Évfordulók június 30-án

2014.06.28 12:35

1722. június 30-án a magyar
rendek "önkéntesen" felajánlották az országgyűlésen III. Károlynak a Habsburg-ház nőági örökösödését kimondó Pragmatica Sanctio törvénybe iktatását. A "magyar Pragmatica Sanctio" (1723: 1-3. törvénycikk) a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság közjogi viszonyát tulajdonképpen, kisebb megszakításokkal, 1918-ig szabályozta. A rendelkezések elfogadásáért cserébe a királynak esküt kellett tennie, hogy az ország törvényeit és a rendek kiváltságait  megőrzi.

1853. június 30-án ítélték tízévi várfogságra Teleki Blankát, a magyar nőnevelés egyik legkiemelkedőbb alakját.

A kitűnő nevelésben részesülő Blanka nagynénje, Brunszvik Teréz hatására döntött úgy, hogy 1846-ban
leánynevelő intézetet állít fel Pesten. Célja a korszerűen művelt, a magyar nyelvet kitűnően beszélő, a nemzet iránt elkötelezett főrangú leányokat nevelése volt. Ez volt az első magyar középfokú leányiskola. A mai budapesti Szabadság téren álló tanintézet vezető tanára Vasvári Pál volt. A növendékek közvetlen felügyeletét Leövey Klára látta el, a nevelőmunkát Teleki Blanka irányította. Az intézetet 1848 végén, Pest kiürítésekor Blanka bezárta, majd Leövey Klárával együtt Debrecenbe követte a kormányt. 1851. május 13-án a nagyváradi rendőrség két alkalmazottja jelent meg a Teleki család pálfalvi kastélyában. Miután felmutatták a házkutatási parancsot, minden írást lefoglaltak, kidobálták a fiókok, szekrények tartalmát, felhasították a fotelek huzatait, majd amikor Kossuth-bankókat találtak, magukkal vitték Blankát és az iratokat. Letartóztatását a haditörvényszék azzal indokolta, hogy otthona "búvóhely, politikai laboratórium és veszélyes mesterkedések színhelye" volt. Letartóztatását követően két éven át raboskodott Pesten, az Újépületben. A tárgyalás során a hadbíró ezt jegyezte meg róla a periratban: "Ritka szellemi képességű és tudományos műveltségű, meg nem félemlíthető, szilárd akaratú és fáradhatatlan kitartású hölgy." 1853. június 30-án hangzott el az ítélet. 6 évet töltött Brünnben, Olmützben és Kufsteinben. 1857-ben 51 esztendősen amnesztiával szabadult. A szellemileg friss, de testileg megtört és kimerült Blanka húgához, Emmához költözött Párizsba. Még öt év adatott neki az
élettől. 1862. október 23-án szülőhazájától távol hunyta le szemeit.

1908. június 30-án reggel 7 órakor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között egy hatalmas fénylő gömb volt látható, amelynek röptét fényjelenség és hangjelenség kísért. Amikor a gömb földet ért, olyan robbanás következett be, amelyet 2000 Hirosimára ledobott atomba keltette robbanáshoz, lehetne hasonlítani. A Tunguz-katasztrófának is nevezett voltaképpen tisztázatlan eredetű, szokatlan méretű kozmikus esemény, hatalmas pusztítást végzett. 2000 négyzetkilométernyi területen döntötte ki a fákat.

A robbanás, amely 5-10 kilométeres magasságban történt, erejét tekintve 15 megatonna trotilnak, vagy 1500 olyan atombombának felelt meg, amely Hirosima pusztulását okozta - vélik a tudósok. A robbanás okozta hőhullámokat több száz kilométerre is érezni lehetett, Londonban és Európában északi részén napokig világított az ég. Már a becsapódás után is egy hatalmas meteoritra gyanakodtak, ám a helyszínen egyetlen meteoritdarabot sem találtak.

A jelenségre számtalan magyarázat született, de biztosat egyik elmélet sem tudott felmutatni.

1919. június 30-án kezdte meg a Vörös Hadsereg a Felvidék kiürítését a békekonferencia által küldött jegyzéknek, az ún. Clemenceau-jegyzéknek megfelelően. A románok és az antant nem tartotta be a szerződésben foglaltakat. A Felvidék feladásának következményeként a hadsereg demoralizálódott, lemondott Bőhm Vilmos és Stromfeld Aurél. Ilyen körülmények között várta a kilátásban lévő román támadást a Tanácsköztársaság.

1934. június 30-án zajlott le a hosszú kések éjszakája. Az SA vezetése, de különösen Adolf Hitler egyik legrégibb harcostársa, Ernst Röhm, kifogásolta Hitler politikáját és további, radikális változtatásokat követelt.
A kancellár ugyanakkor konszolidálni kívánta hatalmát, mert nem kívánta elriasztani esetleges partnereit. Hitler maga mögött tudhatta az SA-val mindig vetélkedő SS-t és a Gestapót, a Titkos Államrendőrséget. A leszámolásnak nem csak az SA vezetői (Ernst Röhm, Spreti gróf, Edmund Heines stb.), hanem a
nemzetiszocialisták más politikai ellenfelei, így például Kurt von Schleicher tábornok (és felesége), Gregor Strasser, Hitler volt alvezére is áldozatául estek.

Állítólag Franz von Papen éppen csak megúszta, hogy ne jusson hasonló sorsra - később viszont jelentős szerepet kapott az Anschluss előkészítésében. Az eseményeket a német propagandagépezet úgy állította be, hogy Röhm vezetésével puccsot terveztek - innen ered másik elnevezése: Röhm-puccs.

Topor István