Báthory István
1533. szeptember 27-én született Somlyó várában. Apja (szintén István) Erdély vajdája volt. A lengyel trónért nősült 43 éves korában, felesége az 52 éves Jagelló Anna, Izabella magyar királyné nővére lett. Az erdélyi rendek, felrúgva a speyeri szerződés ide vonatkozó feltételeit (miszerint János Zsigmond
halála után a terület visszaszáll a magyar királyra, vagyis a Habsburgokra) 1571. május 25-én Gyulafehérvárott vajdává választották. Sok minden szólt mellette: harctéri tapasztalatai, a prágai fogság, amit János Zsigmond követeként szenvedett el, és a török szultán támogatása. Határozott kézzel fogott hozzá Erdély rendbetételéhez. „Senki, akárminemű rendbeli legyen is, úr vagy nemes ember, ne merjen az rovásból avagy az ország hasznából, jövedelméből valami részt elvenni…” János Zsigmond birtokadományainak jelentős részét visszavette, sok hasznot hozó gazdasági intézkedéseket tett (bányák, kézművesség, kereskedelem fejlesztése), és sikeres hadvezér volt. Biztosította a protestánsok jogait, ugyanakkor a katolikusokat is erősítette a jezsuiták betelepítésével. 1575. decemberében a lengyelek királyukká választották, s mindmáig legnagyobbjaik között tartják számon. Krakkóban létrehozott egy erdélyi kancelláriát, onnan irányította kisebbik országa dolgait, ami bizony lassította az ügymenetet, főleg mert a legapróbb dolgokban is magának tartotta fenn a döntési jogot. Uralkodása mégis joggal mondható az első aranykornak, mert békés időszakot hozott a fejedelemségnek. A király-fejedelem 1586. decemberében halt meg. A Wawelben, a lengyel királyok temetkezési helyén nyugszik, sírján mindig vannak piros-fehér-zöld szalaggal díszített koszorúk. Megérdemel egy mondatot bátyja, Báthory Kristóf is, aki ugyan nem lett fejedelem, de István Lengyelországba távozásakor - török engedéllyel - vajda lett, s becsülettel szolgálta fivére és Erdély érdekeit.
Báthory Zsgimond
Báthory Kristóf erdélyi vajda és Bocskai Erzsébet, a későbbi fejedelem nővérének fia, István király-fejedelem unokaöccse 1572-ben született. A
fejedelem utódjának szánta, nagy súlyt helyezett neveltetésére. Nagybátyja halálakor 16 éves volt. A rendek nagykorúsították és fejedelemmé választották, de feltételül szabták a jezsuiták kizavarását az országból. Szakítva István fejedelem külpolitikájával a török ellen a Szent Ligához csatlakozott. Szövetséget kötött Rudolffal, aki elismerte fejedelemségét és feleségül adta hozzá Mária Krisztiernát, „a szűz fejedelemasszony” néven elhíresült Habsburg hercegnőt. Nem sokkal korábban Zsigmond leszámolt ellenzékével, többüket kivégeztette, köztük unokatestvérét, a tehetséges katona Báthory Boldizsárt. Nevéhez fűződik a „véres farsang”, a székelyek letörése. Többször lemondott, utoljára 1602-ben, ekkortól nem kapott újabb lehetőséget a visszatérésre. A jóképű, tehetséges és nagyműveltségű fejedelem sok keserűséget okozott népének (és feleségének), lerombolt szinte mindent, amit nagybátyja fölépített, nyomorúságot és pusztulást hozva Erdélyre. 1613-ban halt meg Prágában.
Írta: Márk Éva