1358. május 15-én ismeretlen szerző megkezdi s valószínűleg még az év folyamán - I. Károly 1330. évi havasföldi hadjáratának elbeszélése közben - abba hagyja a Képes krónika (Chronicon pictum) írását. Szerzője feltehetően Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok, aki művében a Kálmán- és a III. István-kori gestát, továbbá egy ismeretlen minorita 1332 - 1333-ban írt művét szerkesztette egybe és dolgozta át. A krónikát az 1360-as években lemásolták és 147 iniciáléval és miniatúrával díszítették. Ma a budapesti Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.
1440. május 15-én Erzsébet királyné Székesfehérvárott Szécsi Dénes esztergomi érsek közreműködésével királlyá koronáztatta csecsemő fiát, V. (Utószülött) Lászlót. László Albert király és Erzsébet gyermekeként született apja halála után, innen kapta "Utószülött" melléknevét. Erzsébet elutasította Ulászló megválasztását, és udvarhölgyével, Kottanner Jánosnéval ellopatta a Szent Koronát a visegrádi várból, így sikerült Székesfehérvárott megkoronáztatnia csecsemő fiát.
1848. május 15-én a márciusi 13-ai forradalom után újabb tömegtüntetés kezdődött Bécsben. A megmozdulás kikényszerítette az általános választójog és az új alkotmány ígéretét. A második bécsi felkelés fő követelése Ausztria szövetségi államá alakítása volt a parlamentarizmus elvei szerint. A tömegtüntetés hatására János főherceg július 22-re alkotmányozó birodalmi gyűlést hívott össze Bécsbe.
Ugyanezen a napon tartották az első román nemzeti gyűlést Balázsfalván. Követeléseik között szerepelt a románok nemzeti létének elismerése, az arányos országgyűlési képviseletet. Az erdélyi görögkeleti püspök vezetésével és elnökletével megalakították a Román Nemzeti Bizottmányt.
1891. május 5-én XIII. Leó pápa nyilvánosságra hozta Rerum novarum kezdetű körlevelét. Az enciklika a munkások helyzetének javítása céljából íródott, de nem elégedett meg a munkások helyzetének bemutatásával, hanem élesen bírálta a liberális kapitalizmus gazdasági rendszerét, a munkaadók embertelenségét és korlátlan nyereségvágyát, amelynek a munkások ki vannak szolgáltatva. Az egyház - sajátos küldetésénél fogva - a szociális problémákat elsősorban az ember belső átalakításával, az evangéliumi tanítás hirdetésével s az ebből folyó erkölcsi magatartás kialakításával próbálta orvosolni. De ezen túlmenően is igyekezett mindent megtenni, hogy "a vagyontalanok nyomorúságos helyzetükből kiemelkedjenek". Ennek érdekében szociális
intézményeket hozott létre és tartott fenn.
Topor István
|
|
