1567 pünkösd szombatján János Zsigmond erdélyi fejedelem fegyverrel indult meg, hogy Csík, Gyergyó és Kászon székek katolikus népét áttérítse az unitárius hitre. A székelyek István, gyergyófalvi plébános vezetésével fegyvert ragadtak. Magukat Isten kegyelmébe ajánlva, és Szűz Mária segítségéért fohászkodva indultak meg János Zsigmond serege ellen. A szembenálló felek a Tolvajos-tetőn ütköztek meg egymással,
amely a székelyek győzelmével zárult. A győztesek nyírfaágakkal ékesítették fel lobogóikat és úgy vonultak le a Hargitáról. Az ütközetben részt nem vevő nép a templomból eléjük vonult, majd a csíksomlyói templomban hálát adtak a Szűzanyának, hogy győzelemre segítette fegyvereiket. Ugyanakkor fogadalmat is tettek, hogy a nagyszerű esemény emlékére minden év pünkösdjének szombatján elzarándokolnak Csíksomlyóra.
Mohay Tamás Egy ünnep alapjai: A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban című munkájában azonban a történelmi mítoszteremtés eredményének tekinti a fenti leírást. Mint írja: "Az első szöveg, amely ezt az eseményt hírül adja, mai ismereteink szerint, 1780-ból való, attól kezdve azonban igen gyorsan feltűnik számos különböző helyen. Ezt megelőzően nem tudunk olyan, akár egykorú, akár későbbi szövegről, amely elbeszélné a hargitai csatát, vagy ismert történeti tényként utalna rá. Az, hogy az első forrás jó kétszáz évvel az említett esemény után kelt, indokolttá teszi, hogy rákérdezzünk e történet "valódiságára", s kétélyeink megalapozottsága esetén az egész narratívát egy másik értelmezési keretbe kell helyezni." Végül több, az eseményt óvatos kritikával illető tudósra hivatkozva megállapítja, hogy a hargitai csatáról szóló történetnek nincs történelmi
alapja.
Mohay Tamás: Egy ünnep alapjai: A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban.
Topor István