Évfordulók július 21-én

2014.07.20 14:26

1342. július 21-én ezen a napon koronázták királlyá I. (Nagy) Lajost.

Hat nappal apja halála után Csanád érsek a püspökök közreműködésével Székesfehérvárott helyezte a fejére Szent István koronáját. Koronázása után első útja Nagyváradra vezetett, a példakép Szent László sírjához, ahol „felidézte emlékezetébe ama sok vitéz férfiút, akik vérük ontását ajánlották fel a hazáért, s nem is haboztak vérüket ontani, hogy maradéknál is haláluk után dicsőség legyen osztályrészük. Erre gondolva elmélkedett, és hánytorgatta lelkében, hogyan szerezhetné és állíthatná vissza Isten segítségével kellő állapotába országa jogait, melyeket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglaltak, s lázadók vagy hűtlenek vakmerően elragadtak”.

1414-ben ezen a napon született IV. Sixtus pápa. A ferences rendi barát filozófiai és teológiai tanulmányait a paviai és bolognai egyetemen folytatta. 1467-ben bíborossá nevezték ki. Számos egyetemen tanított, jó néhány értekezés fűződik nevéhez. Ezekben élesen elhatárolta magát és rendjét a dominikánusoktól. Merev elzárkózása Szent Domonkos követőitől egészen 1471. augusztus 9-ig tartott, amikor is a pápai trónra lépett.

XI. Lajos francia királlyal hosszú és keserves küzdelmet folytatott a francia egyház feletti befolyás megszerzésére. A firenzei Medici-családdal is elmérgesedett viszonya, miután unokaöccse részt vett a Mediciek megdöntését célzó Pazzi-összeesküvésben (1478). Az eset után a pápa hadba lépett Firenze ellen.

Tervei között szerepelt egy keresztes háború indítása is, ehhez azonban nem kapta meg a szükséges támogatást. A megfelelő létszámú hadsereg hiánya ellenére a pápa tengeri flottája részt vett abban a partraszállásban, mely végül Szmirna (a mai törökországi Izmir) bevételéhez (1472) vezetett.

Pápasága alatt ugyan nagy előszeretettel protezsálta be rokonait, családtagjait különböző befolyásos állásokba, alapvetően jól működtette adminisztrációját. A spanyol inkvizícióval elvben egyetértett, ám amikor tudomást szerzett az ottani kegyetlenkedésekről, és igazságtalan megtorlásokról, akkor befogadta a spanyolhonból menekülő zsidókat.

Még egyetemi tanár korában ismerkedett meg kora vezető művészeivel. Később pápaként a kultúra támogatójaként is hírnevet szerzett magának: megbízást adott a Vatikáni Kórus megalapítására, a Vatikáni Könyvtár berendezésére és pápák történetének megírására. Az ő utasítására hozták létre a Vatikáni Levéltár ősét is. Nevét egy gyönyörű szentély, a vatikáni Sixtus-kápolna őrizte meg.

1456. július 21-én vette kezdetét Nándorfehérvár utolsó török ostroma. A késő délután indult első rohamot követően a török sereg rövidesen behatolt a városba. Hunyadi nehézlovassága ekkor kitört a belső várból, és rettenetes pusztítást okozott az első hullám kevésbé képzett és felszerelt csapatai között. A következő roham során mindkét fél pihent erőket is mozgósított, és elkeseredett küzdelem bontakozott ki, melyben a védők élveztek előnyt, ugyanis a szűk, romos terepen nem tudott érvényesülni az ostromlók létszámfölénye. Ennek ellenére a vár helyzete válságosra fordult, egy, a belső várban tartott tanácskozáson még a megadás lehetősége is felmerült. A magyarok mégis a harc mellett szavaztak, s következett a harmadik roham, melynek során a legkritikusabb pillanatban került sor a horvát származású Dugovics Titusz legendás hőstettére. Látván, hogy egy török kitűzi a próféta zöld zászlaját a várfokra, odarohant, és mivel nem bírt az ellenséggel, magával rántotta őt a mélybe. Hajnalban Hunyadi újra kitört, de mivel mindkét sereg súlyos veszteségeket szenvedett és vészesen kimerült, a fővezérek inkább a kivárásra játszottak.

Minden vezéri szándék ellenére mégis döntő fordulatra került sor. A keresztesek előbb a várból, majd az addig tétlenségre kárhoztatott csapataikkal a Száván túlról is kezdtek átszivárogni a török tábor felé, és birtokba vettek egy dombot a Száva mentén. A szigetről egyre többen csatlakoztak hozzájuk, így Kapisztránnak nem volt más választása, mint átmenni hozzájuk. A fellelkesedett kereszteseket a balszárnyon álló anatóliaiak ágyúi felé fordította, akik futásnak eredtek, nem feltétlenül gyávaságból, hanem talán azért, mert jelentős részük keresztény zsoldos katona volt, akikre nagy hatással lehetett a Kapisztrán vezette keresztes had. Ekkor mindkét parancsnok riadót rendelt el. Mehmed lépett először – és vesztett. Legerősebb csapataival a keresztesek ellen fordult, védtelenül hagyva a várkaput és a jobb szárnyon álló ruméliai tüzérséget. Hunyadi észrevette a lehetőséget, legképzettebb katonáival megtámadta a ruméliai ágyúkat, majd részben azok tüzét is korábbi gazdáik ellen fordítva hátba támadta Mehmed főerőit. A teljes megsemmisülést csak a Száva partjánál állomásozó szpáhik közbelépése tudta megakadályozni. Másnapra a török sereg maradéka szinte szó szerint elfutott.

 

Topor István