1849. október 20-án folytatódott Haynau kegyetlenkedés. Miután 10-én kivégeztette Csány László volt közmunka- és közlekedési minisztert és Jeszenák János bárót, Nyitra és Pozsony megyék kormánybiztosát (lásd az október 10-ei évfordulóknál!). Három, a magyar szabadságért küzdő nem magyar származású tisztet vezették az akasztófa alá.
A császári és királyi haditörvényszék halálra ítélte poroszországi Aachenben született Peter Giron alezredest. A vagyonos családból származó gyártulajdonos az 1848. októberi bécsi forradalomban már a barikádokon harcol. A forradalom leverését követően felajánlotta szolgálatait Kossuthnak, aki a német légió megszervezésével bízta őt meg. Novemberben honvédőrnaggyá léptették elő, decemberben pedig már Sopronnál a légió két századával már a harcokba is bekapcsolódott. Decemberben azonban megsebesült, majd tisztázatlan körülmények közepette elhagyta alakulatát, és előbb Debrecenben, majd Nagyváradon bukkant fel, ahol folytatta a légió szervezését. 1849 tavaszán előléptették alezredessé, de májusban Görgei vizsgálatot indított ellene, hadtestének tisztázatlan körülmények közötti elhagyásáért. Július elején kérte, engedjék el a honvédseregből. Az elbocsátó okiratot azonban július 25-én adták csak ki. A hadbíróság még is halálra ítélte.Az indoklás szerint a bécsi forradalomban való részvételéért, valamint a német légió szervezéséért.
Vele együtt végezték ki Karol d'Abancourt de Franqueville századost, aki francia neve ellenére lengyel volt. Ő 1831-től szolgált a császári és királyi hadseregben. 1840-ben Ormai Norberttel, (az 1849. augusztus 22-én, Aradon kivégzett honvédezredessel, pontosabban Norbert Auffenberggel, hiszen ő sem volt magyar csak 1848-ban magyarosította nevét) együtt tartóztatták le, s 1841-ben húsz év várfogságra ítélték. Temesváron raboskodott. A magyar kormány felterjesztésére 1848 májusában szabadult. Előbb a temesvári nemzetőrök közé állt, majd a honvédhaderő tisztje lett. Szépen emelkedett a ranglétrán. 1849 tavaszán már a főparancsnok, Dembinski parancsőrtisztje volt. Májusban kitüntették. Augusztus 7-én azonban fogságba esett.
Ezen a napon hajtották végre a harmadik halálos ítéletet is. Az elítélt a lengyel Mieczyslaw Woroniecki herceg egy cs. kir. dzsidásezredből kilépve előbb egy vadászcsapatot szervezett, majd az erdélyi lengyel légió soraiban harcolt, majd honvéd alezredesként Dessewffy Arisztid tábornok egyik segédtisztje volt. Augusztus 5-én Szőregnél esett fogságba.
Az ő együttes kivégzésük azt volt hivatva szimbolizálni, hogy a magyar szabadságharc nem magyar ügy volt, hanem veszélyes nemzetközi kalandorok vállalkozása.
Topor István
|
|
