Évfordulók január 2-án

2014.01.01 17:32
 

 

17. január 2-án a Fekete-tenger partján fekvő Tomiban (ma: Constanta) letöltendő száműzetésében elhunyt Publius Ovidius Naso római költő. 


 

 [2004.05.21. 03:09] Ezen a naponOvidius Kr. e. 43-ban született. Gazdag édesapja politikai pályára szánta, ezért a legjobb neveltetésben részesült. Őt azonban a költészet érdekelte. A szerelem művészete, a Corinnához írt erotikus elégiái, a Szerelmek, ünnepi naptára, a Fasti, valamint az Átváltozások (Metamorphoses) nagy hírnevet szereztek neki. Kr. u. 8-ban Augustus császár döntése értelmében el kellett hagynia Rómát. Nem lehet tudni pontosan, mi volt az uralkodó döntésének az oka. Egyes vélekedések szerint Ovidius verseinek szellemisége összeegyeztethetetlenek voltak a császári fenséggel, mások amellett foglalnak állást, hogy a költő valamilyen végzetes hibát követett el. A száműzetéssel pályája derékba tört. A barbárok lakta településen való élet valóságos kínszenvedést jelentett Ovidius számára, azonban könyörgését Tiberius császár is figyelmen kívül hagyta. Tomiban keletkeztek az 5 könyvből álló Tristia című elégiái, illetve a Levelek Pontusból című négy könyve. Ovidius volt az első olyan költő, akinek művészetében megrendült az aranykori irodalom harmóniája. Ovidius nagy hangsúlyt fektetett költeményei nyelvi játékára, szellemességére.

1444. január 2-án a Kunovica-hágónál Hunyadi győzelmet aratott. Az 1443. július 22 -1444. január 25-e között zajló hosszúhadjárat utolsó csatája volt ez. A keresztény sereg a Balkán-hegységben már nehezen nyomult előre, és belátva, hogy nagyobb sikert már nem érhet el - megkezdte a visszavonulást. A szultán a megfogyatkozott csapatok után küldte seregét. A törökök megkísérelték az egész keresztény sereg megsemmisítését, de Hunyadi szétverte Turahán bég seregét. A sereg január 25-én érkezett vissza Nándorfehérvárra. A hadjárat a 6 győztes csata, sok török fegyveres megölése, Szerbia és Bulgária nagy részének fölszabadítása ellenére részleges

1853. január 2-án jelent meg a Délibáb című irodalmi lap első száma. Felelős szerkesztője Festetics Leó gróf volt, aki ebben az időben Nemzeti Színház intendánsi teendőit is ellátta. A vasárnaponként megjelenő orgánum főmunkatársa Jókai Mór volt. A lapnak az ő esztétikai ízlése, irodalmi elvei szabtak irányt. A virágkora küszöbét átlépett Jókai nemcsak szerkesztette a Délibábot, hanem egyike volt legtermékenyebb íróinak is. Novellái (a Petki Farkas leányai, A falu bolondja, A nagyenyedi két fűzfa stb.), regényei (Janicsárok végnapjai, A balkáni harc) megsokszorozzák a tetszetős külsejű lap vonzerejét. Tarka képek rovatán, benne a Hugli officinája című tréfás párbeszédeken hatalmasan derült a kortárs közönség. Jókain kívül akkori irodalmunk java dolgozott a Délibábnak: Arany János, Tompa Mihály, Bérczy Károly, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Obernyik Károly, Szász Károly, Tóth Kálmán, Vajda János és Vas Gereben is.

1951. január 2-án bevezették a cukor- és lisztjegyet. Az ellátási nehézségekért falun a tehetős, gazdag parasztot tették felelőssé. Az ún. kulákokat - ugyanúgy, mint a Szovjetunióban az 1930-as évektől - adminisztratív eszközökkel üldözni kezdték. A cél: a falusi kisbirtokos parasztság felszámolása és ezzel együtt az ellenség, a belső árulók leleplezése. Ekkor kezdődtek a provokatív zaklatások, a gabonatároló, a padlás kisöprése, a tehetős parasztok pellengérre állítása. Elvileg a 25. kat. holdnál nagyobb vagy 250 aranykoronánál értékesebb földterület birtoklása volt a kulák minősítés kritériuma. A gyakorlatban azonban a kulák kategóriát tetszés szerint tágíthatták. Ez a megkülönböztetés fokozott szigorúságot jelentett a beszolgáltatásánál és az adóterheknél.

Topor István