, 1161-1165.
[17]Benczédi 1980, 23-24.
[19]Barta 1986, 163-165
[21]Barta 1986, 182-183.
[23]Barta 1986, 128.
[25]Wesselényi-összeesküvés 2005, 152.
[27]Wesselényi-összeesküvés 2005, 147.
[29]Benczédy 1980, 35.
[31]Benczédy 1980, 49.
[33]Barta 1986, 242-246.