Évfordulók február 25-én

2015.02.24 18:04

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-e a kommunista
diktatúrák áldozatainak emléknapja.

Miért ez a nap lett a kommunizmus áldozatainak emléknapja?

1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen a megszálló szovjet katonai hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKgP) főtitkárát, majd a Szovjetunióba hurcolták, ahol több évet raboskodott.

 

Magyarországon először 1919. március 21. és augusztus 1. között volt bolsevik típusú proletárdiktatúra. A
Tanácsköztársaság 133 napja alatt országosan mintegy 300 embert végeztek ki és több ezer személyt zártak börtönbe, vagy internáltak politikai okokból.

A második világháború után a szovjet hadifogságba esett magyar katonák számát négyszázezerre teszik, további kétszázezer civilt pedig kényszermunkára, "málenkij robot"-ra vittek, avagy internáltak. A népbírósági törvény alapján több tízezer embert állítottak bíróság elé, közülük 1945 és 1950 között 189 személyt végeztek ki. Kitelepítettek mintegy kétszázezer németet. B-listáztak, azaz állásától megfosztottak több mint nyolcvanezer embert.

Az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások során körülbelül 35 ezer személy ellen folytattak le
eljárást, több mint 20 ezer főre róttak ki szabadságvesztést, 229 esetben hajtottak végre halálos ítéleteket, amihez hozzáadhatók a fegyveres harcokban elesettek ezrei. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1957 májusáig 182 ezren emigráltak Magyarországról.

 

Bár 1961 után már nem végeztek ki politikai foglyokat, a kádári konszolidációt követően is történtek bebörtönzések, továbbra is működtek a mindent behálózó állambiztonsági szervek. A politikai rendőrségnek a kommunizmus négy évtizede alatt egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer kollaboráló ügynöke lehetett. Sokan közülük maguk is a kommunizmus áldozatai, akiket zsarolással, fenyegetéssel kényszerítettek
együttműködésre. E mellett az elkövetők maguk is sokszor áldozatokká váltak, így például Rajk Lászlóra, vagy épp Nagy Imrére saját elvtársaik mondták ki a halálos ítéletet. Ugyanakkor az 1956-os forradalomban a Nagy Imre kormányban miniszterséget vállaló Kovács Béla, akinek korábbi elhurcolása a mostani emléknap dátumát meghatározó eseménnyé vált, a forradalom leverését követően 1958-tól 1959-es haláláig országgyűlési képviselőséget vállalt a kiépülő Kádár-rendszerben.

 

Ezen a napon azonban nem csak a magyar áldozatokról kell megemlékeznünk, hanem a világban eddig működött és jelenleg is működő kommunista diktatúrák áldozatairól is. A kommunizmus áldozatainak számát nemzetközi viszonylatban százmillióra teszik, amelyből 65 millióan Kínában, 20 millióan a Szovjetunióban lelhették halálukat. Észak-Koreában és Kambodzsában 2-2 millióra becsülik az áldozatok számát.
Utóbbiban a Pol Pot vezette diktatúra szűk négy év alatt a lakosság egynegyedét pusztította el éheztetéssel és kínzással.

A különböző szörnyűségeket nehéz rangsorolni, hiszen az egyéni tragédiák összesítve statisztikai számadatokká alakulnak. De a történelemből nem csak a szépre, a dicső pillanatokra kell emlékeznünk, hanem a szomorú eseményekre is, hogy azok soha többé ne ismétlődhessenek meg.

1552. február 25-én helyezték örök nyugalomra a gyulafehérvári székesegyházban Martinuzzi Fráter György bíborost, akit 1551. november 17-én gyilkoltak meg I. Ferdinánd utasítására bérgyilkosok.

1877. február 25-én a két éve kormányzó Tisza István miniszterelnököt sikerült meggyőzni, hogy vonja vissza lemondását. Annak ellenére, hogy a lemondást már az uralkodó is elfogadta, Tisza visszavonta bejelentését, és folytatta unkáját.  Tisza végül a magyar történelem máig leghosszabb ideig (14 és fél évig) regnáló
miniszterelnöke lett.

Topor István