A Rákóczi szabadságharcnak szerencsére több hőse volt, mint árulója. A hősök közül is talán az első gróf Bercsényi Miklós, aki száműzetésébe is elkísérte a fejedelmet.
Felvidéki nagybirtokos család sarja volt. I. Lipót gyakran kitüntette, így nyerte el édesapjával együtt a grófi címet 1687-ben. Volt Ung vármegye főispánja, királyi tanácsos, vicegenerális, felső-magyarországi főkapitány, majd fokozatosan szembefordult I. Lipót abszolutizmusával. 1696-tól, megismerkedésük pillanatától leghűbb barátja II. Rákóczi Ferencnek, bár politikai nézeteik nem voltak azonosak. A szerencsétlen kimenetelű trencséni csata után ő szedte össze a szétvert kuruc lovasságot, és mindvégig vitézül harcolt. A szatmári béke után 1716-ig Lengyelországban élt, majd a nagyvezírrel 1617-ben betört Erdélybe (az akció az "utolsó tatárjárásként" híresült el, mert krími tatárokkal kíséreltek meg újabb kuruc felkelést kirobbantani, sikertelenül). A kísérlet után III. Ahmed szultán határozottan visszautasította a kiadatásukkal kapcsolatos osztrák követelést.
Első házasságából, homonnai Drugeth Krisztinától származó fia, László Ignác, a Rákóczi - testőrség századosa, később Franciaország marsallja lett. Bercsényi Miklós Rodostóban halt meg 1725. november 6-án. Hamvait Rákócziéval együtt hozták haza és temették el 1906- október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet székesegyházban.
Márk Éva
|
|
