Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

2012.11.17 18:00

Parti Nagy Lajos a kortárs magyar irodalom legkiemelkedőbb alkotója. Tevékenységét számos díj is igazolja, így a Magyar Irodalmi Díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, valamint a Prima- és Kossuth-díj.

Méltán tartják az alkotót a magyar nyelv egyik legnagyobb magyar művészének. A Magvető Kiadónál 2000-ben megjelent Hősöm tere című regénye Spiró Feleségversenyéhez hasonlóan káprázatos szatíra, politikai paródia. Az alcímben feltüntetett Tiszta búza éjszakáján elbeszélt, pontosabban az írónak és alteregójának e-mail üzeneteiből kibontakozó történet ideje egy félév eseményeit rögzíti.

A három részre osztott cselekmény első részében megismerkedünk az író szomszédságában lakó palomista mozgalom vezetőjével, Tubica Cézárral és feleségével, akik meglehetősen titokzatos életet élnek. Padlástéri szomszédja többször felkeresi az írót, azzal a céllal, hogy beszéljen neki küldetéséről. Ez pedig nem más, mint az Ébredő Galambok mozgalmának elterjesztése és hatalomra juttatása. A látogatások egyre sűrűsödnek, életébe egyre inkább beférkőznek. Amikor pedig az elköltözést választja, csakhogy megszabaduljon tőlük, Tubica sasbojai elfogják és megoperálják. Így lesz belőle a palomista mozgalom galambja.

A regény második egysége az operáció utáni változás folyamatát mutatja be. Metamorfózisa tanúi lehetünk: a gondolkodó, szabad értelmiségiből miként válik a demagógia elveit ugyan csak látszólag elfogadó, ám mégis szolgálatkész fajtestvérré. Hihetetlen kíméletlenséggel és éleslátással mutatja be a hatalom megszerzésének már Spirónál is megismert természetrajzát. Az irónia eszközének segítségével egy félelmetes – a történelemből és a napi politikából is ismert – világ tárul elénk. A mozgalom a hatalom megragadásának első lépéseként a tömegkommunikációs eszközök fölötti hatalom megszerzését tűzi ki célul (az állami humántévé – Humán-2). Majd ennek segítségével megkezdődik az uralkodó ideológia sulykolása, az erőszakos beszervezések, végül létrehozzáka hatalom mellé szervezett védő testőrséget (kolibripitbulljait és karvalykommandóját).

Az egész rendszert az egyre tökéletesedő palomista eszmeiség uralja. Ennek pedig lényege, hogy a hatalom folyamatos támadásoknak van kitéve, ezért számunkra csak egyetlen lehetséges megoldás kínálkozik: a védekezés. Szüksége van a fajtiszta nemzet összefogására, mert csak így menekülhetünk meg a karvalytőke markából. Akik pedig nem ezt az eszmét hirdetik, és a multikulturális mocskot terjesztik: hígvérjancsik.

 

A zárófejezetben az író valamennyi levelét, amely számítógépére érkezett, egy könyvtárba másolja. A kint zajló eseményeket a televízió élőben közvetíti. Így tanúja lehet Tubica Cézár megválasztásának, aki az Életpalomista Mozgalom Fajvédő elnökévé lesz, és rémülten látja azt is, miként simul a dísztribün magaslatán alteregója a hatalom mellé. „Az író egyedül marad kétségeivel, de a saját szerepét tisztázó gondolataival is: a laptopon már csak egyetlen, utolsó üzenet érkezik - zárolnia, titkosítania kell winchesterét”.

Az, ami a regény soraiból kiolvasható, egyáltalán nem szívderítő: „a buta hatalom a vak erőszakkal karöltve nem sok menekülési utat hagy a szellem embereinek”. Más fegyverünk nem marad, mint a nevetés, a kinevetés ezzel a korral szemben, „amely pontosan olyan rémisztő, mint ahogyan azt ez a szatirikus regény bemutatja.”

Terápiaként is ajánlom mindenkinek ezt a remekművet.

Magvető Kiadó 2000

Topor István