1593.június 8-án született Rákóczi Zsigmond későbbi fejedelem és Gerendi Anna legidősebb fiaként - rajta kívül még két fiú és egy lány érte meg a felnőttkort Rákóczi Zsigmond három házasságából. Apja főúri udvarában nevelkedett Szerencsen, 12 évesen Bocskai Istvánhoz került apródként, vagy inkább - ahogy akkor mondták - zálogként. „Rákóczi Zsigmond az fiát urunkhoz [Bocskaihoz] küldte zálogként,
hogy hívsége felől ne kételkedjék, - mindennap urunkkal vagyon együtt, arra kötötte magát, hogy 1600 emberrel jű martiusban melléje” - írta levelében 1605 ben Perneszi Gábor. Ott volt már ekkor a fejedelmi udvarban Báthory Gábor és Bethlen Gábor is. I. György tizenöt évesen maradt árván.
„Életvitelét kora ifjúságától a józan megfontoltság, mértékletesség és mások tanácsának kikérése egyaránt jellemezték”. Jól házasodott, Lorántffy Zsuzsannát vette el, akivel nagy birtokokat kapott, többek közt Sárospatakot. Tökéletesen illettek egymáshoz, mindketten komoly, megfontolt, mélyen vallásos emberek voltak; Rákóczi végtelenül tisztelte és becsülte feleségét, ami nemigen volt jellemző a kor férfijaira. Hat fiúk közül kettő érte meg a felnőttkort: György, akiből később fejedelem lett, és Zsigmond, aki a királyi Magyarországon játszott jelentős szerepet. Kapcsolatukat jól jellemzi, hogy a
szülések közeledtével Rákóczi csapot-papot (a hadsereget is ) odahagyva sietett feleségéhez, amiért egy ízben Bethlen meg is rótta. Levelezésük a korban szokatlan bensőséges viszonyra utal.
Lorántffy Zsuzsannáról bővebben olvashatnak a Nők a történelemben c. fejezetünkben.
Bethlen halála válságos időszakot hozott Erdélyre Brandenburgi Katalin, majd Bethlen István rövid uralkodásával. Ekkor Rákóczi György 37 éves köztiszteletnek örvendő gazdag nagyúr, sikeres katona volt, s Erdély prominens főemberei szívesen látták volna őt a trónon, 1630. december 1-jén meg is
választották. Helyzete meglehetősen ellentmondásos volt: Bécs árulónak bélyegezte, s nehezményezte, hogy magyarországi nagybirtokosként császári (királyi) engedély nélkül fogadta el a trónt; a török udvarban pedig nem volt ismeretsége, pártfogója. 1631 elején Eszterházy Miklós nádor hadat indított a hét felvidéki vármegye visszaszerzéséért, de ifjabb Bethlen István és sógora, Zólyomi Dávid Rakamaznál győzedelmeskedett, mire a nádor békét ajánlott: a király nevében elismerte Rákóczi jogát a fejedelemséghez, ő viszont kötelezte magát a hét vármegye visszaszolgáltatására. Ez utóbbi vállalás nehéz következményekkel járt: az ott élő jobbágyok félvén, hogy helyzetük a visszacsatolással romlani fog, valamint a német zsoldosok fosztogatása miatt fegyvert ragadtak. A negyvenezer fős sereg vezetője Császár Péter volt, aki tárgyalni próbált Rákóczival (ő persze nem támogathatta, hisz maga is birtokos volt az adott területen, tehát nem segíthette a parasztok, jobbágyok lázadását); hazafelé menet a parasztvezért a kassai főkapitány elfogta, s kegyetlen kínzások után kivégeztette. A még együtt maradt felkelőket Zólyomi Dávid verte le, aki vélhetően maga is szembeszállt Rákóczival, mert a fejedelem elfogatta, Kővár börtönébe záratta, ahol 16 évi fogság után halt meg. I.Rákóczi György dinasztiaalapításra törekedett, ezért 1621-ben született fiát, Györgyöt utódául neveztette ki a rendekkel, fiatalabb fia Zsigmond pedig a királyi Magyarországon jeleskedett a család érdekeiért. Az I. György hatalmát nehezen viselő, maga is fejedelmi álmokat szövögető (s később el is nyerő) Kemény János memoárjai alapján sokáig zsugorinak tartották. Tény, hogy a kor főuraival ellentétben nem pocsékolta a pénzt, nála az államkincstár sohasem volt üres. A gyulafehérvári palota továbbépítésekor került minden fölösleges pompát, fiait sem külföldön taníttatta, viszont jelentős összegeket fordított iskolák támogatására és könyvtára gyarapítására. Édesapja tehát nemcsak híres könyvtárát, könyvszeretetét is fiára örökítette. A harmincéves háborúban a svédek szövetségeseként vett részt, ennek következménye az 1645. decemberi linzi béke, amely biztosította a protestánsok vallásszabadságát, de nemcsak a nemesekét, hanem a parasztokét is rögzítette ( második cikkely ), továbbá a fejedelem haláláig a hét vármegyét Erdélynek, sőt fiainak Szatmár és Szabolcs megyéket, neki magának Tokajt, Regécet és Ecsedet. A szerződést az 1646. őszi országgyűlésen III. Ferdinánd becikkelyezte, elrendelte 90 templom visszaadását a protestánsoknak. Rendeződni látszottak tehát a súlyos ellentéteket okozó vallási problémák, s a békét kihasználva I. György Lengyelország felé fordult. Báthory óta több erdélyi fejedelmet „ a lengyel korona megszerzésének lidérczfénye csábított” (Acsády), s Rákóczi diplomáciai tevékenysége sikerrel kecsegtetett. A lengyel rendek késznek mutatkoztak királlyá választani, ő azonban betegségére hivatkozva Zsigmond fiát ajánlotta maga helyett. Az ígéretes tárgyalások hamarosan megszakadtak, mert Rákóczi György 55 évesen 1648. október 11-én meghalt, s ez nemcsak a lengyel terveket, hanem a linzi békét is felbomlasztotta. Nagy László „perújítási kérelemnek” nevezi a „bibliás őrálló” fejedelemről szóló könyvét, melyet abban a reményben írt, hogy ha megkésve is, de igazságot szolgáltat a Bocskaihoz és Bethlenhez fogható nagyságú, de az utókor által méltatlanul mellőzött „öreg” Rákóczi Györgynek, akiről egy halála után íródott vers így emlékezik:
Harczolál s jól kötél elsőbben szultánnal,
Hasonlót követél a más nagy császárral -
Így bánál te kétszer mind kontytyal, kalappal! S mégis jól halál meg szép s csendes regnummal.
Szalárdi János fejedelmi levéltáros
Siralmas magyar krónikája azt írja: „… az ország népét derekas romlástul oltalmazván, az országot idejében semmi olly nevezetes kár nem találná”. A számos - keveset idézett - pozitív vélemény ellenére is mintha róla írta volna a Vitéz Hadnagyban Zrínyi Miklós: „Akit egyszer hirdetni kezd a világ, hogy vitéz vagy vitéztelen, ugyan sokáig rajta marad az ez név, bár érdemtelenül is”. Jellemét, annak tisztaságát és emberi értékeit jól dokumentálja végrendelete: „… zászlóm az több fejedelmeknél is tisztesebb s pompásabb ne legyen, hanem inkább, az nékem illendőbb lészen, az szegény Bocskai Istvánénál, s annál inkább szegény urunkénál [Bethlen] alacsonyabb legyen.”
Írta: Márk Éva