Az ókori Hellasz földjén csak magániskolák működtek, amit persze azért a városállamok ellenőriztek, és anyagilag is támogatták őket. Bárki alapíthatott iskolát, nem kellett hozzá bemutatni semmilyen képzettséget, elegendő volt, ha valaki kinyilvánította szándékát a tanítóskodásra. Mivel a tanítóskodást rosszul fizették, így nem volt túl népszerű foglalkozás.
A görögöknél csak a fiúk jártak iskolába. Ők hétéves koruktól tizennyolc éves korukig részesültek képzésben. Fő tantárgyaik voltak az olvasás, az írás, a zene, a testnevelés és a számtan. Az egyes tárgyakat más-más tanár tanította.
Az ókori görögök nagy jelentőséget tulajdonítottak az olvasásnak és írásnak. A tanulók Homérosz és más nagy görög költők műveit olvasták. Nagyon sok költeményt kellett megtanulniuk kívülről. Az írás képességét viasztáblákon gyakorolva sajátították el.
Fontos volt számukra a zenei ismeretek elsajátítása. A legtöbb férfi hangszeren is tudott játszani, így például lanton, sípon és kitharán (ez a hangszer a lant továbbfejlesztett változata volt). A zene ünnepeiknek és mindennapi életüknek is része volt.
Igen nagyra tartották az állóképességet és az ügyességet. Az iskolatermekhez tartozó tornacsarnokban, a „gümnaszionban”zajlottak a testnevelés órák. Gümnaszion, ugye milyen ismerősnek tűnő szó. Hát persze, mi ma így használjuk: gimnázium. A fiúk az olimpiai játékok sportágainak, a futás, ugrás, gerely- és diszkoszvetés, birkózás, ökölvívás alapjait sajátították el. Az edzettség a katonáskodás alapja volt.
A lányok olvasni és írni általában csak szüleiktől vagy dajkájuktól tanultak meg valamelyest. Többségüket azonban csak a háztartási és gazdasági ismeretekre tanították meg. Anyjuktól tanulták a varrást, a kötést, a fonást és a szövést.
Miután Hellász éghajlata enyhe, ezért sok oktató a szabadban tanította növendékeit. A tanárok közül sokan kedvelték a sztoában (sztoa = oszlopcsarnok). való oktatást, ahol föl-alá sétálgatva, járkálás közben adták át tanítványaiknak az ismereteket. Szívesen oktatta így tanítványait például a híres filozófus, Nagy Sándor nevelője, Arisztotelész is. Más tanárok ligetek árnyékos helyeit részesítették előnyben.
|
|
