A NAP IDÉZETE:
"Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni - azt már nem".
John Ronald Reuel Tolkien
Január 3-a BENJÁMIN és GENOVÉVA napja. A Benjámin bibliai eredetű név. A héber szó jelentése: a jobb (jobb kéz) fia vagy jobbom fia, ebből átvitt értelemben: a szerencse fia. A Genovéva bizonytalan jelentésű,
összetett női név. Lehet, hogy kelta (gall) esetleg germán eredetű, ami első részének jelentése valószínűleg nemzetség, a második részéé asszony.
1521. január 3-án X. Leó pápa Decet Romanum Pontificem bullájával kiközösítette, egyházi átokkal sújtotta és eretneknek nyilvánította Luthert, egyúttal levélben kérte fel a császárt, hogy tegyen határozott lépéseket a lutheri eretnek tanok visszaszorítására. Ezt megelőzte 1520. június 15-én kiadott Exsurge Domine kezdetű bullája, amellyel a kiközösítés megtörtént. Az ekkor még Luther ellen író VIII. Henrik angol királyt a Defensor
fidei, azaz a hit védelmezője címmel tisztelte meg Leó pápa.
A katolikus egyház intézkedéseit azoknak az új tanoknak a gyors terjedése magyarázza, melyek kétségbe vonják a pápa hatalmát és a pápának a keresztény világon belüli elsőségét. Luther hittételei komoly visszhangot keltenek a polgárság és a parasztság körében. Követői a keresztények szabadságáról vallott nézeteit egyfajta társadalmi megújulásra való ösztönzésként is értelmezik. V. Károly, aki szerette volna megőrizni a hit és
az egyház egységét, nem tudta az új tant hatalmi szóval elnémítani. A Luther pártján álló fejedelmek és birodalmi városok kikényszerítették a császártól Luther Wormsba hívását, de azt is kikötötték, hogy a reformátornak szabad elvonulást kell biztosítani. Április 17-18-án a birodalmi gyűlésen Luther vállalt minden általa addig leírt szót, és tanait védelmezve visszautasította azt a követelést, hogy vonja vissza azokat. Ekkor a császár kihirdeti a wormsi ediktumot, de ennek végrehajtását az evangélikus rendek ellenállása meghiúsította.
III. Frigyes, szász választófejedelem hogy megvédhesse Luthert Wartburgba vitetette.
1704. január 3-án megérkezett Tokajba az erdélyi nemesek küldöttsége azzal a céllal, hogy felajánlják II. Rákóczi Ferencnek a fejedelmi trónt.
1710. január 3-án Érsekújváron kivégezték Ocskay László kuruc brigadérost, császári és királyi ezredest. Ocskay 1703 júniusában Magyarországon volt, ahol egy gyorsan összeszedett lovascsapattal csatlakozott II. Rákóczi Ferenc akkoriban kezdődő felkeléséhez. Csakhamar - bátorságával és ügyességével - olyan érdemeket szerzett, hogy ezredes lett. Szépen gyarapodó huszárjaival gyors egymásutánban meghódította Lévát, Korponát, Selmecet. Már ekkor elkezdte Ausztriába és Morvaországba pusztító, hosszú évekig tartó betöréseit, melyek félelmetessé tették nevét (Európa-szerte mint "a tűz fejedelmét" és "Rákóczi villámát" ismerték). 1704-ben már több mint hatezer ember volt parancsnoksága alatt. Az év végén a nagyszombati csatában (1704. december 25.) Rákóczi állítása szerint "csodákat mívelt".
Számos győzelmének jutalmául II. Rákóczi Ferenc 1705. augusztus 15-én brigadérossá léptette elő.
Azonban nem maradt sokáig hű a fejedelemhez. A trencséni csata (1708. augusztus 3.) után Pálffy János császári tábornagy megbízásából Pyber László püspök megnyerte I. József pártjának Ocskayt, akit már régebben ismer. Ocskay gyanús veszteglésével felkeltette a fejedelemnek és vezérkarának figyelmét, de árulása csak akkor lett nyilvánvaló, amikor 1708. augusztus 28-án Pereszlénynél - katonáit I. József iránti hűségesküre kényszerítve - nyíltan egyesült Pálffy hadával. Ez a tette Rákóczi felvidéki hívei között roppant megdöbbenést és zavart keltett. Ocskay ezután már császári ezredesként szerepelt. Német tiszttársai azonban nyíltan kimutatták megvetésüket a többszörös árulóval szemben, katonái pedig lassanként otthagyták a rájuk kényszerített zászlót, és visszaszöktek a kurucokhoz.
Elfogása Jávorka Ádám érsekújvári főhadnagy nevéhez fűződik, aki 1703. január 1-jén véghez is vitte tervét, a
foglyul ejtett Ocskayt Érsekújvárra vitte. Itt a Csajághy János brigadéros elnökletével összeült haditörvényszék Ocskayt előbb karóba húzatásra, végül - Ocskay Sándor közbenjárására - kegyelemből pallos általi halálra ítélte. Hiába tagadta most meg I. Józsefet, Rákóczihoz való visszatérését ígérve, 1710. január 3-án lefejezték, és fejét a vár bástyáján karóra tűzték.
1892. január 3-án született a Dél-afrikai Köztársaság Bloemfontein nevű városában John Ronald Reuel Tolkien filológus, író. Tolkien
1900-ban kezdte meg tanulmányait a King Edward's School-ban. 12 éves volt, amikor árvaságra jutott. Testvérével Francis Morgan atya gyámsága alá került, aki kemény szigorral, de őszinte szeretettel és rendíthetetlen türelemmel nevelte őket. Tolkien az oxfordi Exeter College-en szerezte diplomáját és kapott tanári kinevezést.
1915-ben be kellett vonulnia a seregbe, s az I. világháború alatt a lancashire-i lövészeknél szolgált. 1916. március 22-én házasságot kötött Edith Bratt-tel. 1916. június 25-én részt vett a Somme-folyó melletti csatában.
A háború után az oxfordi New English Dictionary munkatársa lett. Tolkient 1920-ban immár kétgyermekes apaként nevezték ki a leeds-i egyetem tanárának, négy évvel később pedig professzori rangra emelték. 1925-ben kinevezték az angolszász és ó-angol nyelv és irodalom professzorává.
Tolkien első ismertté vált könyve, A Hobbit 1937-ben jelent meg, 1954-ben pedig A Gyűrűk Ura első kötete. Élete ezután írással és nyelvészettel telt, tagja lett az Inklingeknek, valamint barátja C. S. Lewisnek, akinek halála 1963-ban mélyen megrázta az írót. Nyugdíjba vonulása után Tolkien és felesége Oxford Headington nevű részén telepedett le, majd 1968-ban Bornemouth-ba költöztek, amit Edith nagyon szeretett, s ahol három évig éltek, mielőtt az asszony 1971. november 29-én, 82 éves korában elhunyt. Tolkien ezután visszatért Oxfordba. 1973. szeptember 2-án hunyt el 81 évesen. Egy sírba temették feleségével.
Topor István|
|
