Patyi Szilárd: Zrínyi Péter

Zrínyi Péter élete bátyja haláláig

      A Zrínyi-család a dalmát Brebiriektől származott. A Brebiri-család a XIII. századtól komoly politikai szerepet játszottak a térségben. A család tagjai közül többen megszerezték a horvát, szlavón és dalmát báni címet. Az Anjou korban komoly ellentéteik voltak a királyi hatalommal, de 1347-ben gróf Brebiri György hűséget esküdött Nagy Lajos királynak. Cserébe megkapta Zrin várát és innentől kezdve a család a Zrini nevet viselte. Zrínyi Pál az első, aki 1400 körül arra kényszerült, hogy fegyverrel védje meg birtokait a török betöréstől. Ettől kezdve a család sorsa összefonódott a törökellenes harccal. A Zrínyiek a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak köszönhetően lettek az ország egyik legvagyonosabb és legbefolyásosabb családja. Zrínyi Miklós fia volt Zrínyi György, Zrínyi Péter apja, kinek sorsát szintén a törökellenes harc határozta meg.[1]

      A fenti leírásból láthatjuk, hogy Zrínyi Péter sorsát milyen örökség határozta meg. A legfontosabb családi hagyomány a törökellenes harc. Itt az egyéni érdek és az ország sorsáért érzett felelősség találkozott, és noha a család horvát származású, mély hazafias érzés lett az eredménye. A másik fontos hagyomány a királyhoz való hűség. A család meggyőződése volt, hogy a törökellenes harc és az ország felszabadítása a Habsburg-ház segítségével lehetséges. Ez a meggyőződés majd a vasvári békével megrendül. A szüntelen hadakozás a törökök ellen pedig a családnak egy komoly hadtudománybeli jártasságot eredményezett, ami szintén öröklődött és mindkét Zrínyi fivér komoly tehetséget mutat majd meg a harctereken.[2]

     Zrínyi Péter 1621. június 6-án született, nem sokkal bátyja, Miklós után, aki 1620. május 1.-én jött a világra. Anyjuk, Széchy Magdolna röviddel Péter születése után meghalt. Apjukat 1626-ban veszítették el. A két fiú így korán árvaságra jutott. Gyámjuk Pázmány Péter lett, aki Grazban, Nagyszombatban és Bécsben tanítatta őket. A kor szokásainak megfelelően meg tanultak írni-olvasni, elsajátították a kor tudományainak alapjait, a társasági élet rejtelmeit és a fegyverforgatást. Ezek mellett jól beszélték a latin, magyar, horvát és német nyelvet is. Lehetőségük nyílt Itáliába utazni, majd hazatértek családi birtokukra és Csáktornyát, a családi székhelyet kezdték erősíteni.[3]

  A Zrínyi-birtokok a Muraköztől az Adriai-tengerig húzódott. A legnagyobb és egyben legértékesebb birtokuk a földművelésre legalkalmasabb muraközi volt. A Zrínyiek összesen száznyolcvan-százkilencven falvat birtokoltak, ahol magyarok, horvátok, szerbek, vendek és olaszok is éltek. Birtokaikon keresztül bonyolódott az Erdélyi Fejedelemség, a királyi Magyarország és Itália közötti áruforgalom. Tengeri kikötőket is birtokoltak, ami tovább növelte, amúgy sem csekély bevételüket. Ezért, ha török támadás érte őket, az egész ország érezte hatását. Ez adta a Zrínyi család nagy jövedelmét és befolyását.[4] A Zrínyiek a családi névnek, rangnak és vagyonnak köszönhetően a legelőkelőbb társaságok tagjai lettek. Zrínyi Péter egyszer III. Ferdinánd királlyal vadászhatott Pozsony környékén. Itt Péter egy vadkant ölt meg talán megmentve ezzel az uralkodó életét. Bátyja hamar a katonai pályára lépett és részt vett a harmincéves háborúban, míg Péter a családi birtokokat igazgatta. Péter 1641-ben elvette feleségül Frangepán Katalint. A birtokigazgatás sem jelentett azonban békés életmódot. A Zrínyi-birtokokat szüntelenül a kanizsai basa emberei támadták. Zrínyi Péter ezen a harctéren szerzett komoly katonai tapasztalatokat. 1647-ben már együtt harcolhatott a két testvér, és ekkor már nevüket is együtt emlegette az ország. Ugyanebben az évben Miklóst kinevezték horvát bánná, míg Pétert a horvátországi szerbek kapitányává. 1649-ben megosztoztak a családi birtokokon. Miklósé lett Csáktornya és a Szávától északra fekvő birtoktestek, míg Péter a Szávától délre fekvő és a tengermelléki birtokokat kapta.[5] 1650-ben Bihács török parancsnoka Horvátországban pusztított. Erre válaszul Zrínyi Péter katonáival betört Boszniába és zsákmánnyal, foglyokkal tért vissza, majd bátyja, mint horvát bán is mozgósított és bekapcsolódott a harcokba. A határ menti összecsapásokból csakhamar szinte országos méretű ellentét kerekedett, amely az 1652. augusztus 25-ei vezekényi csatában csúcsosodott ki.[6]

   Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben is megénekelte öccse törökellenes hőstetteit:

„Hiszen Zríni Péter, kit az én szemem lát,

Mely rettenti Boszniát és Hercegovinát,

Láttuk immáron is ő vitéz próbáját,

Ésszel,             kézzel, szűvel, kit törökön csinált.”[7]

  Az udvar azonban nem nézte ilyen jó szemmel a testvérek törökök elleni harcát, mert nem volt érdeke egy háború. Itt kezdődtek a Zrínyiek és a bécsi udvar között az első súrlódások. Az engedetlenség miatt Pétert megfosztották minden tisztségétől, később pedig Miklóst akadályozták meg abban, hogy nádor lehessen. Helyette Wesselényi Ferencet választatták meg, akinek később még nagy szerepe lesz Péter életében. Péter később visszaszerezte az udvar jóindulatát. Mindeközben megcsillogtatta költői tehetségét is azzal, hogy lefordította horvát nyelvre a Szigeti veszedelmet, bizonyítva ezzel, hogy nem csak a harcban, de a költészetben sem marad el bátyja mögött. 1663-ban újabb háború tört ki a törökkel. Miklós a Csalóközt védte. Mögötte már Pozsony, az ország fővárosa volt. Péter eközben a boszniai pasát verte meg Károlyváros közelében. A tél beálltával Zrínyi Miklós nagy sikerű megelőző csapást mért a törökökre. Bécs előtt nagy lehetőség nyílott a győzelemre. Ennek érdekében óriási sereget gyűjtöttek egybe, de főparancsnoknak nem Zrínyi Miklóst, hanem az óvatos Montecuccolit nevezték ki.  Az óvatosság elvezetett Új-Zrínyivár pusztulásához valamint egy osztrák győzelemhez, de nem török területen, hanem az osztrák határ közelében, Szentgotthárdnál. A győztes csata után pedig 1664. augusztus 10-én megkötötték a vasvári békét. [8]

   A vasvári béke fordulópontot jelentett, mint a Zrínyi fivérek, mint Magyarország további sorsában. A béke török kézen hagyta Váradot és Érsekújvárt. Ezzel egy újabb, vármegyényi terület került török uralom alá, valamint területszerzés a török rablóportyák hatósugarát is kiterjesztette. A békével a törökök megemelték a kettős hódoltatás területén élők állami és földesúri szolgáltatásait.  Ez csapás volt mind az ott élő jobbágyokra, mind azokra a nemesekre, akiknek birtokaik voltak a kettős hódoltatás területén. A török terjeszkedéssel a kereskedelmi utak meghosszabbodtak, az áruszállítás nehézkessé vált és így általános drágulás kezdődött. A vasvári béke így valamennyi magyarországi társadalmi rétegét érintette és így szinte alig volt a korban, aki el ne ítélte volna a békekötést.[9]

   A vasvári béke a Zrínyi testvéreket is megrázta. Zrínyi Miklós felismerte: a magyar politika nem folytatható úgy, ahogy a béke előtt volt. Immár nyilvánvaló lett számára, hogy a törököt kiűzni és önmagát megreformálni akaró Magyarország érdekei nem azonosak a Habsburg-ház érdekeivel. 1664. augusztus közepétől titkos tárgyalások, szervezkedések, levelezések indultak a magyar főurak és nemesek között, amelynek élén Zrínyi Miklós állt. Fő cél volt XIV. Lajost megnyerni Magyarország szövetségesének, aki az 1663-64-es törökellenes háborúban is részt vett. Zrínyi Péter felesége, Frangepán Katalin felvette a kapcsolatot Franciaország velencei követével. A tervekben szerepelt I. Rákóczi Ferenc bevonása is a szervezkedésbe. A szervezkedőknek jó kapcsolatai voltak Erdéllyel, Moldvával és Havasalfölddel. Velencét is próbálták bevonni, hogy anyagilag támogassa a mozgalmat, de ez nem sikerült. Az első lépéseket az óvatosság jellemezte. Magyarországon negyvenezres császári hadsereg tartózkodott és az udvar is figyelt minden szervezkedést, összeesküvést, míg a szervezkedőknek nem állt rendelkezésre egyetlen ütőképes haderő sem. Zrínyi Miklós megtette a kezdeti lépéseket, de a tervek megvalósulásához még évek kellettek volna, ez azonban nem adatott meg neki. 1664. november 18-án a kursaneci erdőben vadászat közben egy vadkan halálra sebezte. [10]

Zrínyi Péter és a Wesselényi-féle rendi szervezkedés

  A halálos vadászbaleset után az egyedül maradt Zrínyi testvérre hárult a feladat a megkezdett politikai mozgalom szervezése. Zrínyi Péter 1665 januárjában Bécsbe érkezett és bátyja örökébe lépett. Felkereste a francia követet Gremonville-t és január 24-én horvát bánná nevezték ki. Zrínyi Péter fő céljának tekintette I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet megnyerni ügyének. I. Rákóczi Ferenc a Habsburgok ellen harcoló I. Rákóczi György unokája volt és II. Rákóczi György fia. Apja súlyos betegsége idején 1652-ben az erdélyi országgyűlés erdélyi fejedelemnek választotta, de örökébe nem tudott lépni, mert azt a török porta megakadályozta. Ettől függetlenül mindenki fejedelemként tekintett rá. Az ő csatlakozása a Magyarországi protestáns nemesség csatlakozását hozta volna magával. Zrínyi Péter úgy tervezte, hozzáadja lányát, Ilonát a fejedelemhez majd beavatja terveibe. Gremonville is támogatta a házasság tervét, de ami lényegesebb a követen keresztül maga XIV. Lajos is bíztatta a házasságkötést. Az esküvőre 1666. március 1-én került sor. A menyegzőt jeles személyiségek egész serege tisztelte meg. Ott volt az esztergomi érsek Szelepcsényi György, képviseltette magát Spanyolország, Franciaország, Velence és Lengyelország, Erdélyből is jöttek vendégek. Zrínyi Péter az esküvő alatt is szervezkedett és tárgyalt az erdélyiekkel és a magyar főnemesekkel. Itt kísérelte meg először megnyerni újdonsült vejét a szervezkedésnek, de nagy csalódására I. Rákóczi Ferenc nem mutat érdeklődést.[11]

  Az esküvő szervezése alatt azonban Zrínyi Péter felkeltette Magyarország nádorának, Wesselényi Ferencnek a figyelmét is, akinek felesége nem mellesleg az a Széchy Mária, aki Zrínyi Péter unokatestvére volt.[12] Wesselényi márciusban Stubanyfürdőre ment, hogy gyógykezeltesse magát, mivel ekkor már súlyos beteg volt. Itt találkozott Zrínyi Péterrel, aki elsősorban francia kapcsolatai ismertetésével győzte meg a nádort, hogy csatlakozzon. 1666. április 5-én Zrínyi és Wesselényi oklevelet is aláírtak szövetségük megpecsételésére.[13] Ebből a dokumentumból érdemes idézni azt a részt, ahol a célokat rögzítik:

„… ezen írásunkkal kijelentjük és megerősítjük, hogy miután felismertük és megfontoltuk Magyarországnak, a mi legdrágább hazánknak jelenlegi – végső romlással fenyegető – veszedelmét, továbbá az igen kiváló Zrínyi Péter gróf úrral, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánjával, legkedvesebb fiunkkal […] elhatároztuk, hogy e bajt az ország alkotmánya és királyaink törvényei értelmében minden lehetséges eszközzel orvosolni próbáljuk, kölcsönös megegyezés alapján találkozunk, és ünnepélyes kézadással, valamint egyik a másiknak tett esküvel ígértük, hogy az ország ezen gyászos helyzetében egymást sem szerencsében, sem balszerencsében el nem hagyjuk s nemcsak segítjük, hanem utolsó csepp vérünkig is megvédelmezzük. ”[14]

  A szövetséghez július 28-án csatlakozott Nádasdy Ferenc országbíró, majd 1666. december 19-én Bécsben mind a három fél, végül pedig az év végén Zrínyi Péter és Nádasdy Ferenc írt alá közös szövetséglevelet. Ezekkel a szövetségkötésekkel kezdetét vette a Wesselényi-féle rendi szervezkedés. Fontos esemény volt a Wesselényi nádor által 1666. augusztus 23-ra összehívott murányi gyűlés, mely ellentétek forrása lett a szervezkedők között. Az itt összegyűlt Habsburg-ellenes magyar főurak és vármegyei nemesség egyre kevésbé bízott a Zrínyi által szorgalmazott francia szövetségben, és a török orientáció mellett állt ki. Ellentét azonban Wesselényi tekintélye miatt még nem alakult ki. Az országbíró 1667 márciusában bekövetkezett halálával azonban megváltozott a helyzet. Az ellenzéki szervezkedés vezére Nádasdy Ferenc lett, akit az egyéni becsvágy mozgatott. Fő célja a nádori tisztség elnyerése volt.[15]

  Zrínyi eddigi életpályáját ismerve nem csodálkozhatunk rajta, hogy nem egyezett a török orientáció tervével. Wesselényi halála után továbbra is a francia szövetség tervét folytatta, immár önállóan.  Reményeit táplálta az, hogy újból fellángolt a francia-spanyol háború, és Gremonville követ is bíztató híreket adott 1667 végén, melyek szerint, ha Lipót császár beavatkozik a háborúba, akkor a franciák segítik a magyarok felkelését. Széchy Mária eközben férje halála után fiává fogadta Zrínyit, így ő lett a Wesselényi-birtokok örököse. A további események azonban kiábrándulást hoztak Zrínyi számára. Ismét megkísérelte meggyőzni I. Rákóczi Ferencet, de anyja, Báthory Zsófia bigott katolikusként kerékkötője volt minden megegyezésnek. 1668 júniusában pedig Gremonville által értesül arról, hogy XIV. Lajos kiegyezett a bécsi udvarral és a magyar kérdés lekerült a napirendről. Zrínyi ezután teljesen visszavonult a politikától.[16] Eközben Nádasdy 1668 szeptemberére felkelés kirobbantását tervezte, de a szervezési hibák és a résztvevők közti ellentétek miatt meghiúsult.[17] Zrínyinek a kudarchoz nem volt köze.[18]

  Zrínyi önkéntes politikai száműzetését arra használta fel, hogy a horvátországi török portyákat megbosszulja. 1669 elején régi ellenségének, a boszniai pasának 400 fős emberveszteséget okozott. A politikai passzivitás azonban nem tartott sokáig. Áprilisban már Lipót császár hívására a felvidéki urak gyűlésére ment Eperjesre. A gyűlés azonban késve kezdődött, ezért Zrínyi meglátogatta vejét Sárospatakon. Nem tudni milyen érvekkel győzte meg Zrínyi Rákóczit, valószínűleg az is közrejátszott, hogy Rákóczi is kezdte érezni birtokai jövedelmén az állandó háborús készülődéseket és a törökök betörését, ezt nem tudni pontosan, de csatlakozott a szervezkedéshez. Zrínyi továbbra is szorgalmazta a francia szövetséget, ezért meggyőzte Rákóczit, írjon levelet XIV. Lajosnak, de a szövetség már nem kínált semmi ígéreteset.[19] A másik lényeges kérdés a protestánsok ügye volt. A protestánsok mindig is vezetőjükként tekintettek az erdélyi fejedelmekre, de Báthory Zsófia, aki birtokain üldözte a reformáció híveit, sokat rontott fia megítélésén is. Ezt orvosolta a sárospataki egyezmény, mely Zrínyi közvetítésével jött létre a fejedelem és a református nemesek között. I. Rákóczi Ferenc fontos vallási engedményeket tett. Kötelezte magát, hogy visszafizeti a református templomoknak és iskoláknak az anyja által elvett jövedelmeket, újra folyósítja a sárospataki főiskola segélyezését, és nem akadályozza a protestáns templomok látogatását. Ezzel a megállapodással Rákóczi a mozgalom vezérévé vált.[20]

  1669 nyarán Zrínyi Péter egy újabb tagot avatott be a szervezkedésbe. Üzenetet akart küldeni az újonnan megválasztott Habsburg-barát lengyel királynak, Wisniowieczki Mihálynak. Egy olasz szerzetes által akarta eltéríteni az osztrák szövetségtől, ehhez kellett egy olaszul tudó ember. Ekkor vonta be sógorát Frangepán Ferencet, Frangepán Katalin öccsét. Együtt harcoltak a török ellen 1664-ben, de kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Gyakran sértették meg egymást. A szervezkedésbe azonban beavatta, de a lengyel terv gyorsan kudarcba fulladt a lengyel király kitartó Habsburg-hűsége miatt.[21] Zrínyi az újabb kedvezőtlen külpolitikai fordulat után kénytelen volt belátni, egyetlen ország maradt, amely a mozgalomnak sikert ígér: ez pedig a Habsburgok legnagyobb ellensége, a török volt. A szövetség igen bíztatóan indult, mivel épp 1669 szeptemberében fejezték be a törökök a háborújukat Velencével, így haderejük szabaddá vált. Zrínyi fel is vette a kapcsolatot a török portával és fegyveres segítséget kért egy Habsburg-ellenes felkeléshez. A választ a Zrínyi azonban alaposan félreértette és különben is türelmetlen természete volt, megunta a tétlenséget és 1670 márciusában Frangepán Ferenccel felhívásban szólítottak felkelésre Horvátországban. I. Rákóczi Ferenchez április 9-én érkezett Zrínyitől hadba szólító üzenet. A fejedelem ki is robbantotta a felkelést Felső-Magyarországon. A felkelők elzárták a külvilágtól Kassát, amely a felső magyarországi Habsburg-kormányzat központja volt, és ostromgyűrűbe zárták Tokaj és Szatmár erődjét. Augusztus 23-án lezajlott a felkelés egyetlen csatája Gombásnál, melyen fényes győzelem született. Zrínyi azonban már a felkelés kirobbanásakor tudta, az bukásra van ítélve. A horvátországi társadalom passzívan fogadta a felhívást a felkelésre. A török segítség elmaradt, mert Lengyelországot akarták megtámadni és ezért békére törekedtek a Habsburgokkal. A birodalmi fejedelmek elítélték a mozgalmat, a velencei követ tagadta korábbi kapcsolatait a felkelőkkel, de ami talán legfájóbb lehetett Zrínyinek, Gremonville arról biztosította a császárt, hogy XIV. Lajos elítéli a felkelést és minden segítséget megad a leverésére. Az udvar a kedvező külpolitikai eseményekkel nekilátott a felkelés leverésére. A császári seregek könnyen rendet teremtettek Horvátországban. Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Bécsbe csábították azzal az ígérettel, hogy megbocsájtják tetteiket. Zrínyiék ezt naivan el is hitték és önként besétáltak a fogságba. A felső-magyarországi felkelők szembesülve kilátástalan helyzetükkel május 1-én a Tállay gyűlésen úgy döntöttek, hogy leteszik a fegyvert. I. Rákóczi Ferenc anyja közbenjárására elkerülte a felelősségre vonást. Ezzel a Wesselényi-féle rendi szervezkedés véget ért.[22]

Zrínyi Péter fogsága és halála

  A rendi szervezkedésről a bécsi kormányzat már 1668-ban tudomást szerzett Nádasdy Ferenc és Széchy Mária árulása révén, és birtokában volt minden terhelő bizonyítéknak.[23] 1670. szeptember 3-án Nádasdyt is letartóztatták és Zrínyivel meg Frangepánnal együtt egy kizárólag németekből álló rendkívüli bíróság elé állították, ami a magyar rendi alkotmány teljes megsértését jelentette.[24] A vád felségsértés és pártütés volt. Bűnösnek találták őket. Az ítélet vagyonelkobzás, összes tisztségeiktől megfosztották őket és meghozták, hogy emléküket a világból ki kell törölni és végül pedig jobb kar és fővesztés általi halál.[25] A kivégzés előtti napon Frangepán meglátogatta Zrínyit. A két férfi kölcsönösen megbocsájtott egymásnak minden korábban egymás ellen elkövetett sérelemért, majd átölelve és megcsókolva egymást végső búcsút vettek egymástól.[26] Zrínyi még írt horvát nyelven egy búcsúlevelet feleségének:

 „Édes Szívem! Levelem olvasva ne keseregj, és ne háborogj: Isten rendelése szerint holnap 10 órakor leütik a fejem, és ugyanekkor fivéredet is kivégzik. Ma mondtunk nagy szeretettel végső búcsút egymásnak. Most hát tőled is e világon örökre szóló búcsút veszek. Egyúttal arra kérlek, hogy ha bármivel bánatot okoztam neked- tudom, hogy megesett ilyesmi-, bocsásd meg nekem. Istennek hála, magam a halállal immár megbékéltem, nem lázadom, bízom a mindenható Istenben, aki e világba helyezett egykor, tán megkönyörül rajtam. ”[27]

 Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Bécsújhelyen végezték ki 1671. április 30-án. A jobb kéz levágásától eltekintettek, de a hóhér mindkettejüknél hibázott, így csak több vágás után csapta le fejüket nyakukról, ezért később a hóhér ellen eljárás is indult. A holttesteket a bécsújhelyi dóm temetőjében egymás mellé temették.[28] Nádasdy Ferencet ugyanaznap Bécsben végezték ki. A rendi szervezkedéssel kapcsolatba 154 vádlott ügyét tárgyalták, ebből 13 halálos ítélet született, de közülük csak Bónis Ferencen hajtották végre az ítéletet.[29]

A Wesselényi-féle rendi szervezkedés hatásai és a Zrínyi család további sorsa

  A Wesselényi-féle rendi szervezkedés bukása fordulópontot jelentett a bécsi udvar és Magyarország viszonyában. A szervezkedéssel kezdték alkalmazni, a Csehországgal szemben 1520 után már alkalmazott, Verwirkungstheorie azaz a jogeljátszás elméletét.[30] 1670 után a bécsi udvar erőszakos abszolutista politikába kezdett. Ez két területen mutatkozott meg markánsan. Az adózás területén Magyarország lakosságára rákényszerítették, hogy többet vállaljanak az összbirodalmi terhekből és ezzel párhuzamosan a vallás területén erőszakos ellenreformációba kezdtek.[31]

  A Wesselényi-féle rendi szervezkedés bukása Zrínyi Péter családjára is sanyarú sorsot hozott. Zrínyi özvegyét, Frangepán Katalint Grazba hurcolták, ahol nagy szegénységben élt. 1673 novemberében egy grazi kolostorban halt meg. Zrínyi Péter fia Zrínyi János Prágában tanult, de tanulmányait otthagyta, hogy katonának álljon. 1683-ban ott volt az uralkodó mellett mikor az udvarával Bécsből menekült a török ostrom elől. Ekkor Zrínyi János fegyvere elsült. Hiába volt véletlen, az összeesküvő apa emléke miatt merénylet vádjával börtönbe vetették. Ott halt meg 1704-ben eszét vesztve. Vele a Zrínyi család férfiágon kihalt.[32]

  Az ország azonban nem felejtette el Zrínyi Péter és társai emlékét. Halálukat röpiratokban, versekben gyászolták. A mozgalom hírét a rendi szervezkedés utáni megtorlástól menekülő bujdosók vitték Magyarország határain kívülre, főleg Erdélybe. A bujdosók, akik egyre gyakrabban kurucoknak nevezték magukat, első katonai sikerüket 1678-ban Thököly Imrével érték el. Thököly Imre 1682-ben feleségül vette I. Rákóczi Ferenc özvegyét, Zrínyi Péter lányát, Zrínyi Ilonát. I. Rákóczi Ferenc 1678-ban halt meg mindössze 31 évesen. Zrínyi Ilonától négy lány és egy fiú született. A fiú II. Rákóczi Ferenc volt. Az általa kirobbantott szabadságharc méreteiben és sikereiben is felülmúlta az apja és nagyapja vezette rendi szervezkedést, de Zrínyi Péter és I. Rákóczi Ferenc öröksége nélkül a siker elképzelhetetlen lett volna.[33]

Felhasznált irodalom

Barta 1986 = Barta János: Miért halt meg Zrínyi Péter? A Wesselényi-összeesküvés története. Móra Ferenc Könyvkiadó. Budapest, 1986.

Benczédy 1980 = Benczédi László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon (1664-1685). Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980.

Magyarország története 1985 = Magyarország története 1526-1686. 3/2. Főszerk.: Pach Zsigmond Pál. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1986.

Perjés 2002 = Perjés Géza: Zrínyi Miklós és kora. Osiris Kiadó. Budapest, 2002.

Wesselényi-összeesküvés 2005 = A Wesselényi-összeesküvés. Beszámoló a perről  és a kivégzésekről. Helikon- OrszágosSzéchenyiKönyvtár. Budapest, 2005.