Évfordulók július 28-án

2014.07.27 17:25

1588. július 28-án II. Fülöp spanyol király Anglia meghódítására tett kísérlete meghiúsult. A 130 hajóból
álló hadiflottája, a "győzhetetlen Armada" indult Anglia leigázására. A lord Charles Howard of Effingham és a három tengeri hős, Sir Francis Drake, Sir Walter Raleigh és Sir Walter Frobisher vezette angol flotta megvárta, míg a spanyol Armada befutott a La Manche-csatornába, majd hátba támadta.

A kis angol hajók jobban tudtak manőverezni a csatornán, a fegyverzetük is jobbnak bizonyult a spanyol hajókénál, ráadásul azt az előnyt is élvezték, amit a hazai kikötők közelsége jelentett. A hazafelé tartó spanyol hajóhadban a heves viharok
is súlyos károkat okoztak. A végleges megsemmisülést a spanyolok csak a hirtelen kerekedett dél-nyugati szél segítségével kerülték el. A spanyol hajózás ezt a katasztrófát nem tudta kiheverni többé.

1794. július 28-án a napon végezték ki a francia jakobinusok fő vezetőit, köztük Robespierre-t és Saint-Just-öt.


Az előzmények: július 27-én a puccsal megbuktatott jakobinus vezetőket a párizsi börtönbe vitték, de Coffinhal tábornok még aznap délután kiszabadította őket. Robespierre-ék a városházára menekültek, ám a Konvent
ekkor már döntött sorsukról: törvényen kívül helyezte őket, és elrendelte elfogatásukat. Az összeesküvők pártján álló katonaság ostromgyűrűje miatt estére a jakobinusok reménytelen helyzetbe kerültek, ezért sokan kétségbeesett tettekre szánták el magukat. A "Megvesztegethetetlen" öccse, Augustin és a jakobinus puccsban egykor kulcsszerepet játszó Hanriot az ablakon át próbáltak távozni, de lábukat törték; Le Bas öngyilkos lett, és feltételezhetően hasonló tettre szánta el magát Robespierre is, akinek egy golyó szétroncsolta az állkapcsát (az is lehetséges, hogy egy kósza lövedék találta el). Többen próbáltak elrejtőzni a városházán, de az éjjel kettő óra után rohamozó katonaság mindenkit kézre kerített. A Konvent ítélete nyomán Robespierre-t és húsz társát
július 28-án délután lefejezték a Place de la Révolution-on - a Forradalom terén -, a következő napokban pedig még körülbelül 80 ember jutott hasonló sorsra. Időközben a thermidori puccsot szervezők vezetésével új Konvent alakult, mely véget vetett a terrornak, leromboltatta a guillotine-okat, és egy, a nagypolgárság számára kedvező rendszert épített ki.

1849. július 28-án a Szegeden ülésező országgyűlés elfogadta  a zsidók egyenjogúsítását (így a zsidók izraelita vallású magyar állampolgárok lettek), valamint a nemzetiségi törvényt, amely községi és megyei szinten is biztosította volna a nyelvhasználatot (a törvényeket a király nem szentesítette). A 17 pontból álló, irányelveknek, útmutatásnak szánt szabály "minden népiségek nemzeti szabad fejlődésének" biztosítására egyrészt a hivatali nyelvhasználatot szabályozta, másrészt az egyházi, iskolai ügyekre tért ki. A nemzetiségi többségű megyékben a belső adminisztrációt is átengedte a helyi főnyelvnek, s ott is, ahol a nem magyarok csak kisebbséget alkottak, minden hivatalos gyűlésen szólhattak anyanyelvükön. A helyi nemzetőrség nyelve szabadon választható, az oktatás nyelvéül "mindig a községi vagy illetőleg az egyházi nyelv fog használtatni". Anyanyelvén mindenki
fordulhat a hivatalos fórumokhoz. Az egyházak teljes szervezeti ügyintézési és nyelvi szabadsága mellett, a "görög szertartásúak számára" a budapesti egyetemen hittudományi kart terveztek létesíteni.

Topor István