Évfordulók január 14-én

2014.01.13 17:30


 

1301. január 14-én halt meg III. Endre magyar király, Kézai Simon szavaival: "Letörött immáron az Árpádok fényes fájának utolsó aranyágacskája."

II. Endre felesége, a várandós Estei Beatrix férje halála után menekülni kényszerült. A későbbi III. Endre az utószülött István és a dúsgazdag velencei kereskedőcsaládból származó Tomasina Morosini fia volt. A sokak által bizonytalan származásúnak tartott fiút trónörökösként nevelték és igazuk lett. IV. (Kun) László halála után, 1290. július 23-án Székesfehérvárott megkoronázták. Nehéz küzdelem várt rá: belül a növekvő hatalommal rendelkező kiskirályok, kívül a trónkövetelők. Nem volt sem elég ereje, sem elég ideje a helyzet konszolidálására. A nápolyi Caroberto (a későbbi I. Anjou Károly) már az ország belseje felé tartott kisérőivel, amikor a király váratlanul - gyaníthatóan méregtől - meghalt. Az idézett mondatot Szántó György: Aranyágacska c. kitűnő regényének végén mondja Kézai mester.

1872. január 14-én halt meg Nagyajtai Kovács István történész, jogász. Fő kutatási területe az erdélyi fejedelemség és a székelység történelme. 1799-ben született Nagyajtán székely családban. Unitárius édesanyja mindig sokat olvasott neki, "így a történelmet már gyermekkoromben megkedveltette velem", jegyzi meg emlékirataiban. A húszas éveiben járt csak, amikor többen - köztük Brassai Sámuel - felismerték tehetségét és további kutatásokra bíztatták. Ő volt a XIX. sz. első jelentős történetírója.

1875. január 14-én született Albert Schweitzer, az utolsó polihisztorok egyike, teológus, orgonaművész, orvos, tanár, lelkész és filozófus.

Rendkívüli egyéniség volt. A németbarátok a liberálist gyűlölték benne, a liberálisok pedig a németségét. Ráadásul zsidó lányt vett feleségül (Harry Bresslau történész lányát Helenét). Az első világháború után 1924-ben tudott visszatérni Afrikába (a mai Gabonba), hogy újjáépítse 1913-ban alapított kórházát, ahol többezer beteget tudott fogadni, köztük háromszáz leprást. "Az élet tisztelete" c. könyvét egy francia fogolytáborban dolgozta ki, ahol 1918. júliusáig tartották fogva német származása miatt. A könyv fő gondolata: "Élni akarok, de mások életének tiszteletben tartása mellett". 1952-ben Nobel - békedíjat kapott, a vele járó összeget kórházára költötte. Az afrikai Lambarénében halt meg 1965-ben.

Márk Éva