Évfordulók március 25-én

2014.03.21 17:50

1442. március 25-én Szebennél Hunyadi János legyőzte a Murád szultán által Erdélyre küldött Mezid bég seregét.

Ebben a csatában tűnt ki Hunyadi egyik familiárisa, Kemény Simon (vagy Kamonyai Simon), aki felajánlotta Hunyadinak, hogy Mezid megtévesztése céljából, öltözetet, páncélt, lovat és fegyvert cserél Hunyadival. A csel bevált, a csatában a törökök minden erejükkel a Hunyadinak vélt Kemény Simont és az általa vezetett szárnyat támadták, míg a valódi Hunyadi a magyar sereg nagyobbik részét vezette. Kemény Simon és az őt védő csapat sokáig állta a török áradat rohamait, vágták, kaszabolták az ellenség rengeteg harcosát, ám az egy személyre összpontosított irtózatos túlerő végül legyűrte őket; Simon és a kíséretében harcolók mind hősi halált haltak. Mikor Kemény Simon ezer sebből vérezve, holtan esett le lováról, a törökök győzelmi mámorban kezdtek ujjongani. Csakhogy a valódi Hunyadi eddig a török sereg oldalába került, majd fergeteges rohamot indított a megtévesztett ellenség döbbent katonái ellen. Ráadásul eközben az őrség megcsappant létszámát és figyelmét kihasználva, kiszabadították/kiszabadultak a foglyok is, akik a kezük ügyébe kerülő kövekkel, elesettek fegyvereivel azonnal hátba támadták a törököket. A két (vagy inkább még több) tűz közé került törökök óriási vereséget szenvedtek, seregüknek csak egy töredéke élte túl az ütközetet. Holtan maradt a csatatéren maga a vezér, Mezid bég és fia is, a többi, sok ezer török katonával együtt. Hunyadi János a maga tehetségének, katonái és a kiszabadított foglyok bátorságának, de legfőképp Kemény Simon önfeláldozásának köszönhetően hatalmas győzelmet aratott, az ellenséget megsemmisítette, az elrabolt embereket, állatokat, terményeket és tárgyakat visszaszerezte. Mezid seregének megmaradt része a Vöröstoronyi-szoroson át Havasalföldre menekült. Hunyadi utánuk ment és onnan is kiűzte őket.
1848. március 25-én az országgyűlés alsótábláján az elnöklő gróf Széchenyi István nem engedte megtárgyalni a konzervatív követeknek a jobbágyfelszabadítás módosítására tett március 23.i javaslatát, mivel az területeket vont volna ki a felszabadító törvények hatálya alól.
Ugyanezen a napon a Zágrábban összeült a horvát nemzetgyűlés Ljudevit Gaj kezdeményezésére elkészítette a királynak szóló feliratot. Ebben polgári átalakulást, Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a határőrvidék egyesítését, felelős horvát kormány kinevezését és a nemzeti nyelv bevezetését követelték.
1922. március 25-én hunyt le Hugonnai Vilma az első magyar orvosnő.
Alig töltötte be 18. életévét, amikor férjhez ment Szilassy György pándi földbirtokoshoz, a 19. század legendás pomológusának, Szilassy Györgynek fiához. Előbb Vasadra, majd onnan Pándra költöztek. A Szilassy család sarja nemigen érdeklődött a szellemi dolgok iránt, rendszeresen átkocsizott a nagykátai kaszinóba, kártyázni, mulatni, amelynek következtében utóbb elkorhelykedte a legendás Szilassy-birtokot. Az ifjú Hugonnai Vilma érdeklődése a természettudományok felé fordult. Miután hírét vette, hogy 1869-től a zürichi egyetem megnyitotta kapuit a nők előtt, elhatározta, hogy a zürichi orvosegyetemre iratkozik be. Férje azzal a feltétellel járult ehhez hozzá, ha anyagilag ez nem érinti őt. 1872-ben Vilma az ékszereit adta el, hogy beiratkozhasson, és költségeit fedezni tudja, de szűkösen élt így is. A grófkisasszony Svájcban vegetárius életmódra tért, mert megesett, hogy kenyérre sem futotta, nemhogy húsra.
Orvosi diplomáját 1879-ben szerezte. Végzés után az egyetem sebészeti klinikáján dolgozott, majd egy alapítványi kórházban töltött egy évet. Végül 1880-ban hazatért, de diplomáját annak ellenére sem fogadta el Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter, hogy kérelmét a pesti orvostanári kar támogatta. Így sokáig csak bábaként tevékenykedett a világhírű szülész-nőgyógyász, dr. Tauffer Vilmos professzor mellett. Hugonnai Vilma helyzete nem volt könnyű: hivatalosan szülésznőként működött, betegek sokaságát kezelte, amely munkára "rákényszerült", hiszen Szilassyval kötött házassága végleg felbomlott. Ebben az időben írta "A nők munkaköre" című tanulmányát, amelyben a nők számára is kedvező iskolareform mellett foglalt állást, de minden olyan szervezkedésben részt vett, amely a nők egyenjogúsítását tűzte célul. 1887-ben férjhez ment Wartha Vince jeles vegyészhez, műegyetemi tanárhoz, ebből házasságból született 1888-ban Vilma nevű leánya. Szülésznői munkája mellett ismeretterjesztő és felvilágosító jellegű könyveket kezdett írni. Az 1907-ben megjelent, elsősorban női és gyermekbetegségekkel, valamint a szülészettel és gyermekápolással foglalkozó, "A nő mint háziorvos" című könyvét sokáig az egészségápolás kézikönyvének tekintették. Az Országos Nőképző Egyesületben tevékenykedett, hatékonyan küzdött a nők oktatásáért és a nemüknek megfelelő foglalkoztatásért.
1894-ben a Szabad Lyceum Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alelnökévé választotta. Tudományos érdeklődése a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére összpontosult.
1897-ben végül Magyarországon is orvosdoktorrá avatták, és ezt követően oktatással foglalkozott.
Lelkes kezdeményezője volt a leánygimnáziumok szervezésének, a nők szellemi képzésének.
Az első világháború súlyos katonai vereségei, a frontok véráldozatai bizonyították be a nők szükségességét a betegápolás és a kórházi munka területén. Hugonnai Vilma már 67 éves, amikor 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott. 14 vidéki városban szervezett - női orvosi és betegápolói erővel - betegmegfigyelő állomást. Felhívása, szervezőmunkája követőkre talált, amit bizonyít annak a sok száz vöröskeresztes nővérnek és 84 orvosnőnek a szolgálata, aki Hugonnai Vilma oklevelének nosztrifikálása után nyert diplomát magyar egyetemen.
Sírja 1980-ig a Rákoskeresztúri temetőben volt, amikor hamvait a Kerepesi úti Nemzeti Pantheonban helyezték el. Nevét iskolák és szobrok őrzik.
2005. március 25-én 95 éves korában távozott az élők sorából Kertész Erzsébet József Attila-díjas író. Tanári oklevelet szerzett, de előbb könyvtárosként, majd újságíróként dolgozott. A harmincas évektől kezdve írt regényeket, amelyek közül a Gyönyörű nyár 1935-ben jelent meg a Franklin Társulatnál. 1940-től szabadfoglalkozású íróvá vált. Elsősorban lányoknak írt regényei a híres "csíkos könyvek" sorozatban jelentek meg. Műveinek hősei kizárólag nők voltak. Előszeretettel bújt híres magyar és külföldi nők bőrébe. Hősnői voltak Szendrey Júlia, Podmaniczky Júlia, Kossuth Zsuzsanna. Hugonnai Vilmának, az első magyar orvosnőnek a történetét a Vilma doktorasszony című művében dolgozta fel. A világtörténelem jeles női közül megírta Elizabeth Barrott-Browning viktoriánus kori angol költőnő életregényét, valamint Florence Nightingale-nek a női választójogért harcoló polgári mozgalom jeles képviselőjének élettörténetét.
Topor István