Évfordulók március 27-én

2014.03.21 17:53

Március 27-e színházi világnap. A gondolat megszületése akkor fogalmazódott meg először, amikor Párizsban 1957-ben megkezdte működését a Nemzetek Színháza. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján ez a nap lett a színház világnapja. Újabb állomást jelentett a Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi döntése. Ennek értelmében 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntik a színészeket, színházi dolgozókat. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet - és tágabb értelemben a kultúra - fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását.
1784. március 27-én (újabb kutatások szerint 1787 vagy 1788) született Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, őshazakutató, a tibeti filológia megalapítója, az MTA levelező tagja.
Szegény sorsú székely családból származott. 15 éves korában "szolga-tanuló"-ként került a nagyenyedi kollégiumba. A főiskola elvégzését követően alma máterében kapott tanári állást. 1815-ben angol ösztöndíjjal került a göttingeni egyetemre, ahol a keleti nyelvtanulmányokkal foglalkozott. 1818-ban visszatért Erdélybe. Még diákkorában eltökélte, hogy felkeresi az "ázsiai magyarok" maradékait. 1819 őszén indult útnak gyalog, csekély pénzzel. Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül Nyugat-Tibetig. Miután pénze elfogyott vissza kellett fordulnia. Ekkor találkozott W. Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét. Ladákh Zanszkár tartományában, 1823-24-ben, kegyetlen nélkülözések közt töltött el két esztendőt a zanglai lámakolostorban. Ez idő alatt rakta le a tibeti nyelvészet alapjait. 1830-ra elkészítette egészítette az első tibeti nyelvtant és a tibeti-angol szótárat. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság Calcuttába hívta; itt jelent meg két műve 1834-ben. Mindkét mű úttörő jelentőségű a keleti nyelvészet történetében. Összesen tizenhat európai és keleti nyelven állított össze szójegyzékeket. 1842-ben azonban ismét útra kelt. Célja ezúttal Lhasza, a tibeti főváros, majd innen Észak-Kína, az ujgurok és a mongolok földje volt. Úgy gondolta, hogy a dalai lámák könyvtárában rábukkanhat olyan forrásokra, amelyek a régi magyarokra vagy legalább az ujgurokra vonatkozó híradásokkal szolgálhatnak.
Áprilisban érkezett meg Dardzsilingbe, ahol azonban betegség döntötte le a lábáról. Több napig feküdt lázasan, míg végül 11-én hajnalban a trópusi dzsungelben elkapott malária örökre véget vetett hosszú vándorlásának. Síremléke a dardzsilingi temetőben áll, a Himalája hegyeinek oldalában. 1858-ban gróf Széchenyi István lefesttette Csoma síroszlopát, bekereteztette, és az alábbi feliratot vésette bele:
"Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtól lelkesítve - Kőrösi Csoma Sándor - bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében."
1848. március 27-én a bécsi Államkonferencia elvetette az úrbéri szolgáltatások eltörléséről szóló március 18-i törvényjavaslatot azzal az indoklással, hogy nem látják biztosítva a földesurak kárpótlását. Ugyanezen a napon Batthyány Lajos miniszterelnök és Deák Ferenc Bécsben a felelős magyar kormányról szóló törvényjavaslat szentesítéséről tárgyalt. Újvidéken a szerb nemzeti gyűlés felirati javaslatot fogalmaz meg az országgyűlésnek, amelyben nemzeti létük elismerését és azt kérik, hogy belső ügyeiket anyanyelvükön intézhessék, továbbá, hogy a határőrvidéken is számolják fel a feudális viszonyokat.
1956. március 27-én a Magyar Dolgozók Pártja Heves megyei pártaktíva értekezletén Rákosi Mátyás bejelentette, Rajk László és társai perének koncepciós voltát. 1949. szeptember 24-én ugyanis a Népbíróság Rajk Lászlót és társait koholt vádak alapján népellenes bűntettért, kémkedésért, hűtlenségért, a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésért Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást halálra, Brankov Lázárt és Justus Pált életfogytiglani, Ogenyovics Milánt 9 évi fegyházra ítélte. Pálffy György és Korondy Béla ügyét katonai bíróság elé utalta. A halálra ítélteken 1949. október 15-én az ítéleteket végrehajtották.
Topor István