Évfordulók július 21-én

2015.07.20 16:36

Július 21-e DÁNIEL napja. A név héber eredetű. Jelentése: Isten a bírám. A név legismertebb viselője Dániel próféta. Amikor Kr.e. 605-ben Jeruzsálemet megszállta Nabukodonozor, elhurcolta a templom kincseinek
is egy jó részét. Ekkor vitték az akkor 14 éves, királyi származású Dánielt és társait a babiloni királyi udvarba. Ott megtanulták az ékírást és a babiloni nyelvet, jártasak lettek mindenféle bölcsességben, Dániel pedig még az
álomfejtésben is jártas lett. Szigorúan megőrizték zsidó vallásuk előírásait, tisztátalant nem ettek, bálványnak nem áldoztak. Királyi szolgálatban álltak.

Dániel egyszer megfejtette Nabukodonozor álmát, amely a babilóniai birodalom jövőjére vonatkozott, ezért aztán nagy megbecsülésben volt része. Hirdette, hogy csak egy igaz Isten van, az Isten előtt pedig csupán a bűn üldözendő. Megjövendölte a messiási országot is, tanított az angyalokról, a halottak feltámadásáról.

A következő babiloni királynak egyik lakomáján, amikor a zsákmányolt templomi edényekkel mulatott, ezzel súlyos szentségtörést követett el. Emiatt ekkor Dániel megjövendölte a király halálát, ami be is következett. Dániel ennek kapcsán az ország harmadik méltóságát nyerte el.
Leleplezte a pogány papok sorozatos csalásait, azok ugyanis egy titkos ajtón lopakodtak be a szentélyükbe, és csodát szimulálva vitték el a kitett áldozati tárgyakat. A pogány papokat a király megölette. Amikor az istenként tisztelt kígyójukat is megölte, a pogányok Dánielt oroszlánverembe vetették. Ő azonban hat nap múlva, csodálatos módon teljesen épp volt, sértetlenül került ki onnan, és az irigyeit vetették be a király parancsára a verembe.

Sok királyt szolgált még, idősen, 537-ből való utolsó látomása. Szuzában temették el, sírját ma is mutogatják.

 

1342. július 21-én ezen a napon koronázták királlyá I. (Nagy) Lajost. Hat nappal apja halála után Csanád érsek a püspökök közreműködésével Székesfehérvárott helyezte a fejére Szent István koronáját. Koronázása után első útja Nagyváradra vezetett, a példakép Szent László sírjához, ahol "felidézte emlékezetébe ama
sok vitéz férfiút, akik vérük ontását ajánlották fel a hazáért, s nem is haboztak vérüket ontani, hogy maradéknál is haláluk után dicsőség legyen osztályrészük. Erre gondolva elmélkedett, és hánytorgatta lelkében, hogyan
szerezhetné és állíthatná vissza Isten segítségével kellő állapotába országa jogait, melyeket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglaltak, s lázadók vagy hűtlenek vakmerően elragadtak".

1456. július 21-én vette kezdetét Nándorfehérvár utolsó török ostroma. A késő délután indult első rohamot követően a török sereg rövidesen behatolt a városba. Hunyadi nehézlovassága ekkor kitört a belső várból, és rettenetes pusztítást okozott az első hullám kevésbé képzett és felszerelt csapatai között. A következő roham során mindkét fél pihent erőket is mozgósított, és elkeseredett küzdelem bontakozott ki, melyben a védők élveztek előnyt, ugyanis a szűk, romos terepen nem tudott érvényesülni az ostromlók létszámfölénye.
Ennek ellenére a vár helyzete válságosra fordult, egy, a belső várban tartott tanácskozáson még a megadás lehetősége is felmerült. A magyarok mégis a harc mellett szavaztak, s következett a harmadik roham, melynek során a legkritikusabb pillanatban került sor a horvát származású Dugovics Titusz legendás hőstettére. Látván, hogy egy török kitűzi a próféta zöld zászlaját a várfokra, odarohant, és mivel nem bírt az ellenséggel, magával rántotta őt a mélybe. Hajnalban Hunyadi újra kitört, de mivel mindkét sereg súlyos veszteségeket szenvedett és vészesen kimerült, a fővezérek inkább a kivárásra játszottak.

Minden vezéri szándék ellenére mégis döntő fordulatra került sor. A keresztesek előbb a várból, majd az addig tétlenségre kárhoztatott csapataikkal a Száván túlról is kezdtek átszivárogni a török tábor felé, és birtokba vettek egy dombot a Száva mentén. A szigetről egyre többen csatlakoztak hozzájuk, így Kapisztránnak nem volt más választása, mint átmenni hozzájuk. A fellelkesedett kereszteseket a balszárnyon álló anatóliaiak ágyúi felé
fordította, akik futásnak eredtek, nem feltétlenül gyávaságból, hanem talán azért, mert jelentős részük keresztény zsoldos katona volt, akikre nagy hatással lehetett a Kapisztrán vezette keresztes had. Ekkor mindkét parancsnok riadót rendelt el. Mehmed lépett először - és vesztett. Legerősebb csapataival a keresztesek ellen fordult, védtelenül hagyva a várkaput és a jobb szárnyon álló ruméliai tüzérséget. Hunyadi észrevette a lehetőséget, legképzettebb katonáival megtámadta a ruméliai ágyúkat, majd részben azok tüzét is korábbi gazdáik ellen fordítva hátba támadta Mehmed főerőit. A teljes megsemmisülést csak a Száva partjánál állomásozó szpáhik közbelépése tudta megakadályozni. Másnapra a török sereg maradéka szinte szó szerint elfutott.

1969. július 20-án Neil Armstrong és Edwin Aldrin az Apollo-11 Eagle leszállóegységén a Holdra ért.

A kiszállást és az azt követő kísérleteket televíziós kamarák közvetítették a Földre. Kb. 500 millióan kísérték figyelemmel a történelmi jelentőségű eseményt. Az igazsághoz tartozik, hogy vannak, akik úgy vélik, az esemény nem történt meg. Az amerikaiaknak az oroszokkal való versengésének tétje, a Holdra szállás elsősége. Hogy az USA ezt
a dicsőséget megszerezze egy stúdióban megrendezett Holdra szállást vett fel és ezzel bizonyította elsőségét.  

Topor István