A köröstárkányi és nyégerfalvi magyarirtás évfordulóján

A köröstárkányi és nyégerfalvi magyarirtás évfordulóján

1919. április 18-án a partiumi Köröstárkányt és Nyégerfalvát román félkatonai alakulatok vették
birtokukba. Erre az adott nekik lehetőséget, hogy a Székely Hadosztály kénytelen volt visszavonulni. A csatában Köröstárkány népe a hadosztály oldalán "példátlan hősiességgel" vett részt, férfiak, asszonyok együtt harcoltak a székely rajvonalban a magyar szabadságért. 19-én húsvét szombatján "Emiatt állt bosszút a román katonaság a magyar falun másnap. Színlelték a békés szándékot és összehívták a falu népét a községháza elé. Egy Sacota nevű - addig magyar községi jegyző Kristyorból - a szomszédos telkeken géppuskákat rejtett el.
Mikor az emberek összegyűltek, ezek a gépfegyverek megszólaltak, és halomba lődözték a tárkányi embereket. Majd utána megparancsolták, hogy mindenki temesse el a halottait. A szomszédos Nyégerfalváról is iderendelték segédkezni a magyar lakosokat. A temetésre összegyűlteket pedig újból géppuskatűz fogadta.
Ekkor vesztette életét a 17 nyégerfalvi magyar.

Iszonyú kegyetlenséget jegyzett fel a hadi krónika. Az ötvenöt éves Izsák Mihálynak élve levágták a kezét,
lábát, majd átmetszették a torkát. Szatmári Sándornak ugyancsak a nyakát vágták el. Négy sebesült később felépült. Miklós István 75 éves, Benedek János 82 éves, Szatmári Mihály 74, Balla Ferenc 80 éves, vak, P. Antal László 80, Szatmári János 75, Szatmári Péter 77, Mikló Mihály 34, süketnéma, Erdei Ferenc 20, Pap Sándor 23, Miklós Katalin 60, Halász Péter 16, Antal János 15 éves...
A faluba érkező románok eszeveszett gyilkolásba kezdtek. Senkit nem kíméltek. Gyermekeket, nőket, időseket egyaránt mészároltak. A visszaemlékezések egész családok eltűnéséről, borzalmas csonkításokról, sőt élve eltemetésekről is szólnak. A magyarirtás 91 tárkányi és 19 nyégerfalvi pusztulását eredményezte.

A gyalázatos gyilkosságokról sokáig nem lehetett beszélni.

Forrás: Beke György: Citromfák
Köröstárkányban. http://www.forrasfolyoirat.hu/0002/beke.html

Topor István