Évfordulók július 10-én

2014.07.09 18:43

1290. július 10-én a sátrában alvó IV. (Kun) László királyt kun előkelők: Árboc, Törtel és Kemence rokonaikkal Körösszeg váránál embereikkel megölték. Az uralkodó egyéni tragédiája, hogy végül szeretett kunjai kezétől veszett el.

A gyilkosság közelebbi oka ismeretlen, és nem alaptalan a gyanú, hogy a közeli várúr, a nagyhatalmú Borsa Kopasz részes volt a gyilkosságban. A király testét Csanádra szállították, és a székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Mizse nádor ezt követően leszámolt a gyilkosokkal és rokonaikkal.

1541. július 10-én I. Szulejmán szultán kb. félszázezer fős seregének előhada megérkezett a Ferdinánd csapatai által ostromlott Buda vára alá. A szendrői bég vezette előhad megérkezett Kelenföldre, ahonnét ajándékot küldött Izabella királynőnek. A császári csapatokat vezető Von Roggendorf ekkor a Gellérthegy és a vár között összevonta csapatait, hogy onnét hárítsa el a szendrői bég felmentő akcióját. A Dunán egy hidat is létesített, hogy a pesti oldalon állomásozó Varkócs György katonáival érintkezésben maradjon, de egy vihar a hidat elpusztította. A bég katonáinak egy része átkelt a Csepel-szigetre, amelyet a dunai hajóhad nem gátolt meg. Az északi csúcson ágyúsáncot hozott létre, egy aránylag jó terepen. Innét figyelemmel kísérhették az ostromot és hatékonyan elejét vehették volna annak, hogy a Ráckevénél álló oszmán hajókat az osztrák folyami flotta megtámadja. Török Bálint révén részletes és jó információkkal bírtak az ellenség létszámáról és felkészültségéről. Török Bálint egy üzenetet küldött Perényinek is, hogy a magyar haderővel vonuljon vissza és ne harcoljon a honfitársai ellen. A törökök jelenléte bátorítólag hatott a várvédőkre, bomlasztólag az ostromlókra.

1621. július 10-én Bethlen Gábor fejedelem csapatai Érsekújvár mellett fényes győzelmet arattak II. Ferdinánd hadai felett és felmentették az ostrom alatt álló várost. A csatában a császári seregek parancsnoka, Charles Bonaventura Buquoi is elesett.

1869. július 10-én született Kandó Kálmán gépészmérnök, a vasút-villamosítás úttörője.

Gépészmérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte meg. Egy párizsi cégnél kezdett dolgozni, majd hazatérve a Ganz Gyár szolgálatába állt, ahol rövidesen a villamossági szerkesztési osztály vezetője lett. Saját tervei és számítási módszere alapján bevezette az indukciós motorok gyártását valamint megkezdte azok vasúti vontatás céljaira való alkalmazását. Az első háromfázisú közúti villamosvasutat 1896 és 1898 között építette meg Franciaországban. A szerzett tapasztalatok alapján 1898–1902 között építette az első váltakozó áramú nagyvasúti villamosvonalat, az ún. Valtellina-vasutat, az általa kidolgozott nagyfeszültségű (3000 voltos) háromfázisú rendszer alapján, amely első ízben bizonyította be a villamos vontatás fölényét a gőzüzem felett. A Valtellina-vasút üzemi eredményei alapján az olasz kormány amerikai tőkével megalakította a Società Italiana Westinghouse-t és Vado Ligurében mozdonygyárat létesített Kandó-mozdonyok gyártására. 1905-ben több magyar munkatársával együtt a vállalat szolgálatába állt mint a gyár műszaki vezetője, majd a vállalat alelnöke lett. 1917-ben ismét a Ganz kötelékébe lépett először műszaki igazgatóként, később vezérigazgató lett, és megkezdte második vasútvillamosítási rendszerének, a fázisváltós rendszernek a kidolgozását, mely lehetővé tette a közhasználatú erőművek 50 periódusú áramának a vasúti vontatásban való közvetlen motorok gyártását  Az új rendszert a Nyugati pályaudvar–Alag közti fővonalszakaszon próbálták ki, próbamozdonya 1928-ban került ki végleg a pályára. Közben 1923-ban egyenáramú gyorsvonati mozdonyt épített a Párizs–Orleans közötti vasút számára s hosszabb időt töltött az USA-ban a Westinghouse-cég tanácsadójaként. A fázisváltós próbamozdony üzemi eredményei alapján határozta el a MÁV 1929-ben a Budapest–Hegyeshalom közötti fővonal villamosítását, ehhez tervezte Kandó a róla elnevezett villamosmozdonyt. Sem a villamosítás befejezését, sem mozdonyainak üzembe állítását nem érte meg, mert 1932. június 16-án elhunyt. (Forrás: Jeles napok)

1940. július 10-én Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter Münchenben tárgyalt Hitlerrel és az olasz külügyminiszterrel Cianoval. Hitler a magyar-román ellentétek tárgyalások útján való megoldását javasolta, és megígérte, hogy Mussolinivel egyetértésben javasolja a román királynak a megegyezést: a magyar-román tárgyalásokon Németország nem kíván részt venni.

 Topor István