Évfordulók május 29-én

2015.05.28 19:24

Május 29-e MAGDOLNA névnapja. Arámi, héber eredetű név. Jelentése: torony, bástya, a Genezáreti-tó
melletti Magdala városából származó nő.

1453. május 29-én két hónappal azután, hogy II. (Hódító) Mehmed szultán seregei megkezdték Konstantinápoly ostromát a Bizánci Császárság fővárosa a mohamedánok kezére került. Ezzel véget ért a Római Birodalom utódjának számító Bizánci Birodalom tizenegy évszázados története. A város elvesztése a kereszténység számára is jelentős szellemi és politikai változásokhoz vezetett Európában. Egy mítosz szerint, amikor a törökök berontottak a keresztények szent helyére, a Hagia Sophia-ba az ott miséző papot a templom úgy mentette meg, hogy megnyitotta falát és elnyelte. Ha Konstantinápoly felszabadul, a templom visszaadja a papot, aki ugyan ott folytatja a misét, ahol abbamaradt. Miután a török csapatoknak sikerült a városba bejutniuk, megkezdődött a fosztogatás és mészárlás. A harcok közben maga a császár, XII. Konstantin Dragazész is elesett.

1504. május 29-én a dalmáciai Sebenicóban megszületett Verancsics Antal bíboros, esztergomi érsek humanista történetíró. Tanulmányait Padovában végezte. János király 1530-ban Szapolyai János titkárává nevezte ki, ettől kezdve jóformán állandóan diplomáciai küldetésekben járt. Miután Fráter György mellett
hivatali érvényesülését nem látta biztosítottnak, 1549-ben elhagyta Erdélyt. Ferdinánd követeként Zay Ferenccel évekig volt Konstantinápolyban; 1569-ben Oláh Miklós utódaként esztergomi érsek lett, majd királyi helytartó.

1846. május 29-én született Apponyi Albert gróf, a dualizmus korának egyik legjelentősebb politikusa, aki többek között a róla elnevezett 1907. évi oktatási törvénnyel és a párizsi békekonferencián részt vevő magyar
békedelegáció vezetőjeként írta be nevét a történelemkönyvekbe. A több nyelven beszélő, szónoki képességeiről is híres politikus szeretett volna hazánk számára kedvező békét kiharcolni a tárgyalásokon. 1920. január 16-i híres beszédében hiába érvelt mesterien az ezeréves magyar állam integritásának megőrzése, a hazánkat ért csapások enyhítése érdekében, a nagyhatalmak képviselőinek döntését már nem befolyásolhatta. Miután a delegáció februárban kézhez kapta a június 4-e után életbe lépő békefeltételeket, Apponyi lemondott
vezetői pozíciójáról.

1938. május 29-én az hatályba lépett a hírhedt 1938. XV. törvénycikk, amely "A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" címet viselte, a köztudatba azonban I. zsidótörvény néven vonult be. A jogszabály előkészítését a Darányi-kormány végezte, de bevezetését már Imrédy Béla miniszterelnöksége alatt fogadta el az országgyűlés. A törvény kimondta: a szellemi szabadfoglalkozású pályák, így a sajtó, az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legfeljebb 20 százaléka lehetett zsidó származású (izraelita vallású). A végrehajtásra öt évet írtak elő.

A jogszabály mentességet biztosított az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei számára, valamint az 1919 augusztusa előtt kitértek és ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra.

A törvény egyértelmű megsértette a polgári jogegyenlőség elvét. Ennek eredményeként 59 nem zsidó magyar művész és értelmiségi írásban tiltakozott a törvény életbelépése ellen, köztük olyan nagyságok, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos, Csók István. Tiltakozásuk azonban süket fülekre talált.

Topor István