1703. március 17-én a Brezánban tartózkodó II. Rákóczi Ferenc részletes emlékiratban fejtette ki a Danckában
tartózkodó svédországi francia követnek, hogy milyen segítségre lenne szüksége a Habsburg-ellenes harc megindításához. A francia uralkodótól, XIV. Lajostól elsősorban pénzt, fegyvert és tiszteket kért, valamint, hogy a király vegye rá a lengyel főurakat zsoldossereg felállítására, amelynek élén Magyarországra nyomulhat. Ezeken túl Lajos támogassa Miksa Emánuel bajor választófejedelem magyar királyságának tervét, és járjon közben a török szultáni udvarnál Thököly Imre megsegítése és erdélyi fejedelemsége helyreállítása érdekében.
1848. március 17-én a két nappal korábbi pesti forradalom hatására az udvari tanács döntéskényszerbe került. Március 16-ról 17-re forduló éjszakán a magyar követelések minden lényeges pontját elfogadta. V. Ferdinánd István főherceg nádort teljhatalommal ruházta fel, és hozzájárult a külön magyar kormány megalakításához. A nádor gróf Batthyány Lajost nevezte ki miniszterelnökké. Az időközben Pozsonyba visszatérő küldöttség vezetője Kossuth 17-én délután a Zöldfa fogadó erkélyéről mutatta be a pozsonyiaknak Magyarország frissen kinevezett miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, a magyar szabadság megszületését és hirdette ki a jobbágyfelszabadítást. Ma ez az erkély Cegléden látható a református nagytemplom kertjében. A Kossuth-kultuszt ápoló ceglédiek a millecentenárium évében szerezték meg és állították fel ezt a becses ereklyét.
1934. március 17-én aláírták az ún. római jegyzőkönyveket. Március 14. és 17. között Rómában Olaszország, Ausztria és Magyarország hivatalos tárgyalásokat folytatott a politikai és gazdasági együttműködés lehetőségeiről. Ezekben rögzítették a szövetséget Olaszország, Ausztria és Magyarország között az osztrák függetlenség védelmére. A szerződés gazdasági pontjai alapján Magyarország hatszor annyi gabonát szállíthatott Olaszországnak és Ausztriának, mint Németországnak. Ez rendkívül nagy előnyt jelentett a mezőgazdasági válság időszakában a magyar nagybirtokosok számára. De ez volt az ára az osztrák függetlenség magyar támogatásának. A római jegyzőkönyvek egyes rendelkezései azonban csak fokozták Ausztria elszigeteltségét és növelték függését Olaszországtól és a magyar támogatástól.
A Habsburgok Ausztriába való visszatérése, egy Habsburg restauráció nem kedvezett volna Horthynak, akadályozták volna körvonalazódó terveinek végrehajtását. Magyarország államfője, Horthy, személyes érdekeit látta fenyegetve egy ausztriai restaurációban. Dinasztikus terveket szövögetett. Arra készült, hogy kinevezi helyettesének fiát, és örökletessé teszi a kormányzói intézményt. A református kormányzó azonban tudta, hogy ez heves ellenállást vált ki az alapvetően katolikus magyar arisztokráciában és katolikus egyházban. Mivel a Habsburg restauráció a Német Birodalomnak sem kedvezett ezért a kormányzót erőteljesen foglalkoztatta az a gondolat, hogyan tudná Magyarország és Németország megakadályozni ennek bekövetkezését. Így aztán alig két hónappal a római jegyzőkönyvek aláírása után Horthy felajánlotta Magyarország segítségét Hitlernek az Anschluss támogatásához.
1945. március 17-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány elfogadta és életbe léptette a 600/1945. számú földreformról szóló rendeletét. Ennek értelmében teljes egészében elkobzásra kerül a háborús bűnösök, a nyilas és más nemzetiszocialista vezetők, valamint a Volksbund tagok földbirtoka. Megváltás ellenében igénybe kell venni a 100 holdon felüli úri és a 200 hold feletti paraszti birtokokat. Az 1000 holdnál nagyobb birtokok teljes egészükben kisajátítandók. A gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások mellett birtokuk kiegészítésére a szegényparasztok is földhöz juttatandók. A rendelet végrehajtását az Országos Földbirtokrendező Tanács különböző szintű szervei és a községi földigénylő bizottságok hatáskörébe utalja.
Topor István
|
|
