Évfordulók július 20-án

2015.07.19 16:04

Július 20-a ILLÉS névnapja. Bibliai eredetű név, az Éliás magyar változata. Jelentése: Jahve az én Istenem. A Szentírásban, mint Isten embere jelenik meg, aki szüntelenül az Úr előtt jár, és az egy igaz Isten imádásáért harcol. A bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tanítványa, Elizeus szeme láttára tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. A mennybe távozó csodatévő palástja Elizeusra maradt, aki ezzel átvette mestere örökét.

Illés napjához számos népi megfigyelés, hiedelem társul. Időjárási megfigyelések szerint ezen a napon gyakoriak a viharok. A mezőn ezen a napon munkatilalom volt, nehogy a villám csapjon valakibe a szabad ég alatt.
Általában féltek ettől a naptól, mert gyakran fordult elő jégverés, vagy a vihar szétzilálta illetve felgyújtotta a kazlakat.

1514. július 20-án, a temesvári csatavesztést követően, Szapolyai János erdélyi vajda kivégeztette Dózsa Györgyöt és testvérét, Dózsa Gergelyt a parasztfelkelés vezetőit. A korabeli leírások szerint a bosszúszomjas nemesek tüzes trónra ültették, s tüzes koronát tettek a fejére. A tüzes trón azonban mítoszi elem. A valóságban trón formájú durván ácsolt fa karosszékbe ültették, majd odakötözték. Ezután a hóhér egy vas abroncsból
összekovácsolt, koronát formázó pántot izzásig tüzesített és azt Dózsa György fejébe nyomta. II. Ulászló király 1514. július 24-én kelt, és Miksa német-római császárhoz intézett levelében így számolt be a kivégzésről

"Először is tüzes vassal koronázták meg, azután pedig a még élőnek meztelen testét lábainál fogva odakötözvén, saját katonái, akiket közönséges nyelven hajdúnak hívnak... fogaikkal széttépték és felfalták, végre pedig holttestét négyfelé vágván, karóra függesztették fel."

Hasonlóképpen beszéli el Dózsa kivégzését Georg von Hohenzollern brandenburgi őrgróf szolgája, aki jelen volt az eseményen:

"(...) levetkeztették (ti. Dózsát) és egy magas székre ültették. Azután koronát csináltak neki vasabroncsból, azután ezt a koronát izzóvá tüzesítették és az ő fejére helyezték. És ennél a koronázásnál mintegy hatvan emberüknek táncolniok kellett előtte és mögötte a maguk módján, és ehhez még hegedővel és sípokkal is zengettek az ő módjukon. És akik ott jelen voltak  barátok és papok meg egyéb tanult emberek, mindnyájan énekelték: Te Deum, laudamus. És ilyen énekés közepette az ő öccsét, kit vele együtt fogtak el, három darabra vágták az ő szeme előtt, majd majd azután a táncolóknak, az ő legjobb szolgáinak, nyersen kellett őt enniök; szolgái ettől vonakodtak, mire hármat vagy négyet levágtak közülük, és mikor a többiek ezt látták, tátott szájjal
rávetették magukat és darabokat haraptak ki belőle. És aki nem nyelte le, azt levágták (...)" .

A megkínzott és meggyilkolt Dózsa testét négyfelé vágták, és a test darabjait azoknak a városoknak küldték el, a kapukra kifüggesztendő, ahol a keresztesek érseki utasításra gyülekeztek.

1526. július 20-án II. Lajos magyar király négyezer ember élén elindult Budáról a tolnai gyülekezőhelyre, hogy szembeszálljon az országra támadó törökökkel. A sereghez útközben egyre többen csatlakoztak, illetve
további három nagyobb sereg érkezését várták.

1944. július 20-án Claus von Stauffenberg ezredes sikertelen merényletet hajtott végre Adolf Hitler ellen a Führer főhadiszállásán, a Wolfschanzéban. Tisztek egy csoportja, így Stauffenberg mellett Karl Friedrich
Gördeler, Lipcse volt hitlerista polgármestere, a légierő főparancsnoka, Johannes Popitz, volt tárca nélküli miniszter, Fritz Diethof Schulenburg gróf, volt moszkvai követ, Erwin Rommel tábornagy, Hans Günther Kluge tábornagy, Ludwig Beck vezérezredes és mások a Führer eltávolítását tervezték. A gyilkosságot megtervező összeesküvők a Valkűr-hadművelet során megkísérelték átvenni a hatalmat Berlinben. A Stauffenberg által használt bombák azonban nem voltak elég hatékonyak, Hitler csak könnyebb sérüléseket szenvedett.

A Wolfsschanze tárgyalóbarakkja a robbantás után, 1944. július 20.

A sikertelen merényletet követően komoly megtorlás következett, magát Stauffenberget másnap végezték ki. Peter Steinbeck karlsruhei történészprofesszor szerint a sikertelen merényletet követő hetekben Hitler mintegy hétezer embert vétetett őrizetbe, és sorra hirdették ki a halálos ítéleteket is. Az összeesküvésben való
állítólagos részvétele miatt kellett Erwin Rommel tábornoknak is öngyilkosságot elkövetnie.

Topor István