1338. május 6-án (más források szerint 1336. október 31-én) Svájcban a tössi domonkos kolostorban elhunyt Boldog Erzsébet, III. András és Fenenna királyné lánya. Halálával nőágon is kihalt az Árpád-ház.
Legendája szerint Boldog Erzsébetet a templom kórusa közelében temették el. Amikor ,,harminc hét'' után áthelyezték a ,,királyi méltóságához és szentségéhez illő'' új sírba, testét teljesen épnek találták. A domonkos
rendben boldogként tisztelik május 6-án, de a katolikus egyház hivatalos eljárást még nem folytatott.
1527. május 6-án V. Károly német-római császár és spanyol király zsoldosokból álló serege megkezdte Róma
ostromát és kifosztását. A történelembe "Sacco di Róma" néven bevonult esemény előzménye az volt, hogy, VII. Kelemen pápa az egyházi állam megszilárdítása céljából egy évvel korábban összefogott I. Ferenc francia királlyal (cognac-i liga). Erre válaszul V. Károly hadai 1527-ben betörtek a pápai államba, így Róma is háborús hadszíntérré vált. V. Károly hadvezére, Bourbon Károly herceg. a város ostroma közben május 6-án elesett. A vezér nélkül maradt zsoldosok bevették a várost, teljesen kifosztották, a lakosság egy részét kardélre
hányták, a papokat, szerzeteseket és apácákat sem kímélték. A pápa az Angyalvárba menekült, de egy hónappal később megadta magát. Fogságba vetették, ahonnan decemberben csak váltságdíj fejében bocsátották szabadon.
1745. május 6-án Mária Terézia kiváltságlevelében (jászkun redemptio) szabad parasztokká nyilvánította a Német Lovagrend földesúri hatósága alól magukat saját pénzükön kiváltó jászkunokat. A tatárjárás után a kihalt alföldi területekre betelepülő kunok és jászok területi autonómiáját 1702-ben Lipót császár számolta fel, amikor földjeiket eladta a Német Lovagrendnek. A jászok és a kunok területei és igazgatási autonómiája egészen 1876-ig állt fenn. A történelmi Jászkun terület 25 településének határából 32 kiskunsági, 9 nagykunsági és 18 jászsági helység alakult ki.
1975. május 6-án Bécsben, az Irgalmasok Kórházában elhunyt Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása, a Rákosi-korszak egyik leismertebb politikai elítéltje.
Mindszentyt 1948. december 26-án és az Államvédelmi Osztály hazaárulás és valutaüzérkedés vádjával őrizetbe vette. A kínvallatások és különböző szerek hatása alatt elismerte az ellene felhozott vádakat. A nyilvánvalóan hamis vádakra épülő kirakatper felháborította az egész keresztény világot, XII. Pius kiátkozta a perben közreműködőket, de így sem tudta megakadályozni, hogy Mindszentyt 1949 februárjában életfogytiglani
börtönre ítéljék, amit 1955-ben baranyai majd nógrádi házi őrizettel váltottak fel. Miután 1956. október 23-án kitört Magyarországon a forradalom, a hercegprímást Pálinkás-Pallavicini őrgróf kiszabadította és Budapestre vitte.
Mindszenty 1956. november 2-án megáldotta a forradalmi tömeget, majd november 4-én Tildy Zoltán hívására a Parlamentbe érkezett. A megszálló szovjetek azonban elsőszámú közellenségnek tekintették. Ezért Nagy Imre tanácsára Mindszenty az amerikai nagykövetségre menekült, amelynek falai között élt egészen 1971-ig. Hiába próbálta a Vatikán őt kimenekíteni az országból, Mindszenty nem volt hajlandó távozni addig, amíg garanciát nem kap arra, hogy hívei elnyerik lelkiismereti szabadságukat. Ezt követően a bécsi Theresianumba költözött, élete hátralévő négy esztendejében pedig a világot járta, és erősítette a keresztény és nemzeti szellemet az emigráns magyarság körében. A Magyar Katolikus Egyház 1989-ben kezdeményezte Mindszenty boldoggá
avatási eljárásának megkezdését, 1991-ben pedig hazaszállították földi maradványait és Esztergomban helyezték végső nyugalomra.
Topor István
|
|
