Kiszely Tóth Anett: Habsburgok - Egy dicső ház. Családi vállalkozás, amely 700 évig működött.

I.Rudolf király születésétől (1218) I. Károly császár lemondásáig (1918) pontosan 700 év telt el. Ebben az időszakban huszonnégy Habsburg- nemzedék követte egymást, és közülük kereken négyszázan élték meg a felnőtt kort. Öt uralkodó herceg, négy király és egy királynő a dinasztia ausztriai fő ágában, valamint tizennyolc császár - ez páratlan családi világrekord. Ha a Habsburgok leszármazási táblázatát a sport szemszögéből nézzük, leginkább az
óriás műlesiklás juthat eszünkbe. Ha a mindenkori családfőből, illetve uralkodóból indulunk ki, az utódlásban ritkán fedezhetünk fel egységes rendszert: fő- és mellékvonalak, kihalt családi ágak, unokafivérek és- öcsök, testvérviszályok bonyolult rajzolatával van dolgunk, mígnem Mária Teréziával a család férfi ága végleg kihalt.

A Habsburg- család legkülönlegesebb ismérve azonban mégiscsak az, hogy igazi fénykorát akkor élte meg, amikor a szó eredeti értelmében már megszűnt létezni. Mária Terézia merész ötlettel átkeresztelte a családot a kettős "Habsburg-Lotharingiai" névre, és az üzem máris működhetett tovább. Az újrakezdés kitűnően sikerült. Mária Teréziának tizenhat gyermeke volt, és második fia, a későbbi II. Lipót császár ugyancsak tizenhat törvényes utódot nemzett.  Azok
révén, akik megérték a házasságképes kort, a család nagyjából fél Európával kerülhetett rokoni kapcsolatba. Nemhiába keresztelte el Lipótot a bátyja, II. József "elsőrendű népgyarapítónak". A "tu, felix Austria nube"[1] jelszó nem békés, jámbor mondás volt, hanem kőkemény dinasztikus politikát tükrözött.

A Habsburgok mindent elértek, amit csak a világtörténelem nyújthat, bár utána sok mindent el is veszítettek. Csupán egy valami nem sikerült nekik: a "Nagy" jelzőt a család egyetlen tagja sem vívta ki. Nagy Károly császár frank volt és karoling, Nagy Péter cár orosz és Romanov, Nagy Frigyes király porosz és Hohenzollern - a Habsburgok között egyetlen "Nagy" sem akadt, és az ilyesmit bizony nem könnyű megemészteni. Igaz, hogy a Nagy Ferenc József elég furcsán hangzanék. Ehelyett a történelem egyéb mellékneveket eszelt ki:

II. Albrecht herceg- a "Béna", aki még a hitvesi ágyba sem a saját lábán ment. IV. Albrecht herceg - a "Világ csodája", akivel jeruzsálemi zarándokútján bámulatos dolgok estek meg. I. Fülöp főherceg - a "Szép", az "Őrültnek" bélyegzett Kasztíliai- Aragóniai Johanna férje. I. Ferdinánd császár és magyar király édesapja. I. Miksa császár - az "utolsó lovag", egy személyben zseniális házasság közvetítő. II./I. Ferenc császár - igen barátságos empatikus, a "Jólelkű".
1918-ban Ausztriában véget ért a Habsburg- Lotharingiai- ház uralma.

A köztársaság és a család viszonyát az 1919-ben hozott Habsburg- törvény szabályozza, amely semmissé nyilvánította a Habsburg- Lotharingiai- ház uralkodói jogait, valamint egyéb kiváltságait és címeit. A dinasztia azon tagjait, akik nem mondtak le az uralkodói jogokról, és nem fogadtak állampolgársági hűséget a köztársaságnak, kitiltották az országból. A család kincstári vagyonát, a személyes magánvagyon kivételével, elkobozták.

Családi hasonlatosság

A Habsburgok között voltak értelmesek és kevésbé eszesek, tetterős politikusok és életidegen álmodozók, olykor egy-egy őrült is csöppent közéjük, külsőleg csaknem valamennyien hasonlítottak egymásra: túlméretezett, előreugró álluk volt, magas, keskeny koponyájuk, a hajlott, bütykös orr is gyakran fordult elő. Jellegzetes arckifejezésüket az előreugró állak, a kissé szétnyílt szájnak és a duzzadt alsó ajaknak köszönhették. Tárgyilagosan szemlélve szépnek aligha mondhatta őket bárki, ettől azonban még szép számmal akadt köztük császár. Amikor V. Károly (1500-1558), a császár, akinek birodalmában soha nem nyugodott le a nap, egy ízben kilovagolt, egy különösen merész spanyol parasztember állítólag így kiáltott: "Csukja be már a száját Felséged, errefelé nagyon szemtelenek ám a legyek!" Csakhogy erre a műveletre még a német-római császár és spanyol király sem volt képes - előreugró alsó állkapcsa megakadályozta benne. Mikor mutatkozott először a Habsburgoknál ez a sajátos arcberendezés? E téren az arcképekre vagyunk utalva, ezek azonban
megbízhatatlanok, nemigen akadt művész, aki előnytelen ábrázolásra vállalkozott volna. Mivel azonban számos fennmaradt képmás tanúsága még így is egyértelmű, megkockáztatható a feltevés: a derék urak valóban ilyenek, sőt talán még ilyenebbek lehettek; ha a művész szépítéssel próbálkozik, nem is lehetett volna rájuk ismerni.

I. Rudolf, az ősatya hősi portréinak hitelessége legalábbis kétséges. Fiánál, I. Albrechtnél viszont már egyértelműen kiütközik a jellegzetes állforma, és ez a
sajátosság ettől kezdve évszázadokon át nyomon követhető. Az osztrák ágnál csakúgy, mint a spanyolnál, egyöntetűen visszatér ugyanaz az arcberendezés.
Spanyolországban a dinasztia 1700-ban kihalt, és a soron következő spanyol örökösödési háború eredményeként az ország a Bourbonokra szállt. Ausztriában a jellegzetes Habsburg- ajak Mária Teréziával tűnik el; az uralkodónőnek kifogástalanul szabályos arcvonásai voltak. Volt viszont a Habsburg-Lotharingiai-háznak egy másik jellegzetes ismérve: a hosszú, keskeny arc, a magas homlok, és olykor - mint például I. Ferdinándnál, az epileptikusnál- a vízfejszerűen kidomborodó agykoponya.

Mivel egyfelől a rokonházasságok továbbra is igen elterjedtek voltak, másfelől viszont az uralkodói öröklés rendje sűrűn váltakozott az egyes ágak között, ez a fejforma ugyan ma is Habsburg- jellegzetességnek számít, dominánssá azonban nem vált.